Van úgy, hogy futólag megismerkedsz valakivel, akit aztán soha többé nem látsz, de kapsz tőle valami nagyon fontosat. Így kaptam Garbareket is majdnem húsz éve.
Jan Garbarek a Bazilikában
Nem tudok németül, így igen nagy kalandnak ígérkezett a bécsi színházban a rockopera. Nem csak attól féltem, hogy a cselekményt nem értem majd, de a német rock sem tartozik a kedvenceim közé. Azonban az előadás azonnal magával ragadott. Igaz, hogy csak olyan nemzetközi szavakat értettem, mint a penis és vagina, de minden konfliktus érthető volt a színészek játékából. Ráadásul a darab friss és aktuális, még akkor is, ha több mint 100 éves. Rendesen odacsapott a High School Musicalnak. Frank Wedekind 1891-ben írta a Tavasz ébredése (Frühlings Erwachen) című drámáját, amelyben a fiatalok ébredező szexualitása szembekerül a “felnőtt világ” tabuival.
Tulajdonképpen jópofa volt az egész, mert eleredt az eső, és senki nem ment haza egy röpke zápor miatt. Én szeretem az esőt. Az eső hangját, illatát, csiklandját… eszembe juttatja, hogyan folyik le nyáron az őszibaracklé a könyökömig, vagy az izzadság hogyan csurog a halántékomon majd a fülem mögött futás közben,… és még számtalan érzetet kelt. Az esőben mindig találok egy tiszta gondolatot.
