Az Elugrottam a Plutóra, holnap jövök olyan távol van tőlem, mint egy lefokozott bolygó. Ezért szakértő véleményét kértem a könyvről.
Farkas Róbert rókás könyveit nagyon kedvelték a gyerekeim – és én is –, így ki kellett “próbálnunk” az ifjúsásági regényét. Felnőtt fejjel idegennek hat – pedig teljesen egyértelmű és logikus –, hogy a könyvben a gyerekek “elindítják a Steamet”, Fortnite-ot és CSGO-t játszanak. De legalább ennyire furcsa volt, amikor A Pál utcai fiúkban golyóztak. Egyikhez se tudok kapcsolódni, egyikkel sincs közös halmazom.
Idegesítő felnőttként el tudom mondani, hogy a cselekmény sodró, a karakterek szórakoztatóak és okosak, de az élmény leesik rólam. Ezért megkértem 13 éves szakértőmet, aki lelkesen érdeklődik a természettudományok iránt, olvassa el a könyvet és mondjon róla véleményt.
Nekem nagyon tetszett a könyv. Izgalmas és fordulattal teli, tele a NASA legújabb kutatásaival – írta Zsombor. – Sok még be nem bizonyított tényt próbál megmutatni, megoldani. Persze, nem biztos hogy mindegyik gondolat megállja a helyét az asztronómiában (csillagászatban) vagy a fizika területén. Midenezenáltal* egy nagyon jó példa van arra benne, hogy egy bukás szélén sem szabad feladni. Hasonlóan nem szabad egy embert a kinézete alapján megkülönböztetni. Én elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg egy második rész is meg fog jelenni, hiszen a végén még nagyon sok különlegesség, rejtélyes dolgok is vannak. Addig is ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szereti a fordulatokat, a kalandos történeteket és a csillagászatot.
*Megtartjuk, mert ez legalább olyan jó szó, mint a félelmesztő.
