Moksha.hu - Page 290 of 291 - Receptek, kerti tippek, ötletek és ajánlók

Könyvritkaság

Amint felreppent a hír, hogy Sophie Kinsella Egy boltkóros naplója legújabb kiadásából lemaradt az utolsó három fejezet, felhívtam a Kelly kiadót. Nem csak a kíváncsiságom hajtott, hanem a szakmai érdeklődés is. (Már láttam a filmet, igen kellemes, ajánlom.) Lehet, hogy menthetetlenül naiv vagyok, de egyszerűen nem tudtam elképzelni azt a helyzetet, hogy a kiadó költségminimalizálás címen lehagyja a könyv végét. Most már tudom, mi történt. Az Egy boltkóros naplójának legújabb kiadása igazán kacifántos, könyvritkaságok szoktak ilyen kusza vajúdásból születni.

Írisz esete a körtével

Agócs Írisz nevét még sokszor le fogom írni. Rendszeres és függő Artista Blog “olvasó” vagyok. (Egyik kedvecem a “kerítés-zebra”.)
Most mégis a másik blogja miatt ragadtam billentyűzetet és ott is a körte volt az utolsó csepp. Mert mi történik, ha egy halandó felvág egy körtét? Bosszankodva vagy érzelemmentesen kivágja a magházat, aztán megeszi. Szóval a legtöbb embernek a magház a szükséges rossz, ami figyelmet és gondolatot sem érdemel. Ehhez képest Írisz megmutatja, hogyan működik a művész.

Galway három óra alatt megunható: egy sétálóutca, egy katedrális és egy kis óceán. Viszont Galwayban lehet enni a világ legjobb fish and chips-ét.

Évek óta szeretnék kökörcsint nézegetni és fényképezni, de idén se én mentem, hanem barátnőmnek adtam kirándulási tippet. Ma reggel ezt a levelet kaptam:
“Szót fogadtunk, és a Margitsziget helyett a Sas-hegyre mentünk tegnap délután. Köszönjük a tippet. Érdekes volt. Sosem jártam ezelőtt a Sas-hegyen. Mindenképp megérte megnézni. Sajnos, már nem volt olyan sok kökörcsin, mint vártam, de azért láttunk párat.

Mintegy 2000 nő csatlakozott a békés tüntetéshez, amelyen a munkahelyek számának csökkentésére, az elbocsátásokra kívánták felhívni a figyelmet. Szerintük veszélyes a köztársasági elnök reformja, hiszen a nők többségét: családanyákat, 43 éven felüli nőket érint a munkaidő-, és/vagy a munkahelyek számának csökkentése.

Nincs mit szépíteni, transzba estem. Pár nap múlva megjelenik Ulicakaja új könyve. Tulajdonképpen már ez is elég ok lenne a boldogságra, de a ráadás, hogy a Könyvfesztivál díszvendége és dedikáltathatom a kedvenc könyvemet. Mindenképpen szeretnék menni sajtótájékoztatókra is. Nagyon kíváncsi vagyok Ljudmila Jevgenyevna Ulickajara.

Karácsony előtt könyvet megjelentetni : kész siker. Nekem is az utánynyomásból jutott, tehát minden “szaktárs” megírta már recenzióját.

Moules á volonté

A párizsiak azt mondják, azért olyan jó a konyha Párizsban, mert minden hozzávalót meg lehet venni, mindig, minden friss. S mivel a világ minden tájáról özönlenek az éhes emberek, ezért a tibeti jakvajas nemzeti eledeltől a marinált jégcsapretekig – tényleg mindent lehet kapni.
A franciák imádnak enni. Lassan, élvezettel, apróra részletezve nyelvbimbójukon az ízeket, s itt nemhogy nem illik asztalnál beszélni, szinte kötelező.
A tenger gyümölcsei szinte alapélelmiszernek számítanak, a fekete kagylót (Mydia achnista) egyszerű elkészíteni és igazi beszélgetős vacsorára való.

Nehéz elmenni a Fül ízlésén. Minden állatot szeret: kacsát, egeret, zsiráfot, pandát, hernyót, de a Nyulat igazán.
A Nyúlgyári Nyulat.
Húsvétra lehet, hogy veszek neki egy csíkos Lényt is, stílszerűen. A Lény nagyon tetszik, nekem. Legyen két nyúl? Gondolkoztam még “fejlesztő” játékon is, de legszívesebben bringát vennék vagy gumicsizmát, ezekhez viszont kicsi.

A Jardin des Tuileries “végén”, a Concorde térnél, de még a kerítésen belül, a fák alatt van néhány kézszobor. Nincs még egy “nevezetesség” Párizsban, amiről ilyen kevés adat lenne az útikönyvekben.