Visszatérni L’Estartitba olyan volt, mintha sohasem jöttünk volna el. Otthonosan ismerős volt minden és én ugyanúgy rajongtam érte, mint az első találkozáskor.
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
Annyi mindent nem láttam még a világból, de abból, amit láttam, L’Estartit az egyik legnagyobb kedvencem.
Imádom, hogy
- közel 3 km-en (oda-vissza nagyjából 6 km-t) lehet a homokos tengerparton mezítláb sétálni (L’Estartittól a Ter torkolatáig) úgy, hogy a partszakasz jelentős része természetvédelmi terület. Tehát nincsenek égig érő házak, nincsen térkövezett járda, hanem vadregényes, szilaj, gyönyörű. A szezon kezdetére – május elejére – feltűntek a bungalók és a napágyak, de a tengerpart így is megőrizte természetese vadságát.
- jókat lehet túrázni a környéken: “a vár, ami ránk vár” mellett több túraút vezet a hegyekben és egy sétát nemcsak télen, hanem tavasszal is megér a természetvédelmi park.
- ott a hinta a tengerparton. Danival továbbra is szokásunk volt, hogy naponta legalább egyszer elmentünk hintázni.
- klassz élelmiszerboltok vannak a környéken és csodásak a zöldségespultok. Remekjókat ettünk.
L’Estartit – Fotó: Myreille
Teljesen rákattantam a tavaszi virágokra. Számos olyat láttam, amit korábban sohasem. És persze, ott voltak mindenhol a tátikák, vadon, méteres magasságban, de erről végül egy béna képem lett. (Nîmes-ben beázott a telefonom, megjelent rajta a rohadt cseppecske és hiába szárítottam, nem tűnt el. Végül kikapcsolva tudtam tölteni, de a hercehurca végül a fényképek mennyiségén és minőségén is látszik. A fejemben viszont élnek a képek.)
L’Estartit – Fotó: Myreille
Imádott tengerpartom, L’Estartit – Fotó: Myreille
Nem tudom, hányszor sétáltam végig. Egyszerűen megunhatatlan, L’Estartit – Fotó: Myreille
Tavasz, L’Estartit – Fotó: Myreille
Szigetek a természetvédelmi területről – Fotó: Myreille
A Ter torkolata, L’Estartit – Fotó: Myreille
A Ter torkolata, L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
Elég nehéz túraút (értsd: nem könnyű séta, hanem köves, lépcsős lejtők és emelkedők) vezet a Cala La Calella-hoz, de felejthetetlen.
Cala La Calella, L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
L’Estartit – Fotó: Myreille
Élelmiszert vásárolni Spanyolországban sokkolóan olcsóbb, mint Magyarországon. Ráadásul a spanyol zöldségek mind minőségben, mint árban magasan verik az itthon kaphatókat.
Mivel szezonja volt, így életemben először megkóstoltam a japán naspolyát, a nisprot/nisperot. A héja kemény, a magjai nagyok, a húsa savanykás. Nem rossz, de nem lett a kedvencem.
A szívemet az 1 eurós spárga, az ízletes paradicsomok és paprikák és az endívia lopta el. (Olaszországban vettem édesköményt és Fuji almát, azok is igen tökéletesek voltak.) Bűneim között pedig az ajo negro-t, a pucolt ananászt, a limeot, a spanyol mandarint és banánt, valamint a mercadonás pastel de nata-t tudom említeni. Rengeteg halat és rákot ettünk.
Igen, nem akartam hazajönni, ott akartam maradni.
L’Estartit – Fotó: Myreille
