élni, lenni, szeretni, enni, horgolni | moksha.hu

term ID:1861
parent cat ID:7
parent cat ID 1:1861
post ID:12007
category_1861

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Karácsonyi inspirációk Svédországból

Tuttomondo: A legutolsó Haring-freskó

Turista Budapesten: Déli pályaudvar

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga

Képzőművészet, építészet, zene satöbbi

Design túra: Belvárosi színház

Őszi napsütés, Dobogókő satöbbi

Martin Munkácsi: Think While You Shoot

A világjáró moksha-táska Európa peremén

Design túra: Kigyó utcai fogorvosi rendelő

Első találkozás Botero duci szobraival

IKEA – design a mindennapokra

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Galériával

Tuttomondo: A legutolsó Haring-freskó

Tuttomondo: A legutolsó Haring-freskó

Rejtőzködő emlék a világ egyik legnagyobb pop-art művészétől a toszkán kisváros eldugott házfalán.
A Toszkána nyugati szélén fekvő Pisa nagyon-nagyon apró városka, gyakorlatilag csak a ferde toronynak és a Piazza Dei Miracolinak köszönheti népszerűségét. Ekkora helyre tehát az ember nyilván nem visz útikönyvet, ami fontos, azt úgyis megtalálja. És így is lett, bár igaz, én a tengerpart felé tartó buszok végállomását kerestem, mikor véletlenszerűen belefutottam a hatalmas graffitibe. Az első látásra egyértelmű volt, hogy Keith Haring járt erre, de hogy hogyan és miért került a több mint húsz éve elhunyt amerikai művész rajza a picike Sant’Antonio téren lévő kolostor falára, annak utána kellett járnom. Íme, a sztori.
A pennsylvaniai Keith Haring New Yorkba költözése után először metróművész lett: illegálisan festegetett használaton kívüli hirdetőtáblákra, de mivel az egy körvonalból álló, tiszta figurái nem csupán jellegzetesek voltak, hanem gyorsan is készültek, a metrót hamar elárasztotta a képeivel. A 80-as évek elején egész New Yorkban ismertté vált a munkássága – aztán pedig a világhír is utolérte, van annyira ismert pop-art fronton, mint Andy Warhol.
Hogy 1989 júniusában miért érkezett valójában Pisába, arról nincsenek pontos információk, csak annyit tudni, hogy a pisai művészeti iskolával együttműködve nekiállt telirajzolni ezt a házfalat, ami ugyan a belvárosban van, de a szokásos turistautak elkerülik.
A beszámolók szerint maga az alkotás valójában egy hosszúra nyúlt, egyhetes buli volt, amin bárki részt vehetett: első nap Haring szabad kézzel, vázlatok nélkül rajzolta fel a klasszikus kontúrokat, aztán az Istituto d’Arte di Pisa diákjai és az arra sétáló járókelők színezhettek, és Haringnek még arra is volt ideje és energiája közben, hogy pólókon vagy robogókon is otthagyja művészetét. Pedig akkor már haldoklott: 1990 februárjában az AIDS legyőzte.
Ha a többi munkájával összehasonlítjuk, feltűnhet, hogy itt kevésbé élénkek a színek: ez nem a napsütésnek és az időnek köszönhető, Haring szándékosan a pasztellesebb toszkán árnyalatokhoz igazította a színpalettát. A freskó címe Tuttomondo; a 180 négyzetméteres falon szereplő 30 figura a békét és harmóniát hirdeti, mondhatjuk úgy is, hogy az élet himnusza akril-temperában. Bár a világon igen kevés ilyen „állandó” alkotás maradt fel Haringtől, érdekes módon az útikönyvek alig említik (igen, én utólag szoktam útikönyveket olvasni), úgyhogy ha már rátaláltam, igyekszem terjeszteni a hírét: ha legközelebb Pisában jársz, iktasd be ezt a pár perces kitérőt.


[wp_geo_map]

Turista Budapesten: Déli pályaudvar

Turista Budapesten: Déli pályaudvar

Szutykos és a szétesés szélén áll, pedig szép és a 70-es évek építészetének emblematikus épülete.
Ami a fővárosiaknak már a Balaton előszele, az nekem a főváros kapuja. (A Déli pályaudvarról indulnak és ide érkeznek a dunántúli vasútvonalak.) Sokáig utáltam azért, mert piszkos és büdös, ám egyszer megláttam aranyló őszi fényekben, nagyon hasonlóakban, mint most, amikor fényképzetem. Mellesleg csak kicsivel öregebb nálam.
A Déli pályaudvar épületét Kővári György tervezte, ő követte el a Skála áruház és a Kőbánya-Kispest metróvégállomás épületét is. A Déli pályaudvar épülete két lépésben készült: 1963-ban egy kisebb várócsarnokot építettek és a vasbeton lépcsősort a Vérmező felé, a második ütemben, 1970-1975 között épült a fejépület. Az építésznek nem csak a Vérmező-Krisztina körút és az Alkotás út közötti szintkülönbséggel kellett megküzdenie, de a 2-es metróvonal végállomását is csatlakoztatnia kellett az épülethez.
Az épület jelenlegi és egyre romló állapota miatt nehéz észrevenni szépségeit, pedig az üvegfala megszakítás nélkül fut végig a homlokzaton, ez a megoldás napjainkban is divatos, és visszatükrözi a vár panorámáját, a várócsarnokból pedig nyüzsgő hangyaboly a város.


[wp_geo_map]

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga

A Rombach vagy Kis Zsinagóga néven emlegetett zsinagóga építészetileg és történelmileg is különleges. Amikor arra jártam, nyitva volt a kapuja.
Ott léptem be, ahol 70 évig nők nem léphettek be. Arra is emlékszem, amikor az egyik barátom rámutatott az épületre, mint egy különleges helyre, és azt mondta, hogy egyszer belülről is látnom kell. Nyitva volt a kapu. A bódés bácsi zavartan kért 500 Ft-ot belépőjegyre, de mondtam neki, hogy nem gond.
Az 1867-es kiegyezés fontos változásokat hozott a Monarchiában. Többek között megadta a zsidóknak a köz- és magánjogi egyenrangúságot, és értelmiségiek, bankárok, iparmágnások fontos szerepet töltöttek be Budapest kulturális és gazdasági fejlődésében, tudom meg a mi Budapestünk sorozat Szegő Dóra-Szegő György Zsinagógák kötetéből és itt kutatok a Rumbach Zsinagóga történelme után is.  Az 1868-69-es Zsidó Egyetemes Gyűlést követően a magyar zsidóság ortodox, status quo ante és neológ hitközségre szakadt. Az 1859-ben épült Dohány utcai zsinagógát minden hívő látogathatta, de a hagyományokhoz ragaszkodó ortodox és status quo zsidók nem érezték sajátjuknak, mert a zsinagóga berendezése, szertartásrendje és szelleme a neológ hitközség szellemiséget tükrözte, ráadásul a zsinagógában orgona volt, kórus és magyar nyelvű istentisztelet valamint a nők elkülönítése is egészen liberális szemléletű volt. A probléma orvoslására két másik zsinagóga épült: a Rumbach Sebestyén utcai status quo és a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga.
A mór stílusú Rumbach Zsinagóga építése 1870-ben kezdődött a hívek adományából, azaz a majdani padsorok ülőhelyeinek megváltásából. Az épült érdekessége a két jól elkülönülő szerkezeti egység és a vasszerkezetű kupola. Az utcáról csak a bérházsorba illeszkedő széles, egy traktus mély lakó-, hitközségi- és iskolaépület látszik, szakrális voltára a keskeny minaretpár utal. Ehhez az épületrészhez egy cikkellyel kapcsolódik a nyolcszög alaprajzú zsinagógatér, amely átmérője 24,5 m, magassága 28,15 m.)

Google Map kép

A zsinagóga vasszerkezetű kupolája igen korszerű újítás volt a maga idején. Annyira, hogy többször át is kellett tervezni, mert statikailag veszélyesnek ítélték. A zsinagógateret a kék, vörös és arany uralja, gazdag mintákkal, öntöttvas és faragott csipkékkel, berakásokkal. A Dávid-csillagokon kívül nincs más zsidó szimbólum. Amikor ott jártam, az őszi napsugarak besütöttek az ablakon, és két fekete macska méregetett.
A homlokzat földszintjén, árkádos kapu fölött háromszor ismétlődik a héber felirat: “Ez az Úrnak kapuja: igazak mennek be azon.” Azonban a homlokzaton egy másik tábla is áll, emlékeztetve a tragikus időkre: “1941. augusztusa végén a nácik 16-18 ezer, Magyarországról rendezetlen állampolgárság okán deportált zsidót Kamenyec-Podolszkban legyilkoltak. Az áldozatok egyik internálótábora előzőleg itt működött.” A II. világháború után még megindult a hitélet a zsinagógában, de a 60-as évek elejére megszűnt, majd az épület pusztulni kezdett. Felújítása folyamatos, de még megszaggatottan, porosan és romosan is varázslatos hely.


[wp_geo_map]

Képzőművészet, építészet, zene satöbbi

Képzőművészet, építészet, zene satöbbi

Kultúrturista budapesti ajánlata: FUGA, ahol az építészet találkozik a képzőművészettel és a zenével.
A Budapesti Építészeti Központ, azaz a FUGA remek hely. Olyan, mint egy kaméleon. Az elmúlt időszakban kétszer is jártam ott és mind a kétszer másmilyen benyomásokkal távoztam. Először egészen gátlásosan mentem be, mert bár nyitva volt az ajtó és függöny sincs a hatalmas ablak előtt, komoly emberek titkos klubjának (KETK) tűnt. A hosszú asztalra pakolt rengeteg könyvnek azonban nem tudtam ellenállni. Én magam is meglepődtem, milyen kedvesen fogadtak és még fotózni is lehetett. Másodszor már tudatosan mentem, a Fény és forma kiállításra, azonban akkor is akadt meglepetés: Erdély Dániel spidronjai. Nekem tetszik, amikor egy kortárs képzőművész összerajzolja a falat és a művében van némi matematika is.
A FUGA elsőrendű üzenete, hogy az építészet a kultúra elválaszthatatlan része, és nem csak a “vájtfülűek” kiváltsága.


FUGA – Budapesti Építészeti Központ
1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.
http://www.fuga.org.hu/

Design túra: Belvárosi színház

Design túra: Belvárosi színház

A színház, amely műsortól függetlenül élményt jelent. Az egykori mozi felújítása Somlai Tibor nevéhez fűződik, és ő is avatott be a kulisszatitkokba.
Az egykori Broadway mozit 1938-ban Domány Ferenc tervezte. 2004-ben Somlai Tibor újította fel és alakította át színházzá. A felújítás az építés idejéhez és stílusához hűen, azonban a mai elvárásoknak és funkcióknak megfelelően zajlott. A 2010-es Design Hét keretén belül Somlai Tibor vezetett Design túrát a színházban.
A hatalmas ajtógombok uralják az üvegajtót. Elegánsak és modernek, gyönyörű design. Azonban nem az eredetiek. Az eredetiek valamikor és valahogyan elvesztek, eltűntek, csak régi fotókon láthatóak. Somlai Tibor azonban egy másik Domány házban talált egy ugyanolyan ajtógombot és az alapján gyártották le ezeket is.
Az ajtón túl a belső tér csábító. Azonban a galériáról érdemes visszafordulni. Ha az ajtó fölött nincs plakát, akkor a plafon buborékos lámpái megszakítás nélkül futnak ki  az utcára. Fordítva is igaz. Este a kivilágított lámpasor becsalogatja a szemet és a látogatót is.
A trapéz alakú, dupla belmagasságú hallból két irányban lépcső visz le az első pince szintre, ahol a büfé található. Az bizonyosan állítható, hogy a lépcső piros-fekete színe az eredetivel megegyező. Azt azonban nem tudni, hogy a korlát milyen színű volt. Somlai pirosra festette. Meglepőnek tűnik a másik oldalon a zsinór korlát, azonban ez anno is ilyen volt.
Az épület szerkezete zseniálisan szolgálta ki a mozizókat. A főbejáraton megérkeztek, lementek a büfé szintre, letették a kabátjukat, beültek a moziba, a kabátjuk egy lift segítségével egy emelettel feljebb vitték a mozi dolgozói, majd a mozi után az emberek a két oldalsó kijáraton távoztak. Így tökéletesen megoldható volt, hogy a befelé és a kifelé igyekvők nem zavarták egymást, nem keveredtek.
A második pinceszintet szintén két irányból lehet elérni. Itt van a nézőtér és a színpad. A nézőtér olyan, mint egy teknő, legmélyebb pontja 6 m-re van az utcaszint alatt. Az ajtókeretek íveltek, akárcsak régen, az oszlopokon márvány hatású festés, a falburkolat pedig “Deho” fatapéta. Úgy tűnik, mintha kétféle tapéta lenne a falon, pedig csak egy, viszont 90 fokkal elforgatva illesztették egymáshoz, így keletkezik a minta.
Újdonság és igen látványos designelem a bejárattal szembeni nagy kerek “lyuk” és a fehér-piros csillár.

Őszi napsütés, Dobogókő satöbbi

Őszi napsütés, Dobogókő satöbbi

Dobogókőről rengeteg adatot fel lehet felsorolni, de nekem egyszerűen csak szép. Sok ott az oxigén, sok a tökéletes pillanat.


Dobogókő tökéletes hely a kiránduláshoz, főleg ősszel, amikor a hideg levegőt kellemesen melegítik a napsugarak és a falevelek sárgára, pirosra, barnára változnak. Egyszerűen szép és még a nagy jövés-menés sem kiábrándító. Misztikus hely is, hiszen a buddhizmus szerint itt van a Föld szívcsakrája, sétaút mellett pedig “Istenanyánk” szobra áll.
A természet mellett engem a háromféle leves bűvölt el. A menedékháznál halászlevet, gulyáslevest és Jókai bablevest szoktak főzni bográcsban. Kirándulás, fotózás, a tűz illata, forró leves, boldogság.
Dobogókő Pilisszentkereszteshez tartozik. A térképen azt kell keresni, ott meg már úgysem lehet eltévedni.
Apró érdekesség – ami ékesen bizonyítja, hogy még az adatok sem állandóak -, hogy nálunk minden tengerszint feletti magasságot a Balti-tengerhez mértek – Dobogókő kereken 700 m-re van a Balti-tenger szintje felett – azonban az Európai Unió egységes szabályzása szerint az amszterdami vízmagasságmérő nullpontjához kell viszonyítani (UELN-95 szintezés), ami viszont 14 cm-rel van mélyebben a balti középtengerszintnél. A fiam már azt fogja tanulni az iskolában, hogy Dobogókő 700,14 m-re van a tengerszint felett. (Igen, a Kékes is nőni fog 14 cm-t.)
[wp_geo_map]
Duna-Ipoly Nemzeti Park>>

Martin Munkácsi: Think While You Shoot

Martin Munkácsi: Think While You Shoot

Mindent felforgatott: divatfotózáshoz  a modelleket az utcára vitte, állóképen a mozgásnak emelt emlékművet és minden pillanatban kihívta maga ellen a sorsot.
Hamburg, Berlin, New York, San Francisco és Moszkva után a budapesti Ludwig Múzeum ad otthont Martin Munkácsi, a magyar származású, ám az Egyesült Államokban világhírt szerzett fotós eddigi legátfogóbb retrospektív kiállításának.
A szegény családból származó és később a legjelentősebb lapoknak sztárgázsiért dolgozó fotóriporter magánéletével és szakmai tevékenységével kapcsolatban is sok még a feltáratlan kérdés, az ellentmondás. Fiatal fotóriporterként Magyarországon mindenekelőtt sporteseményekről tudósított – úgy vett kamerát a kezébe, hogyha kiadták neki, ha már ott van megírni a cikket, kattintson is néhányat… -, majd a húszas évek végén Berlinben, Moholy-Nagy Lászlóval és a később Robert Capa néven ismertté vált Friedmann Endre Ernővel dolgozott együtt a fénykorát élő német magazinpiac olyan innovatív lapjainál, mint a Die Dame, a Koralle vagy a Vu. Ezekben az években kimondottan a szociofotó dokumentarista megközelítésmódja érdekelte, felvételeket készített szegényes pincelakásokról, pólómérkőzésekről, a szabad strandokon fürdőzőkről, a Berlinhez közeli női repülős iskoláról vagy a német birodalmi haderő csapatainak meneteléséről. Az 1933-as történelmi fordulat és a Berliner Illustrirte Zeitung kiadójának árjásítása után elhagyta Németországot, elvállalta a Harper’s Bazaar felkérését és New Yorkba költözött. „Think while you shoot” – szólt az ars poeticája, azaz miközben kamerával a kezében élt és mindent villámgyorsan lencsevégre kapott, a komponálást, a kattintás pillanatában megszülető gondolatot hirdette. Forradalmasította a divatfotográfiát, Munkácsit sajátos kompozíciós elvei és a modellek műtermen kívüli fotózása miatt a negyvenes években a divatfotó megújítójának tartották.
Első pillanatban nem mellbevágóak Munkácsi divatfotói, hiszen napjainkban bármelyik magazinban nagyon hasonló képeket lehet látni. Carmel Snow a Harper’s Bazaar főszerkesztőjének visszaemlékezése azonban jól mutatja Munkácsi újszerű hozzáállását:
Carmel Snow világa (részlet)
“Ösztönösen arra vágytam, hogy egy kis friss levegőt vigyek a lapba, tehát elkezdtem olyan sajtófotókat keresni, amelyek kissé mozgalmasak. Ez lett életem első “felfedezése”.
Frederic Varady mutatott nekem néhány sajtófotót, amelyeket honfitára egy Martin Munkácsi nevű magyar publikált a Die Dame cimű lapban. Kiderült, hogy Munkácsi véletlenül éppen New Yorkban van két napig. Emlékszem milyen öröm fogott el a hírre, hogy ez az ember itt van!
Ez novemberben történt. A decemberi Palm Beach számunkat ugyan már lezártuk és Munkácsi még életében nem csinált divatfotókat, de mégis úgy döntöttem, újra fotóztatom vele azokat a fürdőruhás képeket, amelyeket, mint rendesen, műteremben, festet háttér előtt csináltunk. Azt kértem, hadd találkozzam Munkácsival most, azonnal.
Sohasem fogom elfelejteni a napot, amikor a két magyarral elmentünk a tengerpartra, a Piping Rock Beach-re. Lucile Brokaw volt a manöken, hideg volt, szürke és lehangoló idő, egyáltalán nem szerencsés egy “ragyogó” fürdőhelyi kép elkészítéséhez. Munkácsi egy szót se beszélt angolul, de egyből vadul gesztikulálni kezdett. “Mit akar, mit csináljunk?” Végül is sikerült megértenünk egymást, miközben együttérzően dideregtem Lucile-lel. Bár a fürdőruhája sokkal többet takart, mint a mai bikinik, meg volt rajta egy köpeny is, mégis szinte elkékült a hidegtől.
Úgy tűnt, Munkácsi azt akarja, hogy Lucile feléje szaladjon. Soha azelőtt még nem csináltak divatfotót ilyen “pózban” (még a vitorlás képeket is stúdióban csinálták makett hajóval), de Lucile benne volt a dologban, mint ahogy én is. Az eredmény, egy tipikus, mozgásban lévő amerikai lány képe, amint a köpenye lobog mögötte, bevonult a fotográfia történelmébe. Munkácsi csinálta az első “akciós” kivatfotót és ez egy új folyamatot indított el, amely Avedonnál kulmilálódik napjainkban.
Hát ez volt a nagy újítás, amelyet a Harper’s Bazaar-nál bevezettem.
(Nemsokára a futó és ugráló lányokat ábrázoló képei olyan módon jelenhettek meg, ahogy megérdemelték – már nem zárták keretbe őket. Ez a második, 1934es felfedezésemnek, Alexey Brodovitch-nak köszönhető.)”
Munkácsi tragikus halála után jelentős amerikai múzeumok utasították el a Munkácsi-archívum adományát. Képei és negatívjai szétszóródtak az egész világon, hagyatékának legnagyobb része évtizedekre eltűnt, majd egy szerencsés véletlen folytán néhány évvel ezelőtt előkerült.
F.C. Gundlach, a neves német divatfotós és gyűjtő jóvoltából Martin Munkácsi valamennyi alkotói korszakát bemutató életmű-kiállítás tekinthető meg a Ludwig Múzeumban. A kiállítás 1923-tól 1963-ig készült több mint 250 képet, közöttük jelentős arányban vintage fotókat mutat be. A retrospektív kiállításon olyan folyóiratok válogatott példányai is láthatók, amelyeknek Munkácsi dolgozott: a Budapesten megjelent Pesti Napló, berlini éveiből a Berliner Illustrirte Zeitung és az Uhu, valamint amerikai korszakából a Harper’s Bazaar, a Life és a Ladies’ Home Journal. Ezenkívül a kiállítótérben helyet kaptak saját publikációi és alkotói tevékenységét ismertető monográfiáinak első kiadásai, valamint olyan jelentős fotográfiai évkönyvek, amelyekben szerepelt.
Apróság, de én kedvelem az élelmes embereket: Martin Munkácsi Photoshop nélkül is ügyesen játszott  a fotóival. Az egyik híres képe pár hét eltéréssel jelent meg a Berliner Illustrirte Zeitung és a Pesti Napló címlapján. A két kép persze nem volt teljesen azonos. Az egyiken a nagy napernyő alatt egyetlen nő látható és úgy adta el a képet, hogy “Greta Garbo nyaral”, a másikon viszont ott van még két másik láb és a Pesti Naplóban Rio de Janeiro címet viselte. Azt tudjuk, hogy az eredeti fotón két nőt takart a napernyő és az 1932 körül készült.


Martin Munkácsi: Think While You Shoot
Ludwig Múzeum, 2010. október 07 – 2011. január 09.
www.lumu.hu

Kapcsolódó cikk:
Divatfotók a Gerlóczy asztalain

A világjáró moksha-táska Európa peremén

A világjáró moksha-táska Európa peremén


A táska megcsinálta, amire én csak vágyom: eljutott a középkori világ végére, azaz Cabo da Rocaba, Európa legnyugatibb pontjára.
Több mint 100 képpel ezelőtt meséltem a világjáró moksha-táskáról, amely azóta kalandozott Csehországban, Indiában, Albániában, Macedóniában, Ausztráliában, Olaszországban, Monacóban, Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában. Utazott Magyarországon: vitorlázott a Balatonon, járt Szigligeten, Egerben, Balatonfüreden és Dobogókőn. Sőt, előkerült néhány tavalyi korzikai kép is.


Világjáró moksha-táska>>

Design túra: Kigyó utcai fogorvosi rendelő

Design túra: Kigyó utcai fogorvosi rendelő


Az 1930-as években Kozma Lajos tervezte a Kígyó utcai fogorvosi rendelő belső terét. Megoldásai még mai szemmel is káprázatosak.

A 2010-es Design Hét keretén belül rendezett Design túrán jutottam el a Kígyó utcai fogorvosi rendelőbe, amely magánlakás. A berendezés többsége még korhű, az eredeti elképzeléseknek megfelelő.
A rendelőt és hozzá tartozó várót egy bérlakásból alakították ki, azonban Kozma álmennyezettel megszüntette a nagy belmagasságot. A plafonba épített lámpák az ablakok mintáját követik, akárcsak a váróteremben felszerelt falikarok. Az üvegpachworkhöz 17 féle ólomüveget használt fel.
A belső tér kialakítását a pontos munka és a praktikum jellemzi. Kozma odafigyelt miden apró részletre. A váróterem négy sarka, négy zúg, amelyet más-más, de mégis azonos stílusú bútorral rendezett be. Azonban az ablakhoz közelebb eső részen nagyobb volt a tér, mint hátrább, ezért szögletes és kisebb kerek asztalokat is használt.
A leleményesség és a precizitás a rendelő bútorainak kialakításán is látszik. Mindet speciálisan ebbe a rendelőbe tervezte. A mintavételhez használt kanalakat szekrénybe rendezte és az utolsó fogantyúig mindent megtervezett. A szekreterben gondosan kiszámított helye van a ceruzáknak és a munkafelület összecsukható. Még a lámpát is el tudja nyelni összecsukott állapotában a szekreter.
Némi csalódás, hogy az idő vasfoga meglátszik a belső téren. Elképesztő és egyben lenyűgöző, hogy az öltözők fal és függönye még az eredeti…


Design Hét>>

Első találkozás Botero duci szobraival

Első találkozás Botero duci szobraival

A fontos első találkozásokat sohasem felejtem el. Három évvel ezelőtt Berlin és Botero együtt váltak emlékezetessé számomra.
Már alkonyodott és rohantunk – ez látszik is a képeken -, de nekem muszáj volt megállni és nézelődni, fotózni a berlini dóm előtt. A duci nők egyszerre vonzottak, riasztottak és elképesztettek.
Másnap reggel a Brandenburgi kapunál megint Boteroba botlottam. Pontosabban Botero híres lovába. Nem csak “húsos” idomai miatt volt minden szobor elképesztő, hanem óriási méreteik miatt is.


Kapcsolódó cikk:
A világ Fernando Botero szerint

IKEA – design a mindennapokra

IKEA – design a mindennapokra

Ikonikusá vált bútorok és 2010-es újdonságok. Múlt, jelen és jövő. IKEA kiállítás a Gödörben.

Több jubileumot is ül az IKEA ebben az évben. 60 éves lett az IKEA-katalógus (2011-es katalógusát 1 300 000 példányban terjesztették Magyarországon) és a bútoráruház 20 éve, 1990. március 21-én nyitotta első üzletét Magyarországon az Örs vezér téren.
Izgalmas megnézni a régi híradást az IKEA első budapesti és egyben első kelet-európai áruházának megnyitójáról. Olyanokról biztosították a nézőket, hogy a kínálat nem fogy el pár nap alatt és a kínálat megegyezik majd a legközelebbi osztrák IKEA áruház kínálatával. “Nem kell majd kimenni Ausztriába és schillingen, már akinek van schillingje, megvenni a bútorokat.”
Az IKEA akkoriban nem csak a nyugat egy szelete volt, hanem az alternatíva a koloniál bútorra. Könnyű, lendületes és fiatalos. Teljesen új lakberendezési szemléletet, stílust mutatott a magyar embereknek. Az IKEA üzleti elképzelése nagyon gyorsan népszerűvé vált Magyarországon azzal, hogy formatervezett, praktikus lakberendezési tárgyak széles választékát kínálja olyan alacsony áron, amelyet a lehető legtöbb ember megengedhet magának.
Az IKEA – design a mindennapokra kiállítás a jól ismert, ikonikussá vált tárgyakat mutatja be egészen újszerű formában, de nincs szó múltba révedésről, hiszen a kiállítótérben helyet kaptak a 2011-es katalógus újdonságai is.
A kiállítás meglepetése, hogy egy különleges fotózás keretében bárki elkészítheti saját képével ellátott 2011-es IKEA katalógusát, amit később az Örs vezér téri vagy budaörsi IKEA áruházban vehet át.


IKEA – design a mindennapokra
20 éve együtt
kiállítás
Gödör klub, 1051 Budapest, Erzsébet tér
2010. október 1-20.
hétfőtől-vasárnapig 10:00-19:00
www.ikea.hu

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra