A The Artist – A némafilmes valódi némafilm. Két színész sorsát mutatja be, hogy a pénz, a hírnév és a büszkeség miként befolyásolja szerelmi kapcsolatuk. Amikor a filmesek különleges látvány- és hanghatásokkal próbálják moziba csalni a nézőket, vakmerő vállalkozásnak tűnik valódi, fekete-fehér némafilmet forgatni. The Artist – A némafilmes nem csak korban repít vissza a filmművészet hajnalához, hanem ugyanazt a hatást éri el, mint az első némafilmek: a kép nyelvén mesélnek el egy történetet – elég néhány jó képkocka és nincs szükség több oldalas narrációra -, az érzelmek pedig ott vannak a színészek arcán, szemében és mosolyában. A 100 perces filmben nagyjából 20 mondatot írnak ki a vászonra, mégis minden érthető, a cselekmény követhető és nem unalmas. A film némiképpen időutazás: 1927-ben járunk, a némafilmek korszakában. George Valentin (Jean Dujardin) az egyik legnagyobb filmcsillag ekkortájt, kinek élete tökéletesnek látszik: imádja a munkáját, élvezi a felé irányuló rajongást, és beleszeret Peppy Millerbe, a feltörekvő és nem mellesleg gyönyörű színésznőbe (Bérénice Bejo), miután együtt dolgoztak egy filmen. Amikor Zimmer, a stúdiófőnök (John Goodman) felhívja Valentin figyelmét arra, hogy a mozi jövője a hangosfilm lesz, Valentin egyáltalán nem foglalkozik a fenyegetéssel. Ám nem sokkal később valóban elterjed a hallható párbeszédekkel operáló film műfaja, ráadásul ez az új médium Peppy Millert emeli a legnagyobb sztárok közé. Valentin népszerűsége a némafilmmel együtt a feledés homályába vesz. Peppy és George vonzódása egyértelmű, de a némafilmek leáldozása a férfit megviselik és nem tudja, hogyan tartson lépést a változó világgal. Peppy pedig szerelmes nő, aki, mint a legtöbb nő, meg akarja menteni a szeretett férfit…

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes

The Artist – A némafilmes