A Café Panini a legjobb dolog, ami az elmúlt 10 évben az Újpesti rakparttal történt. Vannak emberek, akikkel az első beszélgetés olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást, és vannak helyek, amelyeket nem kell megszokni, mert olyanok, mintha gyerekkorom óta ott tölteném a vasárnapokat. A Café Panini éppen ilyen. Az Újpesti rakpart az én “Párizsom”. Itt szeretem a legjobban a Dunát, a széles járdát és délutánonként a naplementét. Kihalt csendessége egyszerre csábító és érthetetlen. Vízióimban egymást érik itt a kávéházak, de nem a turistákat csábító korzói asztalok, hanem újlipótiak törzshelye, ahol munka után élénkül meg az élet, miközben a budai helyek mögött lebukik a nap. Tenger nem is kell, itt a Duna… A Café Panini hiánypótló. Bár a hivatalos cím: Budapest, XIII. kerület, Radnóti Miklós u. 45, a bejárat az Újpesti rakpartról nyílik és az üvegablakok is a Dunára néznek. Pár lépés innen a Szent István Park. A berendezés, a nekem olyan nagyon tetsző, skandináv puritán, az étlap viszont olaszos, franciás kellemes. Lehet reggelizni, ebédelni, uzsonnázni, sütizni és este borozni. Bár gyermek és kutyabarát kávézó, én legszívesebben gyerek nélkül megyek. Lopott csendért, lopott magányért, kellemes beszélgetésért, nyugalomért. Régen, a 30-as években kávéház működött ugyanitt, a Kolibri és – a bejáratnál látható fotó alapján – hatalmas napernyői éppen azt az ideát testesítették meg, amit én mindig képzeltem. Remélem, a napernyők is újra kikerülnek majd…