élni, lenni, szeretni, enni, horgolni

term ID:
parent cat ID:32
parent cat ID 1:
post ID:48910
category_32 #d3e60c

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Leó bácsi (oltári frankó) kalandjai az andorrai sztyeppéken

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Leó bácsi (oltári frankó) kalandjai az andorrai sztyeppéken

Myreille - Publikálva:

Minden gyerek megérdemelne egy ilyen nagybácsit, aki szerda délutánonként hihetetlen történeteket mesél teljesen hihetően. Yannets Levi már a címekben pontos utalással kijelöli, milyen történeteket is várhatunk Leó bácsitól. Ám, ha az első kötetnél (az andorrai sztyeppéknél) még (hiányos) földrajztudásunk miatt nem gyanakodnánk vagy mosolyognánk eléggé, akkor a másodiknál (a szibériai dzsungeleknél), már nem marad sok kérdésünk arról hol ér véget a valóság és hol kezdődik a képzelet. De kár sietni, érdemes elidőzni az első kötetnél és ízről-ízre felfalni! A kötetben Leó bácsiról 5 nagyszerű és hihetetlen történetet derül ki. Az egyikben felhőn utazik, a másikban egy varázsló csótánnyá változtatja, a harmadikban négy szál haja menti meg az életét és akkor még ott van az udvari bohóckodás és a Meséket Elnyelő Szörny is. Leó bácsi körül a lehetetlen lehetségessé válik és a világ kifordul a négy sarkából, és ez igen bámulatos és vicces. A könyvet Zsombi olvasta fel nekem (igen fordult a kocka, most már nem én olvasok neki meséket, hanem ő nekem, miközben én horgoltam), és igazán jókat kacarásztam, nevetgéltünk. Nagy kedvvel olvasta a könyvet, pedig az olvasásért nem lelkesedik, csak az anyja (én) követelem meg tőle. (Mentségem, hogy jó könyveket kell olvasnia!) De nekem semmi sem elég. Nem csak a könyvet “kellett” elolvasnia, de még arra is vetemedtem, hogy a könyv célcsoportjának tipikus képviselőjeként nyilatkozzon a könyvről. A ránehezedő nyomást a kilencévesek öntudatával két szóval (és egy kötőszóval) rendezte le – csak hagyjam már haladni, nem ér rá fecsegni: “Szórakoztató és humoros.” Újságírói vénám, persze, ezt nem hagyta annyiban, ezért bevetetem egy keresztkérdést is: – Kinek ajánlanád a könyvet? – Akik szeretik a szórakoztató és a humoros történeteket! – válaszolta lassan, tagoltan, hogy most már biztosan megértsem. Nem mellékes, hogy igaza van és teljesen egyetértek vele, és csupán – gyakorló szülőként -annyival egészíteném ki, hogy Leó bácsi történetei olvasmányosak, sodró lendületűek és nagyon szerethetőek. Ugyanúgy, mit Leó bácsi.

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra