A Fekete hattyú unalmas vergődése

Myreille

A Fekete hattyú vérszegény és lapos. A végén sajnálni fogod a rá szánt időt, de Natalie Portman megérdemli érte az Oscart.

Azonkívül, hogy Natalie Portman szenzációs a Fekete hattyúban (Black Swan), és a film forgatása alatt jött össze Benjamin Millepied-del és gyereket vár tőle, semmi jót nem tudok elmondani a filmről. Még akkor sem, ha Natalie Portman megérdemli az Oscar-díjat a balerina megformálásáért. Illetve még van annyi jó, hogy nagyon szépen fényképezett film és a La Boca Design gyönyörű plakátokat rajzolt a filmhez.

Tulajdonképpen a film ötlete sem egy halott dolog: A visszahúzódó, anyja árnyékában élő balerina Nina (Natalie Portman) elnyeri a Hattyúk tava címszerepét. A művészeti vezető Leroy (Vincent Cassel) tökéletesnek titulálja a lányt a fehér hattyú szerepre, azonban kétségei vannak a lány képességeit illetően a fekete hattyú megformálásban.

Mindkét szerep más egyéniséget igényel, azonban mindkét szerepet ugyanazon táncosnak kell előadnia. Amíg a fehér hattyú az ártatlanságot és a kecsességet, a fekete az érzékiséget és csalfaságot hívatott megtestesíteni.

Ninát nem csak a teljesítménykényszer és saját anyja nyomasztja, hanem legnagyobb riválisához fűződő, irigységgel átszőtt barátsága is. Az önsanyargató, éjszakába nyúló gyakorlások és a tökéletességre való megrögzött törekvése egyre inkább utat nyitnak sötét énjének (vagy őrületének), amelyek úgy tűnik felemésztik a lányt.

Valóság és hallucináció keveredik Darren Aronofsky filmjében és végül bekövetkezik az elkerülhetetlen. A küzdelem csak vergődés, a dráma csak hiszti, a film pedig tanulság nélküli sodródás, és fogalmam sincs, hogy miért kellett nekem ezt végignézni.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

6 hozzászólás a “A Fekete hattyú unalmas vergődése” című cikkhez.

  1. lillamilla szerint:

    ó nemár :( pedig én úgy vártam már ezt a filmet…

    VálaszVálasz
  2. Izabella szerint:

    Uh, nagyon-nagyon nem értek Veled egyet. Évek óta az egyik legjobb film, amit láttam. Látványban, történetben, színészekben is tökéletes, komplett alkotás.

    VálaszVálasz
  3. Alokin szerint:

    Isabella hozzászólásával tökéletesen egyetértek. A film igazi dráma, és nem “hiszti”, mondanivalója is bőven akad, nem beszélve a nagyszerű rendezésről és a művészek előadásáról. Sajnálom, hogy “vérszegény és lapos” jelzőt használta a cikk írója, mert ez a film biztos, hogy nem az, főleg nem “unalmas vergődés”. Szerencsére ez nem lett egy szokványos kommersz, hanem egy igazi művész film. Végezetül hozzátenném: szerintem és végre egy jó film…

    VálaszVálasz
  4. Molnár Zslt szerint:

    Szeretem az írásait Myreillenek, adok is a véleményére, de itt most naggggyon nem értünk egyet… a film szenzációs… a látvány, a rendezés… az egyetlen hibája talán, hogy a fekete hattyú még így sem győzött meg Natalie Portmantől…

    VálaszVálasz
  5. Agárdi Piros szerint:

    Nos a filmre az végképp nem mondható el, hogy tanulság nélküli lenne. Rengeteg kérdést vet fel szerintem. Lehet-e egyszerre egy nő a fehér és fekete hattyú, jó és rossz, szűzi és ribanci egyszerre? Megfér-e a két archetípus egy nőben, lehet-e egyensúlyban a kettő, vagy az egyik mindig felülkerekedik a másikon, vagy csak úgy végződhet ez a folyamat, mint a film: az egyik megsemmisíti végül a másikat? Milyen egy olyan ember gyerekének lenni, aki a karrierjét feladva vállal gyereket, aztán a gyerektől várja, hogy az megvalósítsa az ő álmait is? Aztán ott a balett, mint előadó művészet. Amit nézőként légiesnek, könnyednek látunk, az közben véresen komoly, a szó átvitt és valós értelmében. Ez egy rendkívül fájdalmas művészet. Anorexiás lányok, vérző lábbal harcolnak a szólista pozícióért, és nem csak magukat kell legyőzni. A művészi átlényegülés, a hattyúvá válás folyamata, maga az őrület lenne? Fantasztikus az a kép, amikor fekete tollas hattyúvá lényegül – változik – a főszereplő, a színpadon, az egyik kameraállásból, de a másik irányból, a nézőtérről továbbra is az emberi lényt látjuk, igaz az árnyéka hattyút formáz. A Mester és Tanítvány viszonya is sem tanulság nélküli sodródás, mint ahogy ez a film sem az. Szerintem nézd meg még egyszer :-)

    VálaszVálasz
  6. horandi szerint:

    @Agárdi Piros:
    Tökéletesen egyetértek veled:) Ma néztük meg a filmet ….nem vártam, hogy ennyire jó lesz….végre egy jóóóó film. És csodálatos a fényképezés, a kameraállások….minden. Megnézném még egyszer, de most először meg kell nyugodnom :))))Ajánlom mindenkinek, és nem csak nőknek….

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra