Ismerem azt az embert, aki – tegyük hozzá teljesen logikusan – úgy megy oda a henteshez, hogy 35 cm karajt kér, mert éppen egy ekkora darab fér bele a tepsibe tökéletes helykihasználással.
A tökéletes háziasszony tökéletes vendégvárója. Gyors, olcsó és isteni finom. A Lemon curd után megváltozott a véleményem a citromkrémről. Egyszerű Sable – tipusú keksszel (de a számban még megjelent az otthoni Albert keksszel. Jut eszembe: van még otthon Albert keksz?) és ribizlivel kínált vendéglátóm, s a krémet, mint a tapenádot kenegettem. A jó erős kávé rögtön színesebb, a beszélgetés nőiesebb lett.
Bevallom, azért vettem le a polcról a boltban, mert valami rövid, néhány óra alatt elolvasható könyvre vágytam, és mert a címe és a borítója szenvedélyt és tengert sugallt. Milena Agus stílusát egyesek Marquez-éhez hasonlítják.
A vékony kis könyvben nagyanyjának az életét és rajta keresztül egy szárd család sorsát meséli el valamikor a II. világháború közepétől kezdve napjainkig. A történet Szardínia szigetén kezdődik egy kis faluban, nagyanya ekkor a harmincas évei végén járó vénlány, aki semmi másra nem vágyik, csak a mindent elsöprő szenvedélyes szerelemre.
Fősuli harmadik évében olvastam végig az Austen-polcot. Nem hagyott mély nyomot, nem váltam megszállott rajongóvá – azért majd a lányomnak megmutatom -, és nálam egy kategóriába került a Romana füzetekkel. Milyen újabb bőrt lehet lehúzni Austen-ről, fanyalogtam a film címe láttán, de ketten is ajánlották, tehát megnéztem.