A Cala de l’Illa Roja és környéke az egyik legvágyottabb kirándulásom volt és az egyik legnagyobb kalandunk lett. Pólóban kirándultunk, elképesztő helyeken jártunk.
2023. december 24. (vasárnap), L’Estartit
Délelőtt gyorsan lebonyolítottuk a bevásárlást, majd mostam egyet és elkezdtem főzni a tintahalat. Az előző napokban több órát töltöttem azzal, hogy megtanuljam az elkészítését, de a végső lökést az jelentette, hogy a konyhakész, friss tintahal (calamar patagónico) 50 százalékos leárazásban volt tegnap este a Lidlben. Akciós polipcsáp viszont nem volt.
Holnap zárva lesz minden, úgyhogy langustino-t is vettem.
A fokhagymás-citromos tintahal remek lett, ismétlést követel.
A desszert pedig Calissons volt, amit még Franciaországban vettem magamnak, kifejezetten karácsonyra, névnapra, csak úgy, mert már olyan régóta meg akarom kóstolni. A Calissons a képzeletemben finomabb volt, önmagában a kandírozott sárgadinnye ezerszer finomabb. Az is véglegessé vált, hogy a papaja nem az én gyümölcsöm. Semmilyen formában nem kedvelem.
Rövid nadrágot is pakolni kellett volna. Délután lementünk a partra és sétáltunk és hintáztunk.
L’Estartit, 2023. december 24. – Fotó: Myreille
2023. december 25. (hétfő), L’Estartit
Beterveztünk egy nagy körtúrát. A kört végül a fiúk csinálták meg, én nagyjából a harmadánál visszafordultam miután több százat lépcsőztünk, szó szerint szilákon mászkáltunk a tengerparton és lehetetlenül keskeny utakon sétáltunk. (A vérnyomásom vérnyomáscsökkentővel általában tűrhető, de a lépcsőzés során leesett. Szédültem.) Ők várat láttak, én pedig kihalt utcákon sétáltam narancs és fenyőillat szállt a levegőben.
A Cala de l’Illa Roja éppen olyan lenyűgöző volt, mint vártam. A Platja de sa Riera olyan öböl, ahol nagyon tudnék élni, még akkor is, ha rengeteg a lépcső. Punta d’en Toni és Cap des Forn között olyan, amit rendszeresen emlegetni fogunk, mint a Cliffs of Moher-t, amikor tehenek tehenek között, járatlan utakon bicikliztünk.
Cala de l’Illa Roja – Fotó: Myreille
Cala de l’Illa Roja – Fotó: Myreille
Cala de l’Illa Roja – Fotó: Myreille
Cala de l’Illa Roja – Fotó: Myreille
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Szó szerint sziklákon mászkáltunk.
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Igen, az a keskeny csík a szilafal szélén az az út.
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Punta d’en Toni és Cap des Forn közötti túraút – Fotó: Myreille
Lidérc az úton – Fotó: Myreille
Útban Platja de Pals felé – Fotó: Myreille
Platja de Pals – Fotó: Myreille (Keserü Ilona motívumai jártak a fejemben.)
2023. december 26. (kedd), L’Estartit
Rutinosan pakoltam a kosárba az akciós calamar patagónico-t és gallineta nordica-t. Nem tudom megunni se a halakat, se a tengeri herkentyűket, ahogyan a spanyol zöldségeket és gyümölcsöket sem. Bitang jó az ízük.
Mai, könnyű 1200 lépésünk csak néhány száz lépcsőt tartogatott. L’Escala-ban parkoltunk, majd elsétáltunk a tengerparton az Sant Martí d’Empúriesbe és vissza. Ez az útvonal inkább sétány, mint túra. Picit talán puccos is, de a tenger és a fenyőillat kellemesen káprázatos volt.
L’Escala – Fotó: Myreille
L’Escala – Fotó: Myreille
L’Escala – Fotó: Myreille
L’Escala – Fotó: Myreille
Caga Tió (Tió de Nadal), L’Escala – Fotó: Myreille
L’Escala – Fotó: Myreille
L’Escala – Fotó: Myreille
Iglesia de Sant Martí d’Empúries – Fotó: Myreille
Sant Martí d’Empúries – Fotó: Myreille
L’Escala – Fotó: Myreille
L’Escala – Fotó: Myreille
Vacsorára Langostinos al Ajillo-t sütöttem, a Zs. pedig csodás fokhagymás-tejszínes-babos tésztát csinált mellé.
Karácsonykor olvastam: Ali Hazelwood: A szerelem elméletét. Karácsonykor néztem: Csak egy átlagos karácsonyt. Mindkettőt szerettem.
