term ID:1861
parent cat ID:4
parent cat ID 1:1861
post ID:10598
category_1861

Kitárt karokkal fogadni a vidámságot

Jókai sárgabarackkal és kakaós kaláccsal vár

Allan Sekula: Polónia és más mesék

Ami a Párizs útikönyvből kimaradt

Őslevendulás helyett sok tihanyi levendula

Ha kihúztad az utolsó gyufaszálat

Robbanás a múltból, a nagyi süteményei

Neked van már világjáró moksha-táskád?

Robin Hooddal jártam, Nottinghamet láttam

A ma szakácskönyve és a teakészítés

Ananász, tök és bab a francia városi divat

A képzelet tudománya

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Galériával

Kitárt karokkal fogadni a vidámságot

Kitárt karokkal fogadni a vidámságot

Horváth Mónika illusztrátor, de táskákat és Mankákat is varr. Interjú a legmankább Mankával.

Dörmögő Dömötör illusztáricó - Horváth Mónika


A Dörmögő Dömötör gyerekkorunk klasszikusa. Hogyan kerültél a címlapjára?
Gyerekkoromban sokat rajzoltam, és sokat olvastam. Állandóan az ágyamon hasaltam egy könyvvel, úgy kellett kizavarni a levegőre. Jóval később rajz-vizuális kommunikáció szakos tanárként végeztem, de sosem akartam tanítani, az illusztráció vonzott igazán. Nagyon szeretek álmodozni, szeretem, ha egy szöveg megérint, és ha varázslatos képeket látok mellette, azonnal beleképzelem magam. Szeretnék olyan szintre fejlődni az illusztrációban, hogy a képeimet látva mások is ezt érezzék. A Dörmögő Dömötör címlap azonban vicces kerülő úton jött. A lap akkori főszerkesztője, Zsoldos Júlia, vett tőlem egy táskát, majd egy kicsit nyomozott, és kiderült, hogy illusztrálok. Tetszett neki a stílusom, és ezután havonta megjelentek a munkáim az újságban.

Dörmögő Dömötör illusztáricó - Horváth Mónika


Miért varr egy illusztrátor táskákat?
Amikor szüleimtől megkaptam a kis hobbivarrógépem, már nagyon érett bennem valami. Nagy adag kreatív energiám maradt akkoriban kihasználatlanul, így amikor elkezdtem varrni, szinte olyan volt, mint egy robbanás. Varrtam pár szatyrot – akkoriban indult a Meska -, és én is meglepődtem, milyen sikerük van. Varrni sohasem tanultam, bár édesanyám férfiszabó és néha bütyköltem a gépet, de a ruhák, amelyeket kislányként a babáimnak varrtam, azok mind kézzel készültek. Kezdetben anyu mutatott pár fontos dolgot, és olykor még most felhívom, hogy mit hogyan kell megvarrni, de alapvetően mintha magától menne a dolog. Természetesen azonnal elkezdtem Burdákat is vásárolni, és vad álmodozásba kezdtem, de hamar beláttam, ez egy szakma, amit évekig kellene tanulni. Azért összehoztam egy-két hordható darabot.
Megszülettek a Mankák is.
Az első Manka 2009 májusában született, egy késő este. Egy kissé koraszülöttként jött világra, de a másodiktól már rendben voltak. Mindig azonos méretben, egyetlen szabásminta alapján készülnek. Éppen egy svéd pályázatra rajzoltam karaktereket, amikor újra felbukkant ugyanaz az alak, amit már korábban is rajzoltam, kicsit textiles szemmel kellett ránézni, és láttam, hogy jól működne három dimenzióban.
Honnan kapta a nevét? Köze van a jicini erdőhöz és Rumcájszhoz?
Nem, semmi köze. Már majdnem készen voltam az elsővel, amikor eszembe jutott, hogy valami név is kellene neki. És ahogy készítettem, nézegettem, egyszerűen nem találtam tökéletesebb nevet. Illik hozzá is, hozzám is.

Horváth Mónika


Babákat nem elég festeni és rajzolni, varrni is kell?
Életemben összefonódott a rajzolás és a varrás, egyikből lépkedek a másikba, sőt, kombinálom is a textilt a papírral. Nagyon szeretem a textil puhaságát mind tapintásra, mind pedig hangulatában egy-egy képen. És azt is szeretem, ahogy egy rajzolt figura szinte életre kel, ahogy kap egy plusz dimenziót.
Az első Mankák válla egészen más, mint a legújabbaknak. Miért változtattál?
Először gombokkal erősítettem a törzshöz a karokat. Nagyon tetszett az a megoldás is, és az “öltözékük” tervezésekor is több lehetőséget adott, de amikor elkezdtem az alvó Mankák készítését, ki kellett találnom valami egyszerűbb megoldást a karok és a test kapcsolódására. Azóta pedig úgy hagytam. Szerintem nagyon jópofa, mert olyanok, mintha minden pillanatban kitárt karokkal közelednének feléd. És ez a mankaság lényege: kitárt karokkal fogadni a vidámságot, élvezni az életet úgy, ahogy van.
Hányféle Manka készült eddig? Varrtál már két egyformát?
Alapvetően kétféle készül, az egyiknek fagyöngy szeme van, ekkor bátrabban használom a rátétdíszítéseket is, pl. gomb, gyöngy, tüll stb., ezek nagyobb gyerekeknek vagy felnőtteknek valóak, a másik csoport az alvó Manka, amiknek hímzett, csukott szemük van. Utóbbiakat a legkisebb korosztály számára készítem, ezeknél ügyelek arra, hogy ne legyen rajtuk semmilyen levehető, lerágható rész. Aztán vannak az altípusok: madaras Manka, francia vokalista Manka, királyfi Manka, erdei Manka, a hófehér angyal Mankák. Van úgy, hogy ugyanolyat kérnek tőlem, mint amit már láttak valahol, de igyekszem mindig rábeszélni az illetőt, hogy legyen rajta valami kis apró változtatás. Nem állnak rendelkezésemre óriási anyagraktárak, tehát megfelelő textil híján sem biztos, hogy tudok ugyanolyat varrni. És ha mindenből van is még itthon, akkor sem biztos, hogy pontosan ugyanolyan sikerül: ez a kézzel készített tárgyak varázsa.
Hogyan lehet egy Manka bajszos és fiú?
Úgy, hogy nem bírtam ki, mert szerintem nagyon vicces egy ilyen pocakos, bajszos királyfi.
És a Frida Manka?
A Frida Kahlo Mankát szerelemből, kikapcsolódásképpen varrtam, nem voltak elvárásaim vele szemben. Nekem is nagyon tetszik, és úgy tervezem, ősszel készítek még néhányat, de nem túl sokat: szeretném, ha egy kicsit kuriózum maradhatna.
Minden Mankának van története?
Némelyiknek, leginkább azoknak, akik egy-egy új típust képviselnek. Amiket megrendelésre varrok, azoké rövidebb. Az egyik kedvenc Mankám – jelenleg az etsyn megvásárolható -, amit magammal vittem Bécsbe egy Florence and the Machine koncertre, őt nagyon szeretem. Vagy a már említett Frida Kahlo, amit pedig elcseréltem az Egyesült Államokba, így közelebb lesz Mexikóhoz, ő például mindig emlékezetes marad számomra. De tervezek még különleges darabokat.

Horváth Mónika blogja a Vattacukorhajú lány>>
Bolt a Meskán és az Etsyn, nem online boltok pedig ahol Mankát lehet találni: Pozsonyi Pagony (Pozsonyi út 26.), Nami bolt (Dolgos u.2.)

Jókai sárgabarackkal és kakaós kaláccsal vár

Jókai sárgabarackkal és kakaós kaláccsal vár

Ha a XIX. században lett volna lakberendezési magazin, a Jókai-villa megérdemelt volna egy címlapot. Időutazás az emlékházban.
A ház előtt 150 éves császárfa áll. Paulownia tomentosa. Gyors növekedésű fa, de Jókai is látta, igaz csemetének.
Az ajtó mellett táskák, mintha most érkezett volna meg a család, beljebb, az étkezőasztalon friss sárgabarack, a gyerekszobában a sarokban egy csokor kerti virág, a földön szétszórt játékok. Jaj, a terepasztalon a mágneses hajókat fémpálcával mozgatni lehet. Minden élő, a konyhaablakban rozmaring és snidling, mintha a család, csupán a tréfa kedvéért, elbújt volna a spájzban, és bármikor előbukkanhatnának, hogy most már elég a játékból, meg kell beszélni a mai menüt.
A padlón diszkrét csík jelzi, eddig és ne tovább, kedves látogató, a hívogató kanapé nem a barátodé, hanem a múzeumé. A bejárat jobb oldalán információs pult, az ablakpárkány zugában méternyi, egységesen kötött Jókai-sorozat. Jókai-villa. Emlékház.
Jókai húsz nyarat töltött Balatonfüreden ebben a villában és a szóbeszéd szerint úszni nem tanult meg soha. De szeretett hajókázni, távcsővel a csillagokat figyelni, kertészkedni – híres rózsáit maga oltotta, szemezte -, pasziánszozni és sok időt töltött az íróasztala mögött.
A villában egyedül a dolgozószoba hirdeti, itt megbecsült író töltötte nyári napjait. Az íróasztal körül Az arany ember szereplői “állnak” – a villa többek között arról híres, hogy Jókai itt fejezte be ezt a regényét -, mint végtelen türelmű szellemalakok, de ők nemcsak a műnek állítanak emléket, hanem a régmúltban itt élt embereknek is. Jókai regényének szereplőit valós személyek után formálta.
Bár a villa korhű berendezése nem egyezik meg Jókai villájával, hiszen az író hagyatékából csak pár bútor maradt, de nagyon hasonló. A XIX. században ilyen enteriőrben éltek a tehetősebb emberek.
Jókai felesége, Laborfalvi Róza halála után eladta a villát.


Cím: Jókai Villa, Balatonfüred, Honvéd u. 1.
[wp_geo_map]

Allan Sekula: Polónia és más mesék

Allan Sekula: Polónia és más mesék

Két lábbal a földön Polóniában, azaz az elképzelt Lengyelországban, amely ott van mindenütt, ahol csak egy lengyel is van.
Allan Sekula Polónia és más mesék című kiállítása fotóinak nem retrospektív gyűjteménye, bár korai és közelmúltban készült alkotásai egyaránt helyet kaptak a kiállítótérben. Minden fotóban közös, hogy szinte üvölt róla a felszólítás: Gondold újra a viszonyod az univerzummal! Mi történik, ha egy tüntetés képeit úgy nézed, mintha egy divatbemutató fotói lennének és vajon tényleg ott  a lovagi tornák rituáléja, amikor a vadászrepülőgép pilóta megkapja sisakját?
A kiállítóterem falain a fotók között idézetek terelgetik a gondolatokat vadabb, a szokványostól merőben eltérő vizekre.
Sekula szándéka szerint dacol a dokumentarista fotózás azon szokásával, hogy “lefelé” néz. Miközben műveiben igen erős társadalomkritikát fogalmaz meg, többek között a környezetvédelemre és a globalizáció okozta problémákra hívja fel a figyelmet, saját közvetlen környezetét mutatja be. Nincsenek hatásvadász allűrök és olykor az üzenet sem csap arcon, csak elveti a gyanút, amely napokkal később szárba szökik.
Allan Sekula: Polónia és más mesék
Ludwig Múzeum – Budapest, 2010. július 09. – 2010. szeptember 19.

Ami a Párizs útikönyvből kimaradt

Ami a Párizs útikönyvből kimaradt

La Charlotte de l’Isle varázslatos csokoládézó, ahol érdemes megállni és elidőzni. Színes üzlet a Szent Lajos-sziget hófehér házai között.
Ha valaki csak benyomásokat és nem turista látványosságokat keres Párizsban, feltétlenül menjen el Szent Lajos-szigetre (Saint-Louis-en-l’Isle). A párizsi sznobéria lakhelye, de a leghangulatosabb rejtekhely is egyben. Az alig egy óra alatt bejárható és szigeten van egy hely, ahol érdemes elidőzni.
Hosszú idő után, a napokban újra megnyílt a La Charlotte de l’Isle.
A csokoládézóban azonnal Joanne Harris regényébe csöppenünk, s a forró csokoládé ízlelgetése közben megelevenednek a boszorkányok, az angyalok és a szellemek. Mindent porcikánkat átjárja a csokoládé okozta boldogsághormon. (Igen, van abszintos forró csokoládé is…)
A bábfigurákat egyébként Sylvie Langlot készítette, csütörtökönként tart bábelőadást.
A Charlotte, 1972-ben nyitott teázó és kávézóként. Tulajdonosnője apránként csempészte be csokoládés készítményeit, s jó ideje a bezáráson gondolkodott, mert egyszerűen felette is eljárt az idő.
Azonban hosszú keresés eredményeként, megtalálta azt a fiatal lányt, akire jó szívvel rábízta titkait, s aki majd tovább üzemelteti a megszokott módon a helyet.
Igazi romantikus, álmodozós, ínyenceknek való “cukrászda”. A kiszolgálás udvarias, kedves; egy kis beszélgetés után szívesen megmutatják a ” boszorkánykonyhát” is.
Ha tudsz zongorázni és van kedved, örvendeztess meg másokat, ha nem, péntekenként fantasztikus zongoraszólóval csalogatják be a csokoládészeretőket.
Cím: La Charlotte de l’Isle
24, rue Saint-Louis-en-l’Isle, Paris 75004
Nyitva: csütörtökől-vasárnapig 14:00-20:00
La Charlotte de l’Isle web>>


[wp_geo_map]

Őslevendulás helyett sok tihanyi levendula

Őslevendulás helyett sok tihanyi levendula

Annyi mindent lehet szeretni Tihanyban, de szívemnek mégis a balatoni panoráma és a levendula a legkedvesebb.
Június derekán az egyik legizgalmasabb(nak tűnő) program a tihanyi őslevendulás. Ahogy az elmúlt években mindig, most is lemaradtam a levendulaszüretről, egy héttel később érkeztem, viszont Tihanyban mindenhol virágzó levendulákra bukkantam.
A levendula-tenger mellett a “magyar tenger” is igen csábos arcát mutatta: türkizkék víz, bárányfelhők az égen, ragyogó napsütés. Jobb ajánlólevelet aligha kaphat a Balaton.

Ha kihúztad az utolsó gyufaszálat

Ha kihúztad az utolsó gyufaszálat


Mit rejthet egy üres gyufás skatulya? Lehetőségeket. Számtalan apró csodát, egy-egy különleges miniatűr metszetét a képzeletnek. Fekete-fehér filmkockákat, századelős árnyakat, egy csipetnyit Alice Csodaországából.
A skatulyák, a dobozok, a papír egy idő után mind – mind kacat számba megy. Laukó Emi kezei között viszont új értelmet nyer. Egy nagyon csendes, túlzottan is visszafogott fiatal nő miniatűr világokat teremt csak úgy passzióból!

Robbanás a múltból, a nagyi süteményei

Robbanás a múltból, a nagyi süteményei

A Mamie Gâteaux csupán szobányi salon de thé régi bútorokkal, házias süteményekkel és az elmaradhatatlan asztalokkal a kirakat előtt.

Csupán egy szobányi hely (a Jardin du Luxembourg) és a Le Bon Marché árnyékában; de a bevásárlópaloták után teljes lelki nyugalom és kikapcsolódás várja a Mamie Gateaux – ba betérőket.
Ugyanis kicsit régiségbolt: éppen olyan eszközöket lehet kapni, mint amiket nagyanyám konyhájában láttam utoljára. Pléhdobozokban házi keksz, múlt századi receptkönyv, gyógynövényekből készült szappan és teafű.
A főzőfülkét, függöny választja le a vendégek elől, éppen úgy, mint nagyanyámnál.
A sütemények pont olyan otthoni ízűek, mint nagyanyámnál.
A tulajdonos házaspár éppen olyan kedvesen és készségesen szolgál fel, mintha nagyanyámnál lennék. Fesztelenség, figyelem, de semmi sem erőltetett, tolakodó.
A teaválaszték azonban túltesz a nagyanyámon is! Csupa egzotikus illat és harmónia. Kínai cseresznye, barack, szőlő, vagy füstölt tea vanília és karamell ízesítéssel… a kávé pedig robusztus, ínycsiklandó.
Az étlap nem túl hosszú, de a választék korszerű.
A desszertek receptjei pedig a családi örökségből kerültek elő. A leíratok természetesen titkosan, de a körtés-mogyorós felfújt, a zöldcitromos torta és a gyümölcsös sorbetek ízét örökül hagyta nagymama a Mamie Gateaux vendégei számára.
Mamie Gâteaux
Cím: 66 rue du Cherche-Midi, 75006 PARIS


[wp_geo_map]
Le Bon Marché>>

Neked van már világjáró moksha-táskád?

Neked van már világjáró moksha-táskád?

A moksha-táska elsődleges célja a környezetvédelem, a világjárás csak játékos hobbi.

A moksha-táska azért született, mert a környezettudatos élet egyik legelső lépése, ha gyenge minőségű reklámszatyrok helyett tartós táskákat használunk. A moksha-táska vászonból készült, háromféle nyomattal (lila, kék és zöld) és olyan kicsire összehajtható, hogy egy retikülben is elfér. Jól jön vásárláskor, piacozásnál, de cseresznyeszedéskor is.

A szent célok (értsd: környezetvédelem) mellett egy játék is kerekedett a táska körül. Első tulajdonosai nem csak a boltig vitték, hanem Párizsba, Dániába, Balkán-körútra, Pécsre, Cesky-Krumlovba, a Balatonra…

Ma már több mint 100 táska járja a világot, de bárki csatlakozhat a játékhoz, annyit kell csupán tenni a moksha-táska tulajdonosnak, hogy lefényképezi a táskát a világ bármely pontján és elküldi a moksha@moksha.hu-ra, a helyszín és a fotós nevének megjelölésével. A kép felkerül a galériába, és világjáró moksha-táska térképen is megjelenik egy “gombostű” a fotó helyszínénél.
Ott még nem tartunk, hogy a világjáró moksha-táskával járkálnának a pingvinek a lékhez, viszont a táska már járt 6 kontinensen: Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában.
Legutóbb Indiából, Alsónémediből, Rómából, Nottinghamből és a thaiföldi szigetről, Koh Lipe-ről érkeztek képek, de íme a 32 ország, ahol már járt a táska: Svájc, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Kína, Fiji, Nagy-Britannia, Thaiföld, Magyarország, Olaszország, Spanyolország, USA, Kanada, Lengyelország, Ausztria, Argentína, Szlovákia, Csehország, Horvátország, Szenegál, Írország, Marokkó, Hollandia, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Ecuador, Dánia és India.
Eddig 253 kép készült a világ különböző pontjain a világjáró moksha-táskáról:


Bővebben a moksha-táskáról>>

Robin Hooddal jártam, Nottinghamet láttam

Robin Hooddal jártam, Nottinghamet láttam

És íjjal lőni is tanultam, és el is ítéltek, és ez veled is megtörténhet.
Már megint voltam olyan szerencsés, hogy utazhattam: most Nottinghambe. Amit ez ember elsőre hajlamos összekeverni a londoni Notting Hill negyeddel, de ha a városnévhez egyből hozzátesszük, hogy Robin Hood, meg nottinghami sheriff, esetleg sherwoodi erdő, akkor már úgyis mindenki képben van.
Nottingham igazi helyes kis város, pont annyi nyüzsgéssel, hogy zsúfoltság nélkül legyen életteli, egyébként meg épp csak akkora, hogy eltévedni ne lehessen a klasszikus angol házak között. Egymást érik az ősrégi kocsmák, a modern pubok és a fish&chips büfék mellett a jobbnál jobb éttermek. Kipróbálhattam a kosztot abban a Curry Lounge-ban, amit Gordon Ramsey Kitchen Nightmares című műsorában formáltak át a mostani stílusára, muszáj volt beülni a neogótikus templomból nagyon jó hangulatúra átalakított szórakozóhelyre, és persze egész Anglia legrégebbinek kikiáltott, barlangszerű kocsmájába is. A Ye Olde Trip to Jerusalem nem csak a Szentföldre induló lovagok törzshelye volt, de a város főállású Robinjáé is, aki idegenvezetőnk volt néhány órán át. Amellett, hogy igencsak feltűnő jelenség, azt hiszem, egyetlen lehetséges sztorit se hagyott ki a Robin-legendákból, és még azt is megtudtam, hogy hívják a főtér oroszlánjait (már-már bennszülöttnek számíthatsz, ha elhangzik a szádból az a mondat, hogy „találkozzunk 8-kor Oscarnál”).
Az egykori gyárnegyednek már csak a neve (Lace Market) és a kortárs múzeum betoncsipkés homlokzata emlékeztet arra, hogy a hely valaha a csipkéjéről is híres volt, viszont itt található (a templomkocsmától pár háznyira) a Galleries of Justice, ahol elég élethű körülmények között átérezhettem, milyen lehetett (akár ártatlanul) elítélt bűnözőnek lenni az elmúlt évszázadokban. Hasonlóan érdekes élmény volt a bevásárlóközpontba rejtett barlangrendszer is (természetesen a barlangok voltak ott előbb), amit évszázadokon át tímárműhelynek, szerencsebarlangnak, óvóhelynek is használtak.
Legjobban persze a sherwoodi erdőt vártam, és nem csalódtam – igaz ma már “csak” 450 hektár -: gyerekkorom óta ilyennek képzeltem, a fákról állandóan csöpögő vízzel, fura formájú fákkal, meg a brutális méretű ezeréves tölggyel. Erre egyébként ma már annyira vigyáznak, hogy körül is van kerítve, nehogy akaratlanul kárt tehessenek benne a turisták – egy ekkora óriásnak már az is árthat, ha a látogatók letapossák körülötte a talajt, és emiatt nem jut elég tápanyaghoz. Az egész túra fénypontja pedig az íjászat volt: most fogtam először íjat a kezembe, de szerintem nem utoljára, komolyan gondolkodom rajta, hogy telepítek a kertbe egy céltáblát. Pedig annyira nem is voltam tehetséges így elsőre, de van benne valami, ami nem hagy nyugodni.


Irigykedni viszont nem kell rám, a VisitBritain jóvoltából most más is átélheti a Robin Hood-feelinget: regisztráljatok hamar, aztán játsszatok (2010. június 4-ig) és legyen szerencsétek, 2 főre szóló, 4 napos utat lehet nyerni, ami többek között íjászleckét is magában foglal.
[wp_geo_map]

A ma szakácskönyve és a teakészítés

A ma szakácskönyve és a teakészítés

Régi szakácskönyv, családi örökség. A kiadási éve nem ismert, viszont igen hasznos és egyben mókás olvasmány.
Így kezdődik:

A ma
szakácskönyve

2000 recept
diétás ételek
olcsó és gyorsan
készülő ételek
weekend főzés
nyers ételek

Dante kiadás

“A szakácskönyvnek ma egészen más szerepe van, mint régebben. Nem elég, hogy leírja az ételek készítési módját, nem elég, hogy kitünő ételekre tanít. Ennél sokkal többet kívánnak tőle!
A
ma háztartásának minden követelménytét, a mai háziasszony hajszolt, nehéz életét, legtöbbször szűkös anyagi viszonyait kell szem előtt tartania. És amellett sok, sok ötletet kívánnak tőle, amivel segítségére legyen a háziasszonyoknak. Ma nem az étkezés különlegessége a fontos, hanem: 1. legyen tápláló; 2. legyen a modern orvosi tudománynak megfelelően egészséges; 3. legyen olcsó; 4. készüljön el mennél gyorsabban; 5. és mégis legyen ízletes, szemnek is tetszetős.
Ez a szakácskönyv igyekszik mindennek a követelménynek megfelelni. Amennyire azt egy könyv keretén belül lehet! Gondol a főzni semmit sem tudó kezdőkre, tanácsot ád a másféle hivatással elfoglalt dolgozó nőknek, segíti a magányos ember háztartását, kielégíti a nagy családot. A hétköznapok étrendje mellett az ünnepekről sem feledkezik meg. […]
Ebben a szakácskönyvben még egy fontos szempont érvényesült: egyformán készült városi- és vidéki háztartások számára. Ami pedig a legmodernebb benne, az a
rendszerezése. Ebben párját ritkitja! Mert a recepteken túl a háziasszony pontosan megtalálja benne: melyek az egészen olcsó ételek, melyek a gyorsan készülők, mik készülnek maradékokból, melyek a diétás ételek, nemzeti eledelek.”
A szakácskönyv korát csak tippelni lehet öreg lapjai, nyelvezete és a “kell hozzá”-nál szereplő mértékegységek után. Az almaleveshez “4-5 drb. alma és 1 d tejfel”, a teaperechez pedig “9 g. amónium kell”, a csokoládé felfújthoz pedig “Stella-vanilincukrot” ajánl. A Sütemények fejezetcím a lap aljára esett és zárójelben ez olvasható alatta: A következő oldalon kezdődnek.


A Zsírolvasztás és a baromfitisztítás valamint a Hogyan mossuk meg a főzeléket? után egészen hosszú bekezdés a Teakészítés:
“Teához teljesen külön edényt, fazekat használunk. Minden háztartásban legyen egy kisebb (két csésze teának való) és egy nagyobb teafőzőedény. Lehet aluminiumból, nikkelből vagy hibátlan zománcos edény. Teljesen, pontosan ráillő fődő is kell hozzá. Ahány csésze teát akarunk, annyi csésze vizet teszünk fel forralni., mindenik csészényit egy-két kanálnyi vízzel megtoldva. Ez elforr, elpárolog. Mialatt a födővel letakart tiszta víz forrni kezd, előkészítjük a teáskannát, és a teaszűrőt. Aki olyan kényes, hogy az ezüstszűrő ízét is megérzi, az ne szűrje a teát. A kannát is, szűrőt is öblitsük le hideg vízzel. A tea leforrázásának több módja van. 1. A teát (minden csészényi italra félkanálkával számítva) a lobogva fővő, tehát erősen bugyborékoló vízbe dobjuk, az edényt azonnal félrehúzzuk a tűzről, lángról és lefödjük. Ha világos teát akarunk, akkor egy-két másodperc mulva leszűrjük, ha erősebbet, sötétebbet, akkor tovább hagyjuk lefödve. A kannába szűrt teát azonnal csészékbe töltjük, mert leszűrve is sötétedik! 2. A teát a kannába tesszük és bugyborékoló, fövő vizet ráöntve hirtelen letakarjuk. Azután szűrjük vagy aki szűrni nem szereti, kicsit hagyja leülepedni és azután óvatosan önti le róla. 3. A keserű teát (angolos, oroszos ital) úgy kapjuk, ha  a teát pár percig együtt főzzük a bugyborékolva fövő vízzel, azután leszűrjük.  Ez teakivonat, melyből ízlés szerint töltünk minden csészébe és forróvízzel egészítjük ki. Az ilyen teakivonat két, hideg időben három napig is eltartható.”

Ananász, tök és bab a francia városi divat

Ananász, tök és bab a francia városi divat

A Nature Capitale rendezvény keretében a leghíresebb párizsi utca mezőgazdasági területté vált.
A Föld védelmére, a környezettudatos gondolkodásra, a természetes táplálkozásra és életmódra hívta fel a figyelmet a francia főváros. A párizsi Champs Elysée-t növénytakaróval fedték be a pünkösdi hétvégére, és 3 napra kitiltották az autókat a világ egyik legdrágább utcájából. Ezen a hétvégén,- a közlekedési lámpák ellenére – szabadon gyönyörködhettek a párizsiak a “zöldben.”


A látvány és a látogatók száma is rekordot döntött; természetesen a nagy számok törvénye értelmében az urbanizált emberek ostobasága is.
Íme néhány elcsípett dialóg:
– Ó, de szép! Mi ez mama? – így a 4-5 éves fehér fiúcska.
– Nem tudom, nézzük meg a táblán.
A szokatlan májusi hőségben kisilabizálja a nő a táblát, rövidesen felragyog az arca:
– Ó, hát tudod mi ez Vincenne? Zöldbab. Éppen virágzik.
Mai fiatal lány:
– Nézd! Birkák, merinoi birkák. De édesek!!
– Aha! Mit esznek ezek?
– Nem tudom! Valami zöldet, nem?

A képzelet tudománya

A képzelet tudománya

Egy kiállítás, amely megmozgatja a fogaskerekeket.

A Ludwig Múzeum legújabb kiállítására vétek felkészületlenül menni, mert nem olyan, mint egy Van Gogh vagy Impresszionista mesterek kiállítás, ahol csak nézni kell és gyönyörködni.  A képzelet tudománya kiállításon a bemutatott művek “megfejtése” ugyanis széleskörű ismereteket és nagy asszociációs képességeket követelnek. Mindezek nélkül csak vesszőből font bevásárlókocsit, falra akasztott képeket és elsötétített szobákban dokumentarista jellegű filmekre akadhatunk, ami nagyjából emészthetetlen. (A kiállítás füzete azonban tökéletes mankó.)
A képzelet tudománya kiállítás kiindulópontja és inspirációs forrása az 1945 és 1989 közötti időszak meghatározó, elsősorban irodalmi műfaja a science-fiction. A kortárs jövő-látomásokon ott a hidegháborús és jelenkori életünk szorongásainak lenyomata. De a kiállításon ugyancsak “helyet kapnak” a több évtizedes víziók, amelyek a kétezres éveket képzelik el és jelenlegi életünkkel összevetve hol nagyon naivnak, hol pedig nagyon találónak bizonyulnak.
Az ír Gerard Byrne 1984 and Beyond című fotó és videó installációja egy 1963-as Playboyban megjelent interjú-sorozat felhasználásával a leghíresebb sci-fi írók között lezajlott beszélgetéseket rekonstruálja. Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Ray Bradbury, Robert Hinlein stb. beszélgetnek az űrutazásról, a Hold betelepítéséről, földönkívüliekről, a jövő háztartási gépeiről és nem utolsósorban a szocialista és a kapitalista rendszer közötti harcról. A múlt futurisztikus álmai egészen furcsa és elgondolkodtató, no meg kicsit avítt hatást eredményeznek a jelen kori ismeretekkel és a falra akasztott képek összességében. A számunkra nyilvánvaló tévedések nem az írók képzeletét minősíti, sokkal inkább saját jelen- és jövőképünket és értékrendünket és olyan életbevágó kérdésekhez jutunk, mint a mi a legfontosabb és mi értékes az életben.
Ugyanezt a problémakört járja körbe Kaszás Tamás Kollapszista Emlékműve és  Pawel Althamer: Self-portrait-ja. Pawel Althamert saját levetett ruháit, cipőit és korábban használt mobiljait aggatta egy robotvázra, Kaszás Tamás pedig egy nálunknál fejletlenebb (bár pontosabb kifejezés, hogy természetközelibb) nép egy tagja “bőrébe” bújt és az ő szemükön át mutatta meg, milyen tárgyakat imádunk, miben hiszünk és mi fontos számunkra. De ugyanerre a gondolatszálra fűzhető fel Deimantas Narkevicius lett művész The Dud Effect videoja is, amelyet egy 1977-ben bezárt katonai támaszponton forgatott, ahol egykor kilövésre kész nukleáris rakétákat tároltak. A film alapja, hogy a művész találkozott egy katonatiszttel, aki a mai napi ismeri a protokollt, amely parancs esetén egy rakéta kilövéséhez szükséges. A bemutatott protokoll valós elvégzése sohasem történt meg, viszont a lassan enyészetté váló katonai objektum egyetlen néző számára sem üzeni azt, hogy a hidegháború végével a nukleáris fegyverkezés is véget ért.
Saso Sedlacek Origami Space Race installációja amúgy egy működő szerkezet. A légballonnal igen magasra juttatja fel a papírrepülőket, majd egy telefonhívással kiengedi az origami technikával hajtogatott repcsiket és vizsgája azokat. A projeckt célja a legjobb papírűrrepülő kifejlesztése és a végső küldetésként egy nyílt forrású űrprogram elindítása a titkos és hivatalos űrprogramok alternatívájaként. Sedlacek installációja azonnal megragadja a figyelmet és talán a legkönnyebben megfejthető alkotás.
A türkizkék szobába Csákány István installációja azonnal magába szippant. A Bernstinzimmer (Borostyánszoba), amely egy sufni 1:1 arányú, teljesen fából készült mása, kimerevített időpillanat. Minden részlete végtelenül ismerős a villanykapcsolótól kezdve a gyaluig, a satupadig és a kalapácsig. (Megrohantak az emlékek, nagyapám sufnija, a gyerekkor, nagyapám hiánya…) A cím egyébként utalás I. Frigyes porosz király híres és elveszett Borostyánszobájára, amelynek falait borostyánkő faragások borították. De a borostyán sokszor különleges időkapszula is, akárcsak a nagy kék szobában a fából készült barkácsműhely…
A 14 művész elmúlt 10 évben készült alkotásai egészen mellbevágó képet adnak múltról, jelenről és jövőről. Mindezek felett pedig a legizgalmasabb, hogy a végső “kép” mindenkinek a fejében születik meg, és valószínűleg nem lesz két egyforma.


Ludwig Múzeum – www.lumu.hu
A képzelet tudománya | Nemzetközi csoportos kiállítás
2010. április 29. – 2010. június 27.
Pawel Althamer, Gerard Byrne, Csákány István, Marine Hugonnier, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Chris Marker, Anna Molska, Deimantas Narkevicius, Panamarenko, Daniel Roth, Saso Sedlacek, Jane and Louise Wilson
Kurátor: Somogyi Hajnalka
Projekt management: Somogyi Hajnalka és Thomas Trummer (Siemens Stiftung)
Kapcsolódó program: Sci-fi maraton, életre-halálra
2010. május 15. 10.00 – 22.00
Auditórium (Előadóterem), 1. emelet
10:00-14:00: Gyermek- és ifjúsági blokk
Mézga Aladár, Mikrobi, Tom és Jerry, illetve Reisenbüchler Sándor filmjei várják a gyerekeket
Felnőtteknek szóló program:
16:00 – Dr. Strangelove (Stanley Kubrick, 1964, UK, 95 perc)
17:45 – Élethalálharc (Luc Besson, 1983, francia, 92 perc)
19:30 – Solaris (Andrej Tarkovszkij, 1972, szovjet, 168 perc)
2010. május 16. 10.00 – 22.00
Auditórium (Előadóterem), 1. emelet
10:00-14:00: Gyermek- és ifjúsági blokk
Mézga Aladár, Mikrobi, Tom és Jerry, illetve Reisenbüchler Sándor filmjei várják a gyerekeket
Felnőtteknek szóló program:
16:00 – James Bond: Csak kétszer élsz (Lewis Gilbert, 1967, brit, 117 perc)
18:00 – 451 Fahrenheit (Francois Truffaut, 1966, angol-francia, 113 perc)
20:00 – Az idő urai (René Laloux, 1982, francia-magyar, 81 perc)
A filmvetítések megtekintése A képzelet tudománya című kiállításra váltott érvényes belépőjeggyel ingyenes.

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra