A királynék városa a Séd-patak mentén igazán természetközeli. Szűk utcák, régi házak, apró hidak, buja növényzet, patakra nyíló kertvégi kapuk. Veszprém hét dombra épült. Nevének eredetéről többféle legenda él, de a legelképesztőbb – Bonfini, Mátyás király történetírójának tollából származik -, miszerint Gizella királyné “Vessz, prém!” felkiáltással adta oda drágakövekkel díszített bundáját a Szent Mihály Székesegyház építésének támogatására. Veszprém a “királynék városa”. Gizella királyné a nagylelkű adományon túl is meghatározó a város életében. Itt készült ugyanis az a hímzett miseruha, amely később a magyar királyok koronázási palástja lett, és amelyet Gizella királyné az egyháznak adományozott. (Ráadásul 1216-tól a város püspökének joga a királyné koronázása.) A Vigyázótoronytól (Tűztoronytól) a Szent István király és Gizella királyné szobráig tartó vári séta a Szent Mihály Székesegyházzal, az Érseki Palotával, a Dubniczay-palotával és a Piarista Templommal szokásos veszprémi kalandozás. A Séd-völgy és a felett átívelő Viadukt azonban nem csak egy távoli pillantásra érdemes. A várdomb alatt kanyargó, Séd-patak mentén kialakított túraútvonalról – a gyalogos sétány mellett van kerékpározásra javasolt útvonal is – Veszprém egészen más arcát mutatja. Mintha nem is a városban, hanem valahol az erdő mélyén lennénk, ahol csak néha bukkan fel egy-egy keskeny utca és néhány régi, színesre mázolt ház. Persze műemlékekben a Séd-völgy is bővelkedik. Az árpád-kori Margit romok (hivatalosan Szent Katalin domonkos apácakolostor romjai) és a Jezsuita templom mellett bejárható a veszprémvölgyi (a mai Betekints-völgyben található) apácazárda romjai is, ahol az a híres, hímzett ruhadarab készült, amely a magyar királyok koronázási palástja lett. A régi Vidámpark helyén most gyönyörű park található öreg fákkal, mohával benőtt sziklákkal és csendesen csordogáló patakkal. Csak a mementónak megtartott kapuk emlékeztetnek az elmúlt időkre. A gyerekek azonban így se unatkoznak, két játszótér is létesült ezen a területen, az egyik tematikusan a népmesei elemeket dolgozza fel. De ott van még az 1958 óta működő állatkert is, amely folyamatosan szépül, korszerűsödik. A szűk utcák, a sziklafalnak támaszkodó régi házak, az apró hidak és a folyópartra nyíló kertvégi kiskapuk bájos kisváros hangulatát keltik, amely felett ott a hatalmas vár és a tornyok, amelyek egészen az égig szaladnak. A Szerelemszigeten ritkán akad üres pad és valóban idilli helyszín a randevúhoz, én is mennék, nem kellene kétszer hívni… A Margit romoknál, a Margit téren működő szökőkút pedig egészen spirituális. Séta közben meg lehet lesni I. István király és Gizella királyné hátát, amely a veszprémiek szerint éppen egybeesik a világ szélével és az Érseki Palota másik oldalát, ahogyan a sziklán egyensúlyoz.
![veszprem12](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem12-1.jpg)
A régi vidámpark helyén a Séd-völgyben, most sétaút vezet/ Veszprém (Fotó: Myreille, 2011)
![veszprem13](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem13-1.jpg)
Csupán pár lépésre a vártól... A gyerekeket nem csak az állatkert, de két játszótér is várja/Veszprém, (Fotó: Myreille, 2011)
![veszprem11](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem11-1.jpg)
Egy dombtető a hétből/Veszprém (Fotó: Myreille, 2011)
![veszprem10](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem10-1.jpg)
Lépcsősor a világ végéhez/Veszprém (Fotó: Myreille, 2011)
![veszprem09](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem09-1.jpg)
A veszprémiek csak a világ végének hívják. Szent István király és Gizella királyné szobra/Veszprém (Fotó: Myreille, 2011)
![veszprem07](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem07-1.jpg)
Régi házak a sziklának támaszkodnak a vár alatt/Veszprém (Fotó: Myreille, 2011)
![veszprem04](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem04-1.jpg)
Az Érseki Palita másik oldala/Veszprém (Fotó: Myreille, 2011)
![veszprem02](https://www.moksha.hu/wp-content/uploads/2011/07/veszprem02-1.jpg)
Turista ritkán járnak ezen a régi, szűk utcán/Veszprém (Fotó: Myreille, 2011)