Nagy a kísértés, hogy a nyugati határhoz érve kicsit tovább utazzunk és “világot lássunk”, pedig mesés és szakrális látnivalókkal jól állunk. Pannonhalma után Szombathely, Kőszeg és Sopron az úti cél, de nem maradhatott ki Sopronhorpács sem a maga román stílusú templomával, amelyen a gót, a barokk, de még a szocreál építészeti stílus is megfigyelhető, hiszen “mindenki” hozzáépített egy keveset. Ráadásul befelé mélyülő, többszörösen tagolt bejárat igazi kuriózum, több “rétege” van, mint a Jáky templomnak, ami éppen faragott, többszörösen tagolt bejáratáról nevezetes. Szombathely apró belvárosa gyorsan felfedezhető, és az is gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy James Joyce miért lép ki a Blum-házból. Az Ulysses főszereplője, a Dublinban élő Leopold Bloom családja ebből a Szombathelyi, Fő tér 40-41. alatti házból származik. A legenda szerint Joyce egy olyan települést keresett hőse ősi otthonának, amelynek neve meglehetősen nehezen kimondható, azonban a történetből annyi igaz, hogy a 1800-as évek közepén ez a ház a Blum-család otthona volt. A Szombathelyi Székesegyház nem csak viharos múltja miatt érdekes, hanem a Foucault-inga miatt is. Léon Foucault 1851-ben a híres ingakísérlettel bizonyította, hogy a Föld forog, ugyanis az egy irányba meglengetett inga a Föld forgása miatt kitér, lengési iránya folyamatosan változik, elfordul. A Székesegyház 30 méteres kupolája éppen megfelelő a kísérlethez és Foucault után harmadikként Kunc Adolf 1880-ban megismételte a kísérletet. Szakrális helyszínekben bővelkedik Szombathely, az egykori Savaria. A Borostyán út mellett álló Iseum, Isis istennő szentélye szó szerint átérezhetővé teszi a Római birodalom léptékeit és nagyságát. Ugyancsak az ókori időkig nyúlik vissza Szombathely leghíresebb szülöttjének, Szent Mártonnak a története, aki nem csak vitézségével és jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével tűnt ki, hanem Amiens városkapujánál egy didergő koldusnak adta a köpenye felét (azért csak a felét, mert a másik fele a császár tulajdona volt és innen a kiflifelezős hagyomány Szent Márton napon), majd álmában megjelent Jézus és elmondta neki, hogy ő volt az a koldus, akivel jót tett. Abbahagyta a katonáskodást és kolostort alapított, később, miután a libák gágogásukkal elárulták, püspökké választották. (Szent Márton zarándokút indul Szombathelyről (Via Sancti Martini), amely érinti Szent Márton életének és kultuszának kiemelkedő emlékeit.) Kőszeg mesebeli város. Az apró, színes házak időtlenek és a Jézus Szíve-plébániatemplom – legalábbis abban a borult időben, amikor én arra jártam, a felreppenő galambokkal – olyan volt, mint a Walt Disney mesék elején a kastély. Egyáltalán nem lepődtem volna meg, ha Hófehérke fut át a csíkos városháza előtt, majd eltűnik a Hősök kapuja alatt. Apropó városháza, talán az ország egyetlen olyan épülete, amely megépítésétől a mai napig ugyanazt a feladatot látja el. Városháza volt és az ma is. Mesebeli hangulatomat tovább fokozta a Virágudvar, ahol a mángold olyan elképesztő színekben pompázott (narancs szár, lila levél), hogy a legbátrabb divatdiktátor is megirigyelte volna, a káposztafélék meg egyszerűen, a tél ellenére gyönyörűek voltak. Ennyi élmény után azt hittem, hogy Sopronra már nem marad elég hely a szívemben. A hűség és a szabadság városa azonban kitett magáért. Bájos volt és okos. Először fel se tudtam fogni, hogy mit jelent, hogy az egykori Borostyán út 4 méterrel lejjebb van, mint a mai járószint, majd megéreztem az idő “súlyát” és arra gondoltam, hogy csillagpor, amin járok… no meg macskaköves utcák, amelyek elvisznek a Tűztoronyhoz, a Stornó-házhoz – ahol Mátyás-király is vendégeskedett, konkrétan akkor, amikor “S nyögte Mátyás bús hadát. Bécsnek büszke vára.” -, a Fabricius-házhoz és Kecske templomhoz. Sopronban múzeum is remek bor is akad bőven, így az esőnapon se kell sokat gondolkodni.
