Nehéz elmenni a Fül ízlésén. Minden állatot szeret: kacsát, egeret, zsiráfot, pandát, hernyót, de a Nyulat igazán.
A Nyúlgyári Nyulat.
Húsvétra lehet, hogy veszek neki egy csíkos Lényt is, stílszerűen. A Lény nagyon tetszik, nekem. Legyen két nyúl? Gondolkoztam még “fejlesztő” játékon is, de legszívesebben bringát vennék vagy gumicsizmát, ezekhez viszont kicsi.
Nem tartom magam nagy Neil Gaiman rajongónak, de könyvei számomra kötelező olvasmányok. Tudom, hogy sokak szerint a kötelező olvasmány legalább olyan kellemetlen, mint a bárányhimlő, de nekem inkább iránytű a könyvesboltban. A Coraline-t a megjelenés napján megvettem és azonnal olvasni kezdtem. Vékony kis könyv.
Azt a küldetést találtam ki, hogy elmegyek a Báthory u. 17-hez és megnézem, ma hogyan “fest” a kapualj, amit Mácsai István 1987-ben megfestett. Szerencsém volt, mert egy néni után be tudtam surranni, sőt, találtam kukát is, amit csak a “helyére” kellett vonszolnom. Sorvezetőt nem vittem, emlékezetből dolgoztam. Nem volt nehéz, mert a kopott és foszlott kapualj számomra ragyogott, és ott volt a Dáma szelleme is.
Untat a Legyen Ön is milliomos!, így egészen hidegen hagyott, amikor először olvastam a Slumdog Millionaire-ről. Fiam születése óta könnyű, szép dolgokra vágyom, riaszt a durvaság. Sanyarú sorsú kisgyerekektől pedig bőghetnékem van. A Gettó milliomosra csak azért mentem el, mert imdb-n 8,6-ot kapott.
Évek óta szeretnék sajttortát sütni, de eddig nem vettem rá magam, mert a Balettcipőben olyan tökéleteseket ettem, hogy nem akartam szégyenben maradni, illetve arra gondoltam, hogy fene bonyolult lehet. A Balettcipőben ezer éve nem voltam, de egyik este úgy álltak a csillagok és már profin ment a quiche készítés, hogy megkísértettem George-ot. Elkészítettem életem első sajttortáját. Pár nappal később, cifrázni kezdtem. Készítettem igazi New York-i Sajttortát, sőt, a málnazseléhez még verset is szavaltam.
