Girona belvárosába nem mentünk volna el, ha nem kellett volna néhány új, kapucnis pulóver, végül az egyik kedvenc spanyol városomat fedeztem fel.
2023. december 27. (szerda), L’Estartit
Mára Girona belvárosát majd az évi szokásos Primarkot terveztük. (Utóbbi kevésbé volt fájdalommentes, mint reméltem.) Egészen pontosan Primarkba mindenképpen akartunk menni és ha már arra járunk, akkor nézzük meg a belvárosi részt is elv alapján szerveztem a programot. (Barcelonában is volt Primark, de élhetetlenül zsúfolt volt.)
Gironában sétálgatni jó, már-már otthonos érzés. Keskeny utcák, apró üzletek, rengeteg lépcső és egy hatalmas katedrális. (Utóbbi elképesztő, lenyűgöző, monumentális, brutális stb.) Hét évszázadon át építették. Létezésének minden kövéből süt, hogy milyen pici az ember.
A katedrális környékén (a Força Vella-ban és a folyóparton) minden megragadóan bájos, még akkor is, ha ma “mindenkinek” az az ötlete támadt, hogy megmássza a katedrálishoz vezető 90 lépcsőt.
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Nem tudom, hogy mitől szerettem meg Gironát hirtelen és végtelenül. (Talán mert nem egy nagyváros? Talán a sok kedves részlet tette?) Leginkább a hangulattal tudom magyarázni, de arra nincs magyarázatom, hogy az pontosan milyen. Lehet ember és város között kémia?
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Ez egy béna kép lett a Catedral de Girona-ról, de emlékeztetőnek pont jó.
Amikor a nyaralást tervezgettem a 90 lépcső valaminek tűnt, de Camogli után csupán könnyű séta. Dani meg is számolta, tényleg pontosan 90 lépcső.
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
A Pont de les Peixateries Velles-t Eiffel tervezte.
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Egyértelműen a legfurcsább hagyományok közé tartozik a Caga Tió, aki ajándékot szarik a gyerekeknek, az erről készült figurák pedig beégnek egy életre.
Még több Caga Tió – Fotó: Myreille
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Girona, Spanyolország – Fotó: Myreille
Megkóstoltuk a gironai el xuixo-t (El xuixo de can castelló-t). A dulce de leche-vel töltött volt a legjobb.
“Itthon” a vörös álsügért most harissa passztával sütöttük meg. Köretnek pedig pirított endívia, valamint zöldbabos rizs készült. (A gyerekeim végre rájöttek, hogy szeretik a zöld zöldbabot.)
Este Danival lementünk a partra. Éppen akkor emelkedett fel a telihold. (A Stelláriumból kiderült, hogy a Hold az Ikrekben jár és a Jupiter is beazonosítottuk.) Hintáztunk, beszélgettünk, néztük a csillagokat, hallgattuk a tengert.
