Réz András: Még mindig szorongok (részlet)

Myreille

„A világ rendetlen, de mulattató.” – mondja Réz András, szélesre tárja szorongásokban bővelkedő világát és megint együtt lehet vele röhögni.

2003-ban jelent meg Réz András Válogatott szorongásaim című kötete. Akkor Magyarország még nem volt az EU tagja. A benzin pofátlanul drága volt: közelített a 250 forintos lélektani határhoz. Még nem indult el a facebook. Nem volt négyes metró sem. (Bár az még ma sincs.)

A szerző most, 2011-ben végiggondolja, hogy az azóta eltelt évek során békésebb, boldogabb, szeretetre méltóbb lett-e a világ. Nem úgy tűnik, hiszen nem múlhat el nap botrány, összeesküvés, bal- és bűneset, katasztrófa, leleplezés nélkül. Csoda, hogy az ember még jobban szorong?

Réz András először a Válogatott szorongásaim című könyvében írt a világ katyvaszos lököttségeiről. Ezen sokat lehetett nevetni. Azóta Réz humora gyilkosabb lett. Mostani kötetének írásai arról szólnak, hogyan próbálnak lépten-nyomon átverni, lenyúlni bennünket, hogyan akarnak elhitetni velünk válogatott valótlanságokat. Azokról ír, akik ránk akarják tukmálni a tengernyi kamut, gagyit, másolatot, hamisítványt, az álhíreket és az álhírességeket Miközben az író is átver bennünket. Úgy tesz, mintha a szorongásairól írna, miközben csak a vak nem látja, hogy valójában nevettetni akar.

A kötet humoros formában, de helyenként tudományos mélységgel elemzi az olyan jellemző kulturális és társadalmi kérdéseket, mint például a média, a film, a reklám, az identitás, a férfi-nő viszony, a divatos ideológiák, jellemző magatartásformák. A vámpíroktól a facebookig, a műzlitől a libatömésen át a boszorkányokig rengeteg veszedelmes dologról esik szó. De vannak benne ügynökök, virgonc aggastyánok és fókabébik is. A szerző olykor szalonképtelen vicceket mesél, és kételkedik a valóságshow-k valóságtartalmában. Máskor meg hasznos tanácsokkal látja el az utazni vágyókat, a celebjelölteket, valamint azokat, akik még nem döntötték el, hogyan éljék túl a világvégét. Közben a megmondó ember lerántja a leplet magáról is. A Még mindig szorongok minden eddiginél többet árul el róla. Most először megtudjuk, mit gondol a szerelemről, a boldogságról, a politikusokról, életről, halálról. Továbbá a feleségéről és annak barátnőiről…

Mire való ez a kötet? Ha valaki szorongó alkat, együtt szoronghat Rézzel. De ami mindennél fontosabb, hogy együtt lehet röhögni vele. Mert az azért egyértelműen kiderül: Réz szereti ezt az egészet. Az életet, a világmindenséget. Meg mindent.

A kötet Illusztrációit és borítóját Weiler Péter (peterweiler.com) készítette.

Réz András: Még mindig szorongok
(részlet)

A hipermarketben

Képes vagyok szanaszét idegelni magam, amikor a hipermarket pénztáránál a kezdetben kurtának tűnő sor mozdulni nem akar. Pénztárt váltani nem érdemes. A másik sor sem halad. Aztán a futószalagra pakolhatok. Látszik az alagút vége. Végre valahára sorra kerülök. Kerülnék. A kisasszony rám emeli aggodalmas tekintetét.
– Elnézést, szalagot kell cserélnem. Megvárja?
– Természetesen – felelem roppant udvariasan. Ha ugyanis nem várnám meg, azt a harmincvalahány tételt vissza kellene pakolnom a kocsiba, aztán hátra kellene tolatnom, ami szintén nem lenne egyszerű, mert közben a hátam mögé vagy tucatnyian álltak be. A kisasszony igyekszik. Nem nagyon megy a szalagcsere. Hol a vége nincs meg, hol az eleje. Segítség érkezik. Mivel azonban ketten nem férnek el a gép mögött, csoda, hogy néhány perc alatt mégis sikerül szalagot cserélni. Hívják a kulcsos asszonyt, akinek az a dolga, hogy jóváhagyja a szalagcserét. Megteszi. A pénztáros kisasszony fájdalmasan elmosolyodik.
– Ne haragudjon, mindig ez van… – biccent felém, de még mindig nem nyúl a futószalagon sorakozó árukhoz. – Ugye tudja, hogy ez zöld kassza?
– Ez zöld lenne? Hiába, a szemem már nem a régi…
– Ez azt jelenti, hogy nem adunk ingyen zacskót, és ezzel csökkentjük a környezetterhelést… Nemzetközi összehasonlításban a mi áruházunknak a legkisebb az ökológiai lábnyoma…
– Ez akkor azt jelenti, hogy az a néhány kilónyi műanyag, amibe ezt a sok mindenfélét csomagolták…
– Az nem ránk tartozik. Az a beszállítók problémája.
– Hát jó – mondom -, még szerencse, hogy van nálam nagy szatyor. Mert most kiállni a sorból nem lenne egyszerű. De ez a zöld dolog tetszik… Magam is környezettudatos egyed lennék… Vagy olyasmi. – Még mindig nem nyúl a futószalagon lévő holmikhoz.
– Készpénz vagy kártya?
– Készpénz.
– Étkezési utalvány?
– Az sincs.
– Tájékoztatnom kell, hogy a rózsaszín utalvány beváltási határideje folyó hó tizenötödikén jár le, a pöttyös utalványoké csak az év végén, de azokkal nem lehet részt venni a pontgyűjtő akcióban.
– Mondom: nincs utalványom.
– Hallottam – mondja kicsit sértetten -, de ezt nekem akkor is el kell mondanom mindenkinek. Arany törzsvásárlói kártya?
– Nincs, köszönöm.
– Ezüst, bronz, réz?
– Olyan sincs.
– Áfás számla lesz?
– Lesz.
– Vásárlói kód?
– Itt van – a kisasszony hosszadalmasan billentyűzget.
– Ez nem érvényes.
– Miért nem érvényes?
– Lehet, hogy már egy hónapja nem használta. Tessék újat kérni a vevőszolgálatnál. És akkor most erre is ott kellene kérni az áfás számlát.
– Azt fogom tenni – a kisasszony pittyegtetni kezdi az általam vásárolni szándékolt mindenféléket. Az egyik nem pittyeg. Billentyűzget. Óvatosan hátra sandítok. Mögöttem a sor vége már a tejtermékes hűtőpultok között didereg. A kisasszony telefonál. Kisvártatva görkorcsolyás kisasszony érkezik mint a szélvész. Szúrósan rám szegezi a tekintetét.
– Honnan vette el?
– Hát… A DVD-polcról… – látom a görkorcsolyás comic strip hősnőn, hogy gyanakvással fogadja bejelentésemet. Mert mi van akkor, ha az inkriminált filmet a füstölt áruk közül halásztam elő. Elszáguld. A pénztáros kisasszony halad tovább a maradékkal, míg a görkorcsolyás lány fel nem bukkan.
– Nincs ott. A nyilvántartás szerint ez a film nekünk nincs is meg.
– Lehet, hogy valamelyik vásárló becsempészte? – kérdem. A két kisasszony összenéz.
– Lehet, mert elég unalmas film – mondja a pénztáros. – A pasim letöltötte, de bealudt rajta.
– Akkor inkább nem is vinném el – mondom. – Nehogy bealudjak rajta.
– Kupon?
– Milyen kupon?
– Hát a vásárlási kedvezményre jogosító kupon. Tudja: mosópor, margarin, üvegvisszaváltásnál kapott kupon, amely műanyag szatyorra váltható, karácsonyi kupon, kupon, amelyért két kupon jár…
– Köszönöm, kuponom sincs.
– Tizenkétezer-négyszázhuszonöt – mondja a pénztáros kisasszony. Nyújtom a pénzt, ő meg apró papírfecniket tépked elém. – Gyűjti a matricát?
– Utoljára nyolcéves koromban…
– Adok hozzá gyűjtőfüzetet…
– Mit csináljak vele?
– Először is, töltse ki az adatokat! Név, cím, telefonszám, e-mail…
– Nem lehetne máskor… Nézze, a sor mögöttem már a hentespultig ér… És mire kell maguknak a telefonszámom?
– SMS-ben értesítjük aktuális akcióinkról, a törzsvásárlói kártyája pedig részt vesz egy sorsoláson, amelyen matricát lehet nyerni, és erről e-mailt fog kapni, amely egyébként rendszeresen tájékoztatja akcióinkról.
– És mire jó a matrica?
– Matricája válogatja. Ezzel például hajápoló szettet lehet vásárolni kedvezményesen. De van olyan, amelyikkel edényt, bicskát, fürdőkádat…
– Nyerni lehet vele?
– Nem, ezzel kedvezményesen lehet vásárolni. És a kedvezményes vásárlás után is jár a matrica, tehát duplán kedvezményes…
– Azt hittem, nyeremény…
– Az is van, és mivel tízezer forint fölött vásárolt, kap egy kaparós sorsjegyet.
– Köszönöm.
– Most itt tessék ledörzsölni! Mert csak a vásárlásnál lehet érvényesíteni. – Lekaparom. A cetli közli velem, hogy nem nyertem, viszont, ha kitöltöm a hátoldalát, és átadom a pénztáros kisasszonynak, részt veszek egy tízmilliós összdíjazású sorsoláson, amelynek a fődíja egy autó, amúgy meg rengeteg matricát és kaparós sorsjegyet lehet rajta nyerni. Kitöltöm. A kisasszony türelmesen várakozik. Átadom a papírt.
– Luxusutazást nem lehet nyerni? Én ugyan szorongok, ha utaznom kell, de a feleségem imádná.
– Sajnos, nem – ingatja a fejét a pénztáros kisasszony. – De ha van magánál egy sárga csekk, menjen át a postához. Ott most karibi utazást lehet nyerni sárga csekkel. Meg strandtáskát. És olyan matricát, amely beváltható a mi áruházunk arany törzsvásárlói kártyájára. Köszönöm a vásárlást. Legyen szép napja!

www.rezandras.hu

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra