Mintegy 2000 nő csatlakozott a békés tüntetéshez, amelyen a munkahelyek számának csökkentésére, az elbocsátásokra kívánták felhívni a figyelmet. Szerintük veszélyes a köztársasági elnök reformja, hiszen a nők többségét: családanyákat, 43 éven felüli nőket érint a munkaidő-, és/vagy a munkahelyek számának csökkentése.
Nincs mit szépíteni, transzba estem. Pár nap múlva megjelenik Ulicakaja új könyve. Tulajdonképpen már ez is elég ok lenne a boldogságra, de a ráadás, hogy a Könyvfesztivál díszvendége és dedikáltathatom a kedvenc könyvemet. Mindenképpen szeretnék menni sajtótájékoztatókra is. Nagyon kíváncsi vagyok Ljudmila Jevgenyevna Ulickajara.
A párizsiak azt mondják, azért olyan jó a konyha Párizsban, mert minden hozzávalót meg lehet venni, mindig, minden friss. S mivel a világ minden tájáról özönlenek az éhes emberek, ezért a tibeti jakvajas nemzeti eledeltől a marinált jégcsapretekig – tényleg mindent lehet kapni.
A franciák imádnak enni. Lassan, élvezettel, apróra részletezve nyelvbimbójukon az ízeket, s itt nemhogy nem illik asztalnál beszélni, szinte kötelező.
A tenger gyümölcsei szinte alapélelmiszernek számítanak, a fekete kagylót (Mydia achnista) egyszerű elkészíteni és igazi beszélgetős vacsorára való.
Nehéz elmenni a Fül ízlésén. Minden állatot szeret: kacsát, egeret, zsiráfot, pandát, hernyót, de a Nyulat igazán.
A Nyúlgyári Nyulat.
Húsvétra lehet, hogy veszek neki egy csíkos Lényt is, stílszerűen. A Lény nagyon tetszik, nekem. Legyen két nyúl? Gondolkoztam még “fejlesztő” játékon is, de legszívesebben bringát vennék vagy gumicsizmát, ezekhez viszont kicsi.
Nem tartom magam nagy Neil Gaiman rajongónak, de könyvei számomra kötelező olvasmányok. Tudom, hogy sokak szerint a kötelező olvasmány legalább olyan kellemetlen, mint a bárányhimlő, de nekem inkább iránytű a könyvesboltban. A Coraline-t a megjelenés napján megvettem és azonnal olvasni kezdtem. Vékony kis könyv.
