élni, lenni, szeretni, enni, horgolni

term ID:
parent cat ID:21
parent cat ID 1:
post ID:51105
category_21 #32cdd1

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

10 éves a moksha.hu – 10 dolog, amit (talán) nem tudtál az oldalról

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

10 éves a moksha.hu – 10 dolog, amit (talán) nem tudtál az oldalról

Myreille - Publikálva:

Miért moksha.hu? Most blog vagy magazin? Mi volt az első poszt? Meddig írom? Csupa kérdés, de szerencsére akad néhány válasz is.

10 éves a moksha.hu!

10 éves a moksha.hu!/Fotó: Pixabay, Trükk: Myreille

1. Miért moksha.hu és miért nem myreille.hu? 2002-ben a válásom után indult a Végtelen sikítás, ami később, amikor már nem volt elvetemült ötlet és összeg egy domaint regisztrálni a myreille.hu-ra költözött. Ez egy (nagyon) személyes napló volt, tele az örömömmel, a bánatommal és sok-sok pasizással. A kezdet nyílt és határtalan volt, aztán egyre több emberre kellett vigyázni. Egyre több mindenben visszafogtam magam. Változtam és változott az élethelyzetem. Jött a szerelem, házasság, gyerek. Két választásom volt. Átalakítom a személyes blogot és eltűnik a személyes és megmaradnak az érdekes dolgok, vagy nyitok egy újat. 2008 végén úgy éreztem, hogy nem tudom felszámolni az addigi myreille.hu-t. Kellett nekem, mit fának a gyökér. És 2009-ben elkezdődött a “kettős élet”. Mindazoknak, amit máshol nem tudtam megírni (pl. akkor rendszeresen írtam az nlcafe.hu-ra) vagy úgy gondoltam, hogy másnak is érdekes lehet (utazás, érdekességek, receptek) létrejött a moksha.hu, a vakkantásoknak, a visszafojtott nyögéseknek pedig ott maradt a myreille.hu. 2017-ben viszont töröltem a végtelen sikítást – előtte, persze, lementettem az adatbázist és olykor vissza-vissza nézek -, mert akkor már nem számított. Annyira messze kerültem térben, időben, gondolkodásban egykori önmagamtól, hogy nem volt fontos, hogy elérhető legyen. Miért lenne fontos, hogy valaki találkozzon a 2003-as énemmel? Az már elmúlt. Már más vagyok. Ez az időtlenség és múlandóság jelenik meg most a myreille.hu-n. Mert a domain-hez nagyon ragaszkodom… 2. Miért moksha.hu? A Myreille miatt lett. M betűs tartalommal nem bíró szavakat kerestem a neten és megtetszett a moksha. A jelentése is illett a hangulatomhoz. Felszabadultam egy helyzetből, eleresztettem a korlátaimat és úgy írhattam, ahogy akartam. Hátrább léptem a személyes blogból, stílust váltottam és felszabadultabb lettem. És a kategóriákkal rendezettebb is. A rendet, rendszert pedig szeretem. 3. Akkor ez most blog vagy magazin? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak olyan pillanatok, amikor szerettem volna a legnagyobb női magazinok közé felnőni. Végül más utat választottam és már nem érdekel a számok ilyen olvasata. Végtelenül boldog vagyok, ha valaki szívesen főz a receptjeimből vagy éppen miattam kap kedvet a horgoláshoz, választ könyvet a fiának vagy az unokahúgának. Vannak ügyek és dolgok, amelyek fontosak, amelyekről mindenképpen gondolkozni, írni szeretnék, és persze, így vagy úgy, de a sorozatokban és az anya lettemben ott a régi kedvenc, a naplóírás is. A moksha.hu a szívem csücske, hozzám tartozik, nem fojt meg, hanem inspirál és tanít. Kicsit az eszem is, mert rendszeresen itt keresem vissza a receptjeimet is, ha újrafőzöm. 4. Mi volt az első poszt? Fejből nem tudtam. Azt hittem, hogy egy recept, de megnéztem és kiderült, hogy az Aran-szigeteki nyaralásról élménybeszámoló. A gyerekek előtti időből ez volt az egyik legkedvesebb utazásom és minden 5. Hány bejegyzés született az elmúlt 10 évben? Ez a poszt a 3987. bejegyzés és ez engem is meglep. A fene se gondolta volna, hogy átlagban bőven megvan a napi egy poszt. De ugyanígy elképesztő, hogy a számos cikken 100.000-nél több pagewiews van, a legtöbb az Eszméletlenül finom: régimódi diótorta recepten. Alapvetően rossz a memóriám, talán ezért is szeretek naplót írni, de erre a tortára annyira emlékszem. Anyu végig ott ült a konyhában, nem kritizált, nem segített, csak figyelt, én meg úgy állítottam össze a tortán, mint régen gyerekkoromban vele, a szülinapi (házi) tortákat. Egy piskótát három részre vágtam, majd krémmel megtöltöttem, bevontam, villa hátával cifráztam a tetejét. Régen iszonyú rózsaszín tortákat gyártottunk, csak piros festékporunk volt és nagyon óvatosan kellett adagolni, de bármennyit tettünk bele, mindig puncsfagyi színe lett.
Boldog szülinapot, moksha.hu!

Boldog szülinapot, moksha.hu!/Fotó: Pixabay, Trükk: Myreille

6. Mi lesz a következő poszt? Fogalmam sincs, majd az élet hozza. 7. Mi lesz a könyvvel? Talán lesz, de nem a Végtelen sikításból és nem a moksha.hu-ból. Már nem az a vágyam, hogy ott legyen egy könyvespolcon. Boldog vagyok, hogy van a moksha.hu és ott vagyok sokak életében. De van történetek, töredékek, ötletek a fejemben… bármi jöhet még…. 8. Miért “angolul” készülnek a horgolási minták? Mert magyarul nem tudok horgolni és igazán vicces kihívás angolul írni a mintákat. Feszegetem a határaimat képletesen és szó szerint. 9. Milyen lesz 10 év múlt a moksha.hu? Olyan, mint én. Tíz év múlva 53 éves leszek, és ezt elég nehezen képzelem el. Az már nem csak felnőttség, hanem kor. Tíz év múlva 2029-et írunk majd, ami még inkább sci-fi, mint a 2019. Emlékszem még milyen volt a házi feladat mellé odaírni a 1988-at és onnan eszméletlenül távol volt a 2029… Remélem, hogy egészségesek leszünk, remélem, hogy leszek még akkor, remélem, hogy akkor is lesz moksha.hu. Ha mégse, akkor pedig valami jobbra cseréltem.
Világjáró moksha-táska/Montázs: Fodor Tamás

Világjáró moksha-táska/Montázs: Fodor Tamás

10. Van vagy nincs moksha-táska? A világjáró moksha-táska egyszerre szerelem és büszkeség. Régóta keresem, hogyan tudna megújulni, de az igazi nagy ötletre még várni kell. Azonban pár napja, egy korábbi együttműködés zárásaként, visszaérkezett hozzám néhány moksha-táska. Tehát eddig nem volt, most éppen van. A 10. szülinapon 10 moksha-táska keresi gazdáját. Ha szeretnél egyet, írj nekem egy levelet (myreille [kukac] moksha.hu) a postacímeddel. Az első 10 jelentkezőnek küldöm a táskát. Persze, akinél van és vele utazik, mindenképpen küldjön képet! Eddig 58 országban járt a moksha-táska és már számolni se tudom hány kép érkezett róla. És ez végtelenül boldoggá tesz! Köszönöm, hogy az elmúlt 10 évben velem voltatok, olvastatok, írtatok, sütöttetek-főztetek, horgoltatok, velem nevettetek vagy éppen sírtatok, kövessétek a moksha.hu-t a következő 10, 20, 30 évben is…. A végtelenbe és tovább!

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra