Gyerekkoromban nagyon szerettem “az okos lány” mese különböző verzióit. Akkor jó mesének tűnt, találtam benne mintát önmagamnak, most viszont van vele némi problémám.
Illusztráció: Kucsera Éva Myreille The Peasant’s Wise Daughter, 2021.
Gyerekként engem nem hozott lázba, hogy egy herceg cipővel a kezében bejárja utánam a fél világot és kiment a sanyarú sorsomból, de azt sem vettem komolyan, hogy majd egy férfi csókja lehel majd belém életet. Nem kedveltem a tehetetlen nőket. Számomra Az okos lány volt vonzó. A lány, aki a lehetetlen problémákat, kihívásokat is képes megoldani. Szellemes, bátor és nagyon életrevaló.
A mese
Az okos lány mesének több változata van, én kettővel találkoztam.
Az okos leány népmese valamint a Mátyás-királyos A bíró okos lánya című mese egyaránt rövid és a lánynak három próbát kell kiállni. Először azt kéri a király a lánytól, hogy a százéves fonalából csináljon aranyfonalat. Erre a lány azt választolja, hogy megfonja ő a fonalat, ha a király az apja százéves sövénykerítéséből csináltat orsót, ami méltó az aranyfonalhoz. Ezután a király azt kéri, hogy foltozza meg a lyukas korsót, a lány pedig a korsó kifordítását kéri a királytól, hiszen a színéről nem foltozunk semmit. Ezután a király magához rendeli a lányt, de közben három feltételt is teljesítenie kell. Az utazásra, az öltözködésre – a magyar népmesék rajzfilmben mindenkinek beégett a meztelen nő ábrázolása – , vagy éppen a köszönésre vonkoznak ezek a feladványok, de ami minden mesében közös, hogy a lánynak vinni is kell ajándékot meg nem is. Ezt a lány minden esetben úgy teljesíti, hogy két szita közé fog egy galamot, amit a király előtt elenged és a madár elrepül.
Az okos feleleteknek meglesz a jutalma: a királynak igencsak megtetszik az okos lány és feleségül veszi, vagy pedig férjjel és vagyonnal ajándékozza meg.
A másik, hosszabb mese a Grimm testvérek nevéhez fűződik. Az okos parasztlány (The peasant’s wise daughter) címen fut. A királyhoz ebben a mesében is eljut az okos lány híre és azt ígérni neki, ha elmegy hozzá meg nem is, fel lesz öltözve meg nem is, akkor feleségül veszi. A lány teljesíti a feltéteket és összeházasodnak. De a mese itt nem ér véget. Amikor a király királykodása során nem megalapozott (értsd: buta) döntést hoz, és erre a felesége rávilágít, akkor sértettségében a király olyan haragra gerjed, hogy visszazavarja az asszonyt az apjához. A nő kikönyörgi, hogy a neki legkedvesebbet magával vihesse a palotából. A király belegyezik. Az okos lány, aki már okos asszony, elkábítja a király és őt viszi magával. Amikor a király felébred és meghallja, hogy ő volt a feleségének a legkedvesebb, akkor már eszébe sincs válni.
A valóság
Lehetne legyinteni, hogy ezek csak mesék, és szívesen legyintenék én is, csak az a pici problémám, hogy ezekben a mesékben benne van az elmúlt bő 30 évem esszenciája. A nagy szócsaták és chat-elések férfiakkal, az izzás, a szellemes évődések, a tanulságos beszélgetések, és eljön az a pont, amikor mindez már nem előny, hanem valamiféle és megmagyarázhatatlan hátrány. És akkor hátrább lép az ember lánya, visszahúzódik, elfojt és kicsit megfullad, nem csillogtatja úgy a tudását, mint előtte, hanem okosan úgy forgajt a dolgokat, hogy a férfinak tessen. Ez várják a férfiak, ezt javasolják a nők.
A meséből úgy tűnik, hogy a nő okossága érték, a tanulságokat tekintve éppen olyan érték, mint a szépség, hiszen a lány férjhez megy és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De a Grimm változatban rettentő súlyos, hogy a férfi behisztizik azon, hogy buta döntése nyilvánvalóvá válik és ő ezért nevetségesnek érzi magát. Nem a nőt emeli maga mellé, például bízza rá az ítélkezést, ha már jobban ért hozzá, hanem lenyomja, megbünteti. Erőből. Hatalomból. A nő, persze, túl él, hiszen rafinált, okos. De amíg az elején úgy tűnt, hogy valódi társak, szellemi partnerek, a mese végére kiderül, hogy egy nő lehet okos, de sohase legyen okosabb, mint egy férfi, mint a király.
Társadami szinten napjainkban se sokkal jobb a helyzet. Egy “tudós asszonyság” jó, de jobb lenne egy tudós férfi, abba nem fájdulna bele a tekintélyes urak megkövesedett gerince, amikor felnéznek rá. Viszont az okos nők már megválaszthatják a meséinke a szereplőit, a királyságot, ahol élni és dolgozni akarnak, és tudja, hogy a szavak nem azt mindősítik, akire mondják, hanem aki mondja. És ezeket a kitételeket is el kellene mondani a lányoknak, én legalábbis őrültem volna, ha valaki elmondja nekem legalább annyiszor, mint Az okos lány meséjét.
El tudnék képzelni egy olyan verzió is Az okos lányra, mint Marie Curie története. 1903-ban a svéd akadémia először nem akarta jelölni Marie Curie-t a megosztott fizikai Nobel-díjra. Abban a korban igencsak furcsaságnak számított egy nő jelölése tudományos díjra. Viszont Pierre Curie megmakacsolta magát, saját jelölését kockáztatta és kilobbizta, hogy a felesége is részesüljön az elismerésben. Marie és Pierre ekkor már 8 éve házasok voltak.
