A fene se gondolta volna, hogy egyszer egy óra leolvasásához elő kell vennem a használati útmutatót.
Pedig a Nooka órákkal éppen így jártam, bármilyen égő is.
Évek óta a nyár igazi slágere az apró paradicsom, amely doboznyi mennyiségekben érkezik hozzánk anyu kertjéből és a világon a legfinomabb paradicsom. (tovább…)

Közepesen szűk a tesómmal közös zenei halmazunk, és a legutóbb küldött ajánlatát is először valahová a határvonalamra lőttem be. Aztán valahogy mégis egyre többször hallgatom DubFX és Woodnote közös utcai produkcióját. (tovább…)
Emlékszem, mikor (még évekkel Bódog előtt) először hallottam a kutyapszichológusokról, veszettül röhögve vizionáltam, ahogy a kutya hever a díványon, a szakállas-szemüveges doktorember meg arról kérdezgeti, hogy mi a problémája és akar-e róla beszélni. (tovább…)
Az 1970-es és 1980-as évek ikonjává vált a magnókazetta. A mágneses jeleket tartalmazó szalagokról legtöbben zenét hallgattak, de alkalmas volt adatrögzítésre is. A digitális technika tette korszerűtlenné az 1963-ban született eszközt, azonban az utóbbi évek bebizonyították a kazetta halhatatlan. (tovább…)

A moksha-táska már járt Párizsban, a tengerparton, a Balatonnál, Dániában, Szlovéniában, Olaszországban, Ausztriában és a Holdon. Nézegess képeket a világjáró moskha-táskáról!

Csillagos égbolt, ma is működő szerb ortodox kolostor és templom és a Baláta-tó. Három túra három szombaton a Duna-Dráva Nemzeti Park szervezésében. (tovább…)
…hogy ki hol nyomja a fogkrémes tubust. Csavarni kell egy egyszerű műanyag szerkezettel. Persze, nem csak a házastársi civódást lehet elkerülni, hanem a fogkrémtubus teljes kiürítése is reális cél.
A fogkrémnyomó kínai gyártmány, több színben kapható.
Gatyarohasztó-, tepedt-, dög. Vagy tikkasztó-, rekkenő-, trópusi. Szleng vagy irodalmi, 35 fok felett majdnem mindegy. (Az emberi szervezet számára) Hőség van, riadóval együtt. (tovább…)

Ilyen reklámokkal lehet ingyen reklámhoz jutni, Al Ries és Jack Trout könyvébe való. (tovább…)
Amikor azt főzök, amit akarok, és abból, amit itthon találok. Nem minimál konyha. (tovább…)
Nagymamám fürdőjében és konyhájában volt, sőt a boldog 90-es évek elején én is vettem anyunak, de azt reméltem, kiment a divatból. (tovább…)
Miután Pécsett nem készülnek túl nagy lendülettel 2010-re, megmutatom inkább, mi történik a Ruhr-vidéken, illetve Essen környékén, amely szintén ebben az évben viseli majd az Európa Kulturális Fővárosa címet. (tovább…)
Ami Pesten a Zserbó, Párizsban a Ladurée, Le Notre, Deloyau vagy Fauchon. Szakkönyvek írnak a Ladurée-ról, egyszerű útikönyv nem említi. (tovább…)

Azt hiszem, a kutyák abban is hasonlítanak a gyerekekre, hogy ha játszásra kerül a sor, a drága, különleges, „direkt nekik kifejlesztett” játékszereknél sokkal jobban értékelik azt, amit ők maguknak találnak. (tovább…)

Rosszul bírom a meleget városban, és minden nyáron eljön az az idő, amikor folyamatosan a Summer In The City szól a fejemben. (tovább…)
Fragonard Parfüm Múzeuma bepillantást enged a kémia világába, de mint fogalmaz: ” minden üvegben van egy csipetnyi titok”. (tovább…)

Az Amerikai Egyesült Államok volt olyan kedves, hogy anyukám 18. szülinapja alkalmából embert küldött a Holdra. Pont 40 éve. (tovább…)

Diarmuid Gavin hihetetlen pasas és minden nőből kihozza a “kertet akarok” mondatot. (tovább…)
Szombaton kóstoltam, ma meg itthon is megfőztem. Persze, szerencsém volt, mert az évekkel ezelőtt virágládába szórt fűszermagok közül megbokrosodott a petrezselyem. Kell még 3-4 cukkini, tisztítva, magtalanítva, 1 nagyobb krumpli és egy fél hagyma. A cukkinit, krumplit és a hagymát feldarabolom, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi és puhára főzöm. Ennyi a munka nagyja. Leveszem a tűzhelyről, beledobom a nagy csokor petrezselymet meg némi sót, és mixelem. Mivel akadt itthon, tettem még bele egy kis reszelt parmezánt, de flancolás nélkül is tökéletes volt. (Igen, ennyi a recept, nincs tovább.)
Honnan tudta, hogy csokorból, pont az ilyet szeretem? Honnan tudta, hogy bemutatkozásunk után azonnal visszakérdezek és lesz még vagy száz kérdésem? (tovább…)

A Coco Chanel (Coco avant Chanel) című film jót tett az idei nyárnak. (tovább…)
Amilyen szőke vagyok, képes lettem volna elvonszolni a kutyát az okmányirodába, de szerencsére még időben kiderült, hogy neki nem ott készül az útlevél. (tovább…)

Illatos kert a Jászai Mari téren. (tovább…)

1789. július 14-én a Bastille elfoglalásával és lerombolásával valamint az asztalosok, Saint – Antoine-ban (Párizs külváros) kezdeményezett felkelésével vette kezdetét a Nagy Francia Forradalom. (tovább…)

Bármennyire érdekes hely, nem mindenki kíváncsi a csontkápolnára Kutná Horában. (tovább…)
A lecsó. Mindig annyira jóízűen eszem, hogy lelki szemeim előtt Latinovits jelenik meg, ahogy a Szindbádban a húslevest kanalazza, majd a velős csontból kihalászott velőt, a pirítóssal szájához emeli. Biztosan nem vagyok ennyire teátrális látvány, de azért nagyon szeretem. Mármint a lecsót. Csak kaliforniai paprikából áll módomban lecsót készíteni – állítólag lehet Párizsban magyar paprikát venni, de én még sehol nem találtam – és jó az, finom is, mégsem olyan mint az otthoni lecsó. Úgy készül mint otthon, de mégsem az. Olyan mintha…* Szóval a lecsó az lecsó, magyar paprikával, a ratatouille pedig ratatui (fonetikusan) a zöldfűszereivel. (tovább…)

Fából és képzeletből teremt elbűvölő világot a főváros széli rönkházában Sprok Antal. (tovább…)
Több könyvnek nekikezdtem az elmúlt hónapokban, de ez volt az első, amire minden nap szorítottam egy kis időt, és borzasztóan bánom, hogy ilyen vékonyka könyv, még háromszor-négyszer ennyit is elbírnék belőle.
Voltak oldalak, amikor kacagtam, voltak, amikor csorogtak a könnyeim, máskor meg úgy szíven talált, hogy belül ordítottam, igen, én is ilyen kis pisis vagyok. (tovább…)
Azt hiszem, a hivatalos neve zöldbab, de gyerekkorom óta próbálom rendesen definiálni, hiszen ez sárga-vágott bab. (Van zöld-vágott bab is.) És akkor a legfinomabb, ha reggel szedték és délben már a lábosban fő. Szeretem belőle a főzeléket és a rakott babot is, az utóbbi viszont túl macerás, lerövidítettem, és a magyar konyhát mexikóival variáltam. Amatőr fúziós konyha, többszörös bűnökkel, de a végeredmény kedvemre való. (tovább…)
Lélegzetelállító szereplőgárda: Johnny Depp, Christian Bale és Marion Cotillard, elcseszett cím, remek korrajz és egy nagyon furcsa élmény. Ez Michael Mann legújabb filmjének mérlege. (tovább…)

Volt már olyan, hogy egy jól sikerült este után a pasi/csaj ígérete ellenére mégsem hívott fel? Volt már olyan, hogy az esetből dalt írtál? (tovább…)
Házon kívül elvileg kötelező tartozéka az ebállatnak a nyakmadzag. De ez igazán se a kutyának, se a gazdának nem jó. Vigyázat, hosszú lesz! (tovább…)
Remous citromkrémjéről jutott eszembe, hogy egész biztosan jól illik a kedvenc csokis korongunkhoz is, úgyhogy megcsináltam a krémet, aztán sütöttem egy adag sütit is. Tényleg jól passzolnak egymáshoz.
A receptet valami véletlenül elkapott főzős műsorban lőttem pár éve, de ennél pontosabban meg nem tudnám mondani. Csak arra emlékszem, hogy ott valami krémes, tejszínes gyümölcsleves mellé tálalták. Különben semmi extra, de finom. (tovább…)
Vlad Gersimov orosz grafikus kezdetben csak hobbiból csinált háttérképeket, mára azonban grafikái olyan sikeresek lettek, hogy oldala portállá nőtte ki magát, hobbija pedig a hivatása lett.
A művészi igényességű háttérképek között böngészve bárki találhat magának olyant, ami az épp aktuális hangulatát, lelkiállapotát vagy ízlését tükrözi. (tovább…)
Akkor még nem írtam blogot, így nem tudom napra pontosan felidézni, de majdnem napra pontosan 7 éve, a függetlenségem megünnepelendő és tombolásom levezetéseként megvettem a Kosheen CD-t. Baromi drága volt és rongyosra hallgattam. Évekkel később, talán 2004 nyarán, kölcsönadtam egy fiúnak, akit nagyon szerettem, de ő sohasem adta vissza. Megjegyeztem, bár CD-t évek óta nem hallgatok. Viszont az ilyen napokon, amikor minden túlságosan kiszámítható és bennem feléled a tombolás, mindig ezzel az albummal kezdek. (tovább…)
Véget ért a szavazás és az eredmény szerint Lugosi Viktória: Dafke a könyvklubunk első és egyben júliusi könyve. Augusztus harmadikán lesz téma nálunk a könyv. Viszont a “verseny” nagyon szoros volt, ezért megvan az augusztusi könyvklubunk nyertese is, ami nem más, mint Jose Saramago: Kicsi emlékek.
Jó olvasást és ha valakinek olvasás közben támad gondolata és kedve levelet írni, ne vacilláljon.

Nem képrejtvény, hanem egy okos találmány. Ha azt mondom, bringa, segítettem? (tovább…)
Ennek a nőnek egyedül a művésznevével nem vagyok kibékülve: a Nieves Rebolledo Vila születési névből lehetett volna valami markánsabb, mással kevésbé összecserélhető név is, mint a „Bebe”. (tovább…)