Az évszázad csalódása: A szürke ötven árnyalata

Myreille

Rászántam magam és most, hogy film is készül belőle, elkezdtem olvasni E. L. James világsikerét, A szürke ötven árnyalatát. Elküzdöttem magam az “oroszlánkirályig” és ott feladtam.

szurkeotvenarnyalatakonyv

Kritikát nem tudok írni a könyvről, mert nem tudtam elolvasni. Egyszerűen untatott, fárasztott és érdektelen volt. Egy közepesen jó Romana füzetecske is izgalmasabb szokott lenni. Csak akkor éreztem némi érdeklődést a könyv és a történet iránt, amikor fordítási baromságot találtam, olyan orbitális baromságokat, amelyek nem csak az angol szöveggel összevetve nevetségesek, hanem pusztán a szövegkörnyezetben is. Végül elértem a híres “oroszlánkirály”-hoz (sic!) – ami az eredeti szövegben Kings of Leon amúgy – és akkor becsuktam és leraktam a könyvet. Szóval most mindenképpen áruljátok el, hogy ti olvastátok-e A szürke ötven árnyalatát – meg a folytatásait? Tetszett? Miért tetszett?

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

4 hozzászólás a “Az évszázad csalódása: A szürke ötven árnyalata” című cikkhez.

  1. plusmark szerint:

    Én is épp 2 napja vettem a kezembe először. Addig sem jutottam, hogy a fordítási hibákat felfedezzem. Őszintén megdöbbentem a kritikán aluli stíluson. Trehány, pongyola fogalmazás, tinikoromban hátrakötött kézzel jobbat írtam volna, mint ez a világsztár írónő. Nagyon jó hasonlat a Romana füzet, legfeljebb azzal lehet egy napon említeni. Belelapoztam kicsit, az erotikusabb jelenetek is hervasztóak nekem az amatőr stílus okán.
    A húgom viszont imádta, és a folytatásokat is megvette. Nem átallotta azt is állítani, hogy feldobta a szexuális életét :-))

    VálaszVálasz
  2. bogaar szerint:

    Májusban ezt írtam róla a blogomban: “Igaz, a mostani könyvvel lassan haladok: a legutóbb olvastott American Gods után egy kis könnyedségre vágytam, és a népszerű 50 shades of gray-re esett a választásom. Kb. a 150-edik oldalon tartok, de rosszul vagyok. Ehhez képest a Julia és Tiffani füzetek szépirodalmi remekművek. Az embereknek baromi sivár lehet a szexuális életük, ha egy kis erotikáért képesek a többi nyálon átrágni magukat. És állítólag magyar fordításban még gázabb. Arról nem is beszélve, hogy elkeserít az utóbbi évek sikerregényeiben megjelenő női / férfi szereposztás. Már a Twilight-ban is idegesített, hogy a nő folyton alárendelődik, kussol, szolgál. Egyénisége nincs, ami van, azt is elnyomja.”

    VálaszVálasz
  3. Panna szerint:

    Ez is olyan mint a Barátok közt, amit senki nem néz, de valahogy mégis vezeti a nézettségi listát…:D

    VálaszVálasz
  4. ... szerint:

    Én pont másként látom. Hogy siváran van megírva és nincs irodalmi értéke, az lehet. Hogy túl sok benne a szex és ez zavaró, az (nekem) igaz. Viszont a női főszereplő szerintem egyáltalán nem alárendelt, és nem nyomja el az egyéniségét, sem ebben a trilógiában, sem a Twilight-ban. Pont, hogy mindkét esetben nagyon határozottnak és tudatosnak érzem őket. A két regény egyébként teljesen egy kaptafára épült, és minden romantikus füzet kelléke megtalálható benne: van egy feltűnően jóképű, gazdag, titokzatos férfi, akihez sok nő vonzódik, ámde egyik sem képes közel kerülni hozzá. Egyszer csak feltűnik a színen egy átlagcsaj (akivel az olvasó azonosulhat) és ez a csaj meghódítja a férfit. A férfi természetesen élni sem képes a lány nélkül és mindent megtesz/megtenne érte. Az átlagcsajból egyedi különlegesség, csoda válik. Hát gondolom, ezért olvassák olyan sokan. Az olvasó is szeretne egyedi és különleges lenni.

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra