élni, lenni, szeretni, enni, horgolni | moksha.hu

term ID:
parent cat ID:1861
parent cat ID 1:44
post ID:3520
category_44 #ff9500

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Mikszáthtal Selmecbányán

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Mikszáthtal Selmecbányán

Myreille - Publikálva:

lead

“…mert Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik; tertium non datur” avagy Banská Štiavnica képekben. “Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya. Bocsássa meg az ottani érdemes magisztrátus ezt a becsmérlést, nem akar lenni sem sértés, sem gúny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre építkeztek. Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez. Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz föl: “Hát még itt is emberek laknak?” A vidék kietlen, rút, az időjárás mostoha. A zimankós “Szitnya”, a “felhők szeretője” erővel aszott keblére húzza le szeretőit, akármerre tartanak. Ha felhője nincs, mint a mellőzött vénleány, duzzog, fölfújja magát. Ha tehát eső nem esik, szél sivít végig a zegzugos utcákon, a sikátorokon. Szomorú város ez! A levegője méreg a bányák kipárolgásától, vizétől “golyva” nő a halvány arcú leányok és idétlen férfinép nyakán. A harmadévi újoncozásnál hatszáz katonakötelezett ifjú közül négy vált be “császár emberinek”. (Szinte szégyenlem megírni.) Egy idősb nőt láttam egyszer a “Kamara utcán”, amint lihegve és a fáradságtól kimerülten egy mennydörgős nagy kosárral a hátán mászott a hegynek, mert Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik; tertium non datur.” […] “S valóban, a Csemezék lakásától a Mirkovszkiékig jó másfél órányi út volt, mert le kellett ereszkedni egész a lutheránus templomig, onnan megkerülni a várost Szélakna felé, s ott a katolikus anyaszentegyház melletti kőlépcsőzeten fölkapaszkodni a “Klopácskára”, melytől már aztán tűrhető út visz a Mirkovszki házig.” (Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak) Azt hiszem, ennyit éppen elég tudni Banská Štiavnica-ról, azaz Selmecbányáról, illetve a többiről a képek mesélnek. (Nekem Banská Štiavnica Szlovákia Český Krumlovja, ahol ráadásul még Maflasarok is van.)

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra