Újabb kufli törénetek: A kuflik és a nagy eső

Myreille

A kuflik beköltöztek a kupacba, ám ez még nem a mese vége. Egyszer csak jött egy nagy felhő és elkezdett esni az eső és csak esett, csak esett…

Dániel András: A kuflik és a nagy eső

Dániel András: A kuflik és a nagy eső/Pagony

Dániel András ugyanabban a szórakoztató stílusban folytatja a kuflik történetét, ahogyan elkezdte. Azt már tudjuk, hogy a kufli nem kifli és nem kukac és nem is bab és nem is kavics. A kufli mindenre hasonlít és semmire sem. Van belőle kicsi és nagy, sovány és kövér, csíkos és pöttyös, és az elhagyatott réten beköltöztek a kupacba. A repülők továbbra is magasan húztak el felettük, a legtöbb nap olyan volt, mint az előző, ám egy reggel “hatalmas felhő takarta el az eget, mint valami ronda fekete paplan”.

A kuflik és a nagy eső kötet most is két mesét tartalmaz. Az elsőben az eső és az áradás okoz gondot a kufliknak és Dániel András végül olyan problémamegoldással áll elő, amilyenekkel a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)-ben örvendeztetett meg minket. A második mesében a kuflik a Bújócskázás Világnapját ünnepli és az egyik kufli úgy gondolja, fának álcázza magát, ám elalszik. Azt viszont mindenki tudja, gyerek, felnőtt és kufli egyaránt, hogy Az igazi fák sosem horkolnak.

3-6 éves gyerek számára ajánlott könyv, de első önálló olvasásra is alkalmas és a kufli-sorozat erőssége, hogy az illusztrációk mellett a nyelvezete is leleményes. Például kiderül, milyen állat a lábascsiga, lába van vagy lábast visz a hátán, csúszik az út porában vagy talán szökdécsel…

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra