Kisjuli olyan, mint minden gyerek: kíváncsi és céltudatos. Lackfi János pedig rímbe szedte, ahogyan újrateremti a világot. Kacagás egy-két-há!
Ismeritek Varró Dániel Akinek a kedve dacos* című verseskötetét? Akkor most kapaszkodjatok, mert megjelent Lackfi János Élni hogyan kell? kötete tele Kisjuli versekkel és szem nem marad szárazon a röhögéstől. Igen, igen, ezek gyerekversek, de nem olyan komolykodósak, persze ettől még nagyon komolyak, hanem olyanok, amelyeket olvasva átjár az a boldogság, amitől a szülők üdvözül mosollyal szemléli darabokra cincált életüket és lakásukat.
Kisjuli a hatodik gyerek a családban – közben persze az első gyerek a Földön. Hiszen vele újrakezdődik minden: a lépcsőn leesés veszélye, a pitypangfújás ámulása, a csilipaprika csípőssége, a koszolás, a pancsolás, a pizsamababusgatás és más hasonló észveszejtő kalandok. Ébresztők, altatók, ringatók, rosszalkodó, játszogató, okoskodó, ugrándozó versek, mondókák egy hatgyerekes apuka tollából. A főszerepben a vadiúj földlakó: Kisjuli.
*Zsombi a legutóbbi szavalóversenyen a Dacoskodót mondta. Nagy az esélye, hogy idén egy Lackfi verssel A világ teremtésével vagy a Sajátbeszéddel indul majd, de itt a címadó vers, hogy érezd, mennyire jók:
Élnihogy
Kisjuli, mutatom,
élni hogy kell,
kócos pitypang
tolla zizeg ott el.
Kisjuli, mutatom,
élni hogy kell,
tücsök-rokendroll,
borul a zajos kert.
Kisjuli, mutatom,
élni hogy kell,
csikiz a virágpor,
tüsszentős fej!
Kisjuli, mutatom,
élni hogy kell,
lecsurog a forró
napból a fénytej.
Kisjuli, mutatom,
élni hogy kell,
dobja a patak
a hűvöset, kapd el!
Kisjuli, mutatom,
élni hogy kell,
ropogó hóban
angyalos jel.
Kisjuli, mutatom,
élni hogy kell,
madár a hógolyó,
égig dobd fel!