De ha épp nem esik, akkor is.
Mert a spanyolok tudnak valamit.
Életöröm esős napra
Bevallom, azért vettem le a polcról a boltban, mert valami rövid, néhány óra alatt elolvasható könyvre vágytam, és mert a címe és a borítója szenvedélyt és tengert sugallt. Milena Agus stílusát egyesek Marquez-éhez hasonlítják.
A vékony kis könyvben nagyanyjának az életét és rajta keresztül egy szárd család sorsát meséli el valamikor a II. világháború közepétől kezdve napjainkig. A történet Szardínia szigetén kezdődik egy kis faluban, nagyanya ekkor a harmincas évei végén járó vénlány, aki semmi másra nem vágyik, csak a mindent elsöprő szenvedélyes szerelemre.
Fősuli harmadik évében olvastam végig az Austen-polcot. Nem hagyott mély nyomot, nem váltam megszállott rajongóvá – azért majd a lányomnak megmutatom -, és nálam egy kategóriába került a Romana füzetekkel. Milyen újabb bőrt lehet lehúzni Austen-ről, fanyalogtam a film címe láttán, de ketten is ajánlották, tehát megnéztem.
Nemcsak Myreillet ihleti a csokoládé. A lányomat is. Azt keresi és szereti, amiben töményen, töméntelenül, keserédesen, dúl a csokoládé. Benne meg evés után a kilókkal folytatott harc.
Ez volt az első sütemény, amelyet egyes-egyedül ő készített. A sütő bekapcsolásától a mosogatásig. Ő is gyűjti az életemben előszöröket és a receptet megfejelte azzal, hogy francia receptkönyvből kereste ki és egyes – egyedül fordította le. Ez is életében először fordult elő.
Tehát a:
Csokoládéval töltött csokoládétorta
