Meggyőződésem, hogy minden macska csak azért létezik, hogy rabszolgasorba hajtsa az embert.
Erre életük első pillanatától képesek, ahogy a következő példa is mutatja.
Úgy esett, hogy az anyamacska feltűnés nélkül babázott le a motorszerelőnk műhelyudvarában, és már csak azt vették észre, hogy a kutyák elkergették a gyerekágyast: maradt utána három, fekete, magzatmázas kisvirsli. Két lehetőség merült fel, de a gyilkolósat nyilvánvalóan senki nem vállalta be. Most tehát a szerelőstáb mondjuk egy láncvezető-csere és egy féktárcsa-szabályozás között injektoros üzemmódba vált: kétóránként cumisüvegből fecskendezik az állandó hőmérsékletet biztosító kosárban fetrengő vak macskacsecsemők szájába a kaját, nedves ronggyal polírozzák a tisztogatásra megérett testrészeket, aztán mennek vissza motoridomokat csiszolgatni.
Viszonylag kevés olyan szervizt találni manapság, ahol a polcon a motorolaj mellett gyerektápszer és kecsketej figyel.
A pótmamák azért nem vállalnak felelősséget, ha a kölkek később V4-es hangon dorombolnak majd, de ha túlélik az első heteket, onnantól garantáltan hidegben is pöccre indulnak; egy hónap múlva jöhetnek értük az önként jelentkezők, a gyári fekete fényezésen viszont felárért sem lehet változtatni. Kismacska kipufogóban című kép még nem készülhetett, de ahogy a macskákat ismerem, lesz ilyen is nemsoká.
A fotókat a nevelőszülők készítették.
no images were found
