Suba fölött pödrött szarvak: a racka reneszánsza

Még mielőtt kecskének néznéd őket: elfogultan szerelmes gyorstalpaló a legősibb magyar juhfajtáról, plüsspuha kisbárányokkal. Mikor az ember falura költözik, természetesen merül fel a kérdés, hogy kutyán-macskán kívül valami haszonjószágot is tartson. Nálunk a rackákra esett a választás, nem csak azért, mert parlagi fajtaként szinte semmi gond nincs vele, hanem mert nagyon különleges, mókás és szerintem gyönyörű lények is. Mindezeken felül van eszük (nem buta birkák) és egymástól jól megkülönböztethető személyiségük is.

A hortobágyi vagy magyar racka a legősibb magyar juhfajta, ridegtartásra tökéletesen alkalmas, akár hó alól is legel – nem véletlen, hogy az 1800-as évekig velük voltak teli a hazai legelők. Aztán a jóval érzékenyebb és több törődést igénylő, de finomabb gyapjúval rendelkező merinó birkák elárasztották az országot, és kicsin múlott, hogy a racka ne tűnjön el teljesen. Mostanában faluhelyen egyre több portán tartanak újra rackát, leginkább dekoratív fűnyíróként, de természetvédelmi területeken már nagyobb nyájak is előfordulnak. Ennek ellenére még mindig gyakori, hogy kecskének nézik őket, feltehetően a pödrött szarv miatt, amivel – juhoknál egyedülálló módon – a rackáknál a hímek (kos) és a nőstények (jerke) is rendelkeznek. Pedig a szarvszerkezeten kívül a rackák messziről felismerhetők a rasztás-göndör hosszú kabátjukról is. Subába burkoltan a valódi méretük kétszeresét mutatják, de a tavaszi nyírás után megdöbbentően kecses jószágok kerülnek elő a gyapjú alól. A kisrackák a legtöbb kölyökállathoz hasonlóan elképesztően cukik: képzeljük el egy teve, egy láma egy birodalmi lépegető és Yoda egyenlő arányú keverékét, plusz Soltész Rezső haját – na ilyen egy rackabárány. Fejnehéz alkat, már születéskor tapintható szarvkezdeményekkel (Fotó: Vidra) Születés után azonnal lábra állnak, boldog farokpörgetéssel jelzik, ha megtalálták a tejcsárdát, semmihez sem hasonlítható tapintású a göndör szőrük, és nagyon hamar ugrabugrák lesznek, megjósolhatatlan vektorok mentén mozogva. Januártól kezdve már izgatottan lessük, mikor kezdenek el potyogni a kisbarik – a 150 napos vemhesség a gyapjúbunda alatt az utolsó pillanatig sem látszik, úgyhogy bármikor érkezhet meglepetés. Amíg normális volt az időjárás, a kora tavaszi ellés volt a szokás (lsd. húsvéti bárány), de egy ideje nem foglalkoznak a naptárral a rackák sem. Szilveszteri születés pont ugyanúgy elképzelhető, mint egy jól sikerült szilveszteri rackabuli következményeként a kora nyári ellés. Szóval addig is, amíg várunk, rendes nagyszülőként nézegethetjük a régebbi kölkök fotóit, na meg a videókat a hihetetlen mozgáskultúrájukról.