élni, lenni, szeretni, enni, horgolni | moksha.hu

term ID:1861
parent cat ID:1861
parent cat ID 1:44
post ID:18357
category_1861

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Kopogtat a tél: zúzmara a csipkebogyón

La Delizia: kávézó hófehér székkel és isteni kekszekkel

Színes ősz: Képek egy csésze hecsedlitea mellé

Verona: a barna tetős város az erkélyen túl

Divatról másként, avagy népviseletek a kifutón

Görögöktől a Keresztapáig: szicíliai kalandok

Moholy-Nagy László: The Art of Light

Rendhagyó történelem óra koronás evőeszközzel

Úszó szobor kiállítás a csónakból és a partról

Negyvenhárom ország csavargója

Kaland Tenerifén – 3718 m magasan az óceán közepén

Café Panini – Vendégségben egy régi barátnál

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Galériával

Kopogtat a tél: zúzmara a csipkebogyón

Kopogtat a tél: zúzmara a csipkebogyón

Tipikus novemberi reggel: jégvirág, zúzmara és köd. Olyan szép volt, hogy a reggeli kávé előtt kirohantam fényképezni.
A semmiség tökéletessége avagy a tökéletes semmiség. Szerintem igazán lélekbevágóan fontos semmiség.

La Delizia: kávézó hófehér székkel és isteni kekszekkel

La Delizia: kávézó hófehér székkel és isteni kekszekkel

Aszalt körtés-mandulás, aszalt szilvás szilvalekvárral töltve, kókuszos-áfonyás, tökmagos-chilis, pörkölt diós-zabkorpás. Tovább is van, mondjam még?
26 féle kekszből lehet választani a La Delizia Kekszmanufaktúrában, de a kínálatban rendszeresen feltűnik egy-egy újdonság. A kekszek és aprósütemények nem cukrászipari műcsodák, hanem omlós, illatos finomságok. Természetesen, a házias, édes kekszek mellett akadnak sós rágcsálnivalók is. A kakukkfüves grissinit egyszerűen lehetetlen abbahagyni, és meggyőződésem, hogy nem csak a hozzávalóktól olyan finom, hanem attól a varázslattól is, hogy aki sodorgatta, a szeretetét is beletette.
Angol, olasz, német és francia típusú kekszek mellett olyan süteménycsodákat is meg lehet kóstolni, mint a diós tortácska, amelyben több a dió, mint a liszt, valamint a híres és ellenállhatatlan macaron. Amúgy a macaron is helyben készül, tojáshabból, cukorból, mandulából, és aki egyszer megkóstolja, megérti, miért rajonganak érte az egész világon.
A La Delizia-ban minden frissen, igazi alapanyagokból készül. A dió valóban dió, a tojás valódi tojás, a csokoládé és a vanília is a legjobb minőségű. Itt nincs margarin vagy egyéb csúfság, a sütemények vajjal készülnek mindenféle mesterséges adalékanyag nélkül. A jó alapanyagok az egekbe repítik a nagyszerű recepteket és a végeredmény olyan mesés, hogy arra nincsenek is szavak.
Az apró és igen hangulatos boltocska galériáján fehérre festett régi székek és igazi édes-kellemes hangulat szakít ki a hétköznapi szürkeségből. A kávé vagy tea mellé jól illenek a sütemények és a kekszek, és itt el lehet kapni azt a hangulatot, amely miatt az angolok mind a mai napig ragaszkodnak az ötórai teához és amiért az olaszok mindenféle aprósüteményt mártogatnak a kávéjukba.


La Delizia Kekszmanufaktúra
1066 Budapest, Jókai u. 13.
www.ladelizia.hu
A La Delizia Kekszmanufaktúra és a moksha.hu közös meglepetése: A kávé mellé most ajándék a keksz, ajándékkupon.
Vásárolj a La Delizia Kekszmanufaktúra kávézójában egy kávét (vagy egy teát) és mellé a kekszkóstolót ajándékba kapod, ha ott van nálad az ajándékkupon.
A kávé mellé egy teljes kiőrlésű zabkorpás kekszet asztalt meggyel és még egyet csokicseppekkel, a tea mellé pedig egy kandírozott narancsos kekszet és egy aszalt körtés kekszet ajándékozunk. (További részletek a kuponon.)

Kattints a képre, nyomtasd ki a kupont, majd váltsd be 2011.11.14. és 2011.11.26. között. (A beváltás részletei és feltételei a kuponon.)

Színes ősz: Képek egy csésze hecsedlitea mellé

Színes ősz: Képek egy csésze hecsedlitea mellé

Nem kell messzire utazni vagy arborétumba menni, a legközelebbi domb éppen megfelelő. A közönséges növények legszebb formájukat mutatják.
Minap vettem észre, hogy a meggy- és cseresznyefán milyen szépen sárgulnak a levelek. Aranysárgától a tűzpirosig minden színt felvonultatnak. De nem csak a gyümölcsfák, a lombhullató erdők is színesednek és a napsütésben csak úgy ragyognak. Persze, vannak részletek, amelyeket messziről nem lehet látni…
Ráadásul, ha egészen eltávolodunk az úttól – és nem természetvédelmi területen járunk -, akkor éppen megfelelő az idő a csipkebogyó (hecsedli) gyűjtéshez. Mi egy sapkába gyűjtöttünk egy lábos teához elegendőt, amit itthon átválogattam, átmostam, majd hideg vízbe tettem ázni. Reggelre finom teánk lesz.

Verona: a barna tetős város az erkélyen túl

Verona: a barna tetős város az erkélyen túl

Veronában minden sokkal izgalmasabb, mint Júlia erkélye. A tetők barnák és nem csak a lemenő nap fényében, az Adigeben pedig horgásznak.
Verona a legrégebbi városok közé tartozik. Számos kereskedelmi útvonal haladt erre és már a rómaiak is lakták, sőt a Ponte Pietra, a római híd mind a mai napig használható, azonban legnagyobb látványossága egy erkély. Shakespeare Rómeó és Júliája alapozta meg ennek az erkélynek a hírnevét, amelyet térkép nélkül is könnyű megtalálni, csak a turistaáradatot kell követni. A kapubejáró egyszerű és bánatosan elkopott, a legtöbb szerelmes otthagyta kézjegyét, üzenetét. Az erkély alatt áll Júlia bronzszobra, mellét már fényesre simogatták a mohó férfikezek.
Júlia sírja is Veronában található, viszont ha már sírokról van szó, sokkal érdekesebbek a Scaligeri-sírok. A veronai Scaligeri család történetét bemocskolta a testvérharcokban ontott vér és most „kővé dermedten” fekszenek a S. Maria Antica templomának tenyérnyi udvarán.
Már az Aréna tetejéről is láthatóak város barna háztetői, viszont a Castel San Pietrotól madártávlatból térképezhető fel igazán a város, ahol jó kóborolni.

Divatról másként, avagy népviseletek a kifutón

Divatról másként, avagy népviseletek a kifutón

Ugyanaz a vágy hajtotta nagyanyáinkat, amikor a rakott szoknyáik között válogattak, mint minket, amikor egy jeles napra készülődünk.
A várpalotai Thury-vár hatalmas termeiben első pillantásra nem villanyozott fel Hámori Sándor gyűjteményéből összeállított időszaki kiállítás. A legtöbb népviselet ráncait, hímzéseit “látásból” ismertem, azonban a hagyományőrzés ezen formája nagyon messze áll tőlem.
Hámori Sándor 1982. augusztus 19-én, az első erdélyi kirándulása alkalmával, Kolozsvárott vásárolt egy széki kalapot, majd szenvedélyévé vált a népviseletek gyűjtése. Ószeresektől, kirakodóvásárokon és régiségkereskedőktől vásárolt ruhákat, de vannak viseletek, amelyeket kifejezetten neki, a gyűjteményébe varrtak.
A ruhák között járkáltam – mert nagyon izgatta a fantáziám, miért halmoz fel valaki több szekrényi használt nadrágot, blúzt és cipőt -, amikor megláttam a tengerkék, rakott szoknyát  a ciklámen felsővel és arra gondoltam, hogy ez a ruha ezen a nyáron Párizsban is megállná a helyét. Adta magát, hogy ezután úgy nézelődjek, mintha egy megdermedt fashion showba csöppentem volna, azonban itt a “kifutóra” nem divatguruk készítették a ruhákat, hanem hús-vér emberek, akik  a ruhákba tűvel és cérnával belevarrták a történeteiket, az örömüket és a bánatukat. A nagy gonddal és szeretettel elkészített ruhákban a “gyökerek” mellett fellehető az önkifejezés vágya is: a hagyományos népviselethez mindenki hozzátette (még ha csak egy fodor vagy szalag erejéig is) saját egyéniségét, ízlését.
Az évtizedek alatt a rakott szoknyát farmerre cseréltük, de mégse vagyunk olyan nagyon mások, mint nagyanyáink.

Görögöktől a Keresztapáig: szicíliai kalandok

Görögöktől a Keresztapáig: szicíliai kalandok

Lenyűgöző ugyanakkor szilaj sziget Szicília. Bárdolatlan, mégis csak szeretni lehet. A kulináris kalandok pedig mesések.
A catania-i repülőtéren majdnem egy tucat kutya hűsölt az árnyékban. Nem zavarta őket semmi. Sem a járókelők, sem az autók, sem a döbbenten fényképező turisták. Később sehol máshol nem láttam kóbor kutyákat. Az autópálya mellett burjánzott a leander, a kertekben fényes, zöld levelek között citromok sárgállottak, a hegyoldalakban apró házak városokat alkottak, a tenger azúrkéken csillogott. A Földközi-tenger legnagyobb szigete egyszerre volt bájos és idegen.
Az út kanyargott, olykor átszaladt a hegyek gyomrán, a part és a tenger ezernyi arcát mutatta. Ha lenne festő, aki venné a bátorságot, hogy képein hűen visszaadja, ami szemem elé tárult, akkor műveire egyetlen jelző lenne megfelelő: giccses.
Érdemes volt korán kelni és megnézni az olasz csizma orránál felkelő napot, amint először rózsaszínre, majd aranysárgára festi a tengert, a hegyeket, a házakat, de még a bőrömet is néhány pillanatra. A reggeli derengésben, amíg én álmos szemmel csodálkoztam, a halászok csónakjaikban tette-vettek, hogy mire eljött a reggeli ideje, már hírük se maradjon a tengeren.
Cataniaba legjobb lenne az Elefánt-kútnál megérkezni, mert mire odáig eljutottam, át kellett verekednem magam a „modern” és roppant csúnya külvároson. Sebaj. Megérte. Az apró teret nem is annyira az Elefánt-kút uralja, amelyről a helyiek csak annyit mondanak, hogy ugyanúgy a városhoz tartozik, mint az Eiffel-torony Párizshoz – az elefánt Catania címerében is szerepel –, hanem a szürke-fehér homlokzatú barokk Dóm. Fotóra illő házai, terei vannak a városnak, de tátott szájjal mégis a halpiacot, az utcán álló és utcai pultokon húst szeletelő henteseket ,valamint a vasúti híd alatti parkban kártyázó öreg szicíliaiakat néztem.
Giardini Naxos, ahogy neve is rejti, a görög gyarmat, Naxos emlékeit rejti, házromokat, agyagedény darabokat. Történelem iránt érdeklődőknek Szicília igazi paradicsom, hiszen mind a görög, mind a római kultúra emlékei fellelhetőek. Nem utolsó sorban Giardini Naxos-nak gyönyörű tengerpart jutott, legalább ezért érdemes itt időzni.
Letojanninál a vadregényes öbölben egy apró sziget bújik meg, amelyet vékony, hófehér földnyelv köt össze a parttal, remek fotótéma, akárcsak a Teatro greco, azaz a görög színház Taorminában, amely romjai közül a turista úgy néz körül, mintha a Paradicsomot szemlélné madártávlatból. A látványt Csontváy megfestette, nekem viszont egy paraván jutott a kompozíció közepére, ugyanis a több ezer éves színház éppen üzemelt.

Csontváry Kosztka Tivadar: A taorminai görög szinház romjai


Akadnak kevésbé ismert városok, amelyek gyakran az útikönyvekből is kimaradnak, pedig felfedezésre felfedezésre várnak. Ilyen Forza d’Abrò, ahol nem sok látnivaló akad, csak a templom, a katedrális és az elképesztő panoráma, de én imádtam az embereket, az utcákat, a kemencéket, amelyek feneke az utcára lóg, és a rengeteg bugainvilleat. Forza d’Abròból jól látszik Sant’Alessio Siculo, ahol nem zsúfoltak a strandok a tenger viszont néha azúrkék, néha türkizkék. Ezen a parton laktam én is.
Savoca apró falu már majdnem a hegyekben és legnagyobb nevezetessége egy régi villa, amelyben most bár üzemel és itt forgatták a Keresztapa egyik jelenetét. A Bar Vitelli-t nem lehet eltéveszteni, még akkor sem, ha Savocában minden lakosra jut egy templom. Ugyancsak apró város Casalecchio Siculo, ahol kietlen földút vezet a bizánci, piros téglából épített katedrálishoz. A katedrális igen látványos, de ott éreztem először – jobbról citromfák, balról olajfák -, hogy Szicília milyen szilaj és büszke.
Messinánál a legkisebb a távolság az olasz félsziget és Szicília között, a tengeren hajók jönnek és mennek. A kikötő bejárata felett arany Madonna vigyázza az embereket és a várost, amely számtalanszor megsemmisült egy-egy földrengésben. Messina igazi nagyváros, igazi forgataggal és természetesen az elmaradhatatlan Dómmal. A villamossínek pálmasorok között szaladnak.

Granite fragola con panna, Pasticceria Irrera (piazza Cairoli, 12, Messina) (Fotó: Myreille)


Granite fragola con panna. Ez a dallam nem mást takar, mint egy édességet, és bár a szicíliai fagylalt és marcipán rendkívül finom, vétek lenne kihagyni az epres jégkását tejszínhabbal, amely igazi eperből készül igazi tejszínhabbal.
Szicíliában nagyon népszerű a granite, amelyet többféle ízben kínálnak. (Savocaban a híres Bar Vitelli-ben például citromosat.) Meglepő, hogy a granitehez sós, szezámmagos pálcikát kaptam, náluk így szokás, a helyiek kenyeret esznek a tésztához, sőt gyakran a fagylaltot is briósba pakolják és szendvicsként harapják.
Messinában az 1910-ben alapított Pasticceria Irrera-ba (piazza Cairoli, 12, Messina) lehet kapni Szicília legjobb granite fragola con panna-ját, amit üvegpohárba mérnek, majd kis ezüsttálcán, ezüstkanállal adnak a vendég kezébe. Ezek után egyértelmű volt, hogy következő nap Cataniaban is meg kellett kóstolnom a granite-t, és erre az 1976-ban alapított Al Caprice Gelateria – Pasticceria (Via Etnea 32-34, Catania) volt a legalkalmasabb. Ízre nem volt rosszabb, mint a messinai, de a legjobb címet azért nem érdemelte ki, mert ezüst nélkül szervírozták.
Egy szicíliai cukrászda működése, igencsak eltér a minkétől. A pénztárnál be kell mondani, mit szeretnénk és ki kell fizetni, majd a pultnál a blokk átadása után meg kell ismételnünk, hogy mit szeretnénk. Tehát legalább a sütemények nevét érdemes megtanulni.

Sok szicíliai nő üvegpaprikából fűzött karkötőt visel. Természetesen, ilyen nekem is kellett! (fotó: Myreille)


Nem csak legenda, a szicíliaiak rendkívül vallásosak és babonásak. Úgy tartják, hogy a paprika és fokhagyma megvéd a rontástól – a nők ezért üvegpaprikával díszített karkötőt és nyakláncot hordanak -, a fekete macska, a 13-as és 17-es szám pedig szerencsétlenséget hoz.
Apró, de fontos tudnivaló a remek vonatközlekedés használatához, hogy nem elég megvenni a jegyet azon az állomáson, ahol felszállunk, hanem felszállás előtt, még érvényesíteni is kell. Ha ezt elmulasztjuk, ugyanaz a büntetésünk, mintha jegy nélkül utaznánk.
Ma már kihalóban lévő szokás, de még sokan tartják, hogy az első szülött fiú az apai nagyapjának, az első szülött lány apai nagyanyjának, a második szülött fiú anyai nagyapjának, a második szülött lány pedig anyai nagyanyjának keresztnevét kapja. Így az sem ritka, hogy az öreg Giuseppenek négy Giuseppe unokája van.
 

Szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt jártam Szicíliába. Miközben képeket válogattam és emlékek között turkáltam megcsapott az a kellemes bizsergés, ami az embert akkor találja meg, amikor régi nagy szerelmek emlékére gondol. (Szicíliába vissza szeretnék még menni, mert olyan sok mindent nem láttam még és onnan hoztam az egyik legfinomabb Shiraz-t, amit valaha életemben ittam.) Cataniaba fel- és leszállni igen látványos, mert az ember nem mindennap repül el az Etna hófedte, füstölgő csúcsa mellett.
Már hazafelé repültünk, amikor kapitányi engedéllyel bemehettem a SkyEurope Boeing 737-700 Next Generation tipusú repülőgépének pilótafülkéjébe. Először nagyon zavarban voltam, a rengeteg műszer és kapcsoló egyszere volt riasztó és érdekes. Varga Miklós kapitány és Czitán Dániel másodpilóta türelmesen válaszolt minden kérdésemre. Úgy volt, hogy csak néhány percet tölthetek a pilótafülkében, de végül a leszállásig ott voltam. Repültünk a felhők között, gyönyörködtem, hogy alattam térkép a táj, ott a Balaton, a Tihanyi-félsziget, ott az Apátság, majd néhány perc múlva már a kifutópályát láttam távolról.
Leszálláskor nem is éreztem, mikor értek földet a kerekek, a repülő begurult a helyére, majd nekem szegezték a kérdést: Lehet ez megunni? Jó félórával korábban én kérdezgettem tőlük, hogy nem unja meg az ember a repülést, ha hetente többször, munkából repül. Persze, amikor visszakaptam a kérdés, már én is tudtam a választ. Sohasem lehet megunni.

Moholy-Nagy László: The Art of Light

Moholy-Nagy László: The Art of Light


Moholy-Nagy László a 20. századi avantgárd művészet világhírű alakja. Kiállítás a Ludwig Múzeumban.
Weisz Lászlóként született, 1895. július 20-án, azonban a pontos dátumot nem tudni, mert akkor még élt a szokás, hogy csak az életben maradt csecsemőket anyakönyvezik. Apja elhagyta őket, anyai nagybátyja vette pártfogásba a családot és nevelte fel. Az ő tiszteletére vette fel a Nagy nevet, a Moholy pedig Mohol község nevéből lett, ahol a család a kezdeti időkben élt. 1919-től használta a Moholy-Nagy László nevet és alkotásait így szignózta.
1919 végén hagyta el Magyarországot, először Bécsbe, majd Berlinbe ment a magyar avantgárd egyik legfiatalabb művészeként. A Bauhaus meghatározó alakja lett. A nácizmus előretörése miatt először Amszterdamba, majd Londonba, végül pedig Chicagóba költözött, ahol a New Bauhaus irányítója lett.
Képzőművészeti, elméleti munkássága, fényképei, kamera nélkül készült és nevétől immár elválaszthatatlan fotogramjai, filmjei, pedagógiai tevékenysége kiemelkedő. Alkotásai első, sőt második pillantásra sem mellbevágókat. Újításai az évtizedek során olyan természetessé váltak, olyan megszokottak a mai ingereken edződött szemnek, hogy újra fel kell fedezni, milyen korszerűek és saját korán mennyire túlmutatóak voltak elképzelései. Minél inkább elmerülünk Moholy-Nagy világában, annál inkább rabul ejt.  Arra pedig éppen a kortárs művészet a legjobb bizonyíték, hogy a művészetről alkotott gondolkodásunkat mennyire meghatározta Moholy-Nagy László.
Moholy-Nagy alkotásaiban a fény volt az a központi rendezőelv, amely festményeit, szobrait, kollázsait, fényképeit, filmjeit, tipográfiai munkáit, színházi díszletterveit egyaránt meghatározta. A fényképészetben nem a valóság tökéletes leképezésének eszközét látta; meggyőződése volt, hogy a fényképezőgép és a filmfelvevő feltárásra váró, új lehetőségeket tartogat a modern ember számára, és végre felszabadít az ábrázolás, a valóságutánzás kényszere alól.
A művészetet az élet teljességét átfogó, hierarchiától mentes, minden ember számára elérhető és művelhető tevékenységnek tekintette, és mélyen hitt a művészet pedagógiai szerepében.
A Ludwig Múzeum The Art of Light kiállítása egyben régi adósságot is törleszt, hiszen ilyen igényű Moholy-Nagy pályáját és művészetét bemutató kiállítás Magyarországon 1975 óta nem volt, még 1995-ben, a művész születésének 100. évfordulóján sem.
“A művészet a legösszetettebb, legélhetőbb és a civilizációt legjobban előmozdító emberi tevékenység, ezért biológiai szükséglet.” (Moholy-Nagy László)


Moholy-Nagy László: The Art of Light
2011. június 09 – 2011. szeptember 25.
Ludwig Múzeum

Rendhagyó történelem óra koronás evőeszközzel

Rendhagyó történelem óra koronás evőeszközzel

Bécsbe nem azért megy az ember lánya, ha magyar, hogy megnézze a Magyar Nagykövetséget. Pedig érdemes! Gyönyörű palota a Hofburg közelében.
Bécsben a legszebb nagykövetség a magyar, legalábbis ezt állítják a nagykövetségeken rendszeresen megforduló diplomaták, mi magyarok pedig büszkén vállaljuk ezt a bókot, sőt terjesztjük is. A nagykövetség épületének sorsa azonban együtt csapongott a történelmi eseményekkel, így a követség bejárása rendhagyó történelem óra.
A mai – sok különös folyosóval rendelkező – épület a középkorban több házból álló tömb volt. A Bankgasse 6. szám alatti épületet 1692 és 1694 között a császári építész, Johann Fischer von Erlach tervei alapján építették barokk palotává. Az épületet 1747-ben gróf Nádasdy Lipót kancellár – Mária Terézia engedélyével, a magyar vármegyék és a szabad királyi városok adományaiból gyűjtött pénzből – vásárolta meg a magyar Királyi Udvari Kancellária számára. 105 000 aranyforintot fizetett érte, majd Mária Terézia bőkezű támogatásával 400 000 aranyforintból ki is cicomázták.
1768-ban helyezték el a kancellár fogadószobájában (a Pozsonyi teremben) a Franz Messmer és Wenzel Pohl hat festményét, melyek a királynő megrendelésére készültek és Mária Terézia pozsonyi koronázásának egyes jeleneteit örökítették meg. A Pozsonyi teremben ezek a festmények a mai napit ott vannak a falon, és a súlyos képek alatt “várakozik a fél világ”.
A Bankgasse 4. szám alatti épületet 1783-ban az Erdélyi Udvari Kancellária kapta meg. II. József császár rendeletére az erdélyi és a magyar kancelláriákat már 1782-ben egyesítették, s ezt az addig különálló épületek homlokzatának egységesítésével is megerősítették. 1783-1784-ben, Franz Anton Hillebrandt udvari építész irányításával a két épületet homlokzatát egy síkba hozták. A Kalapos király a halálos ágyán reformjai többségét visszavonta, így halála után a két kormányszerv önállóan működött tovább, az viszont a történelem újabb fordulata, hogy a mai magyar nagykövetség az összevont palotában működik.
1848 tavaszán az első felelős magyar kormány megalakulásával a palota a király személye körüli minisztérium székhelye lett. Ezt követően a magyar-osztrák viszony hullámzását követte az épület sorsa is: osztrák hivatalok működtek benne, a palota fénye megkopott, berendezését széthordták…
A kiegyezés után ismét a király személye körüli minisztérium működött a palotában. Ez a kormányszerv közvetített a magyar királyi és az osztrák császári hatóságok között, útlevél- és a két ország közötti jogügyeket intézett, ellátta az uralkodói felségjogokkal (kinevezések, rangadományozások, kegyelmezések) kapcsolatosan a Magyar Királyságot érintő feladatokat. A közös minisztériumok (pénzügy, hadügy, külügy) költségvetésének jóváhagyására a magyar és az osztrák parlament 60-60 képviselőjéből alakított delegációk is itt üléseztek bécsi tanácskozásaik alkalmával.
1918 novemberétől a függetlenné vált Magyarország első követségének székhelye is ebben az épületben működött.
Ausztria német megszállását, 1938 márciusát, követően főkonzulátus, 1945-től különböző elnevezéssel magyar képviseletek, majd 1955-től, Ausztria függetlenné válásától újra magyar követség működött a palotában.
Bruno Kreisky kancellárnak az osztrák-magyar politikai közeledést meghozó 1964-es budapesti látogatása után (a bécsiek körében gyakran gúnyosan második k. u. k-nak nevezett, azaz a kaiserlich und königlich mintájára a Kreisky und Kádár-ra célozva) a diplomáciai kapcsolatokat nagykövetségi szintre emelték.
1944 szeptemberében a környéket ért légitámadás nyomán a palotát súlyos károk érték, majd a németekkel menekülő nyilasok magukkal vitték az értékes rokokó és klasszicista berendezés nagy részét. Az épület 1978-ban megkezdődött teljes felújítása 1997-ben fejeződött be.
Az épület gyönyörű, olyan, mintha a valamelyik híres kastélyban (a gödöllői vagy a schönbrunni kastélyban) járnék, csak itt le szabad ülni a bútorokra.


Magyar Nagykövetség, Bécs
1010 Wien, Bankgasse 4-6.

Úszó szobor kiállítás a csónakból és a partról

Úszó szobor kiállítás a csónakból és a partról

Az emlékműveken túl is van szobor: vízre komponált kortárs műalkotások. A rendhagyó tárlat csónakkal is bejárható.
A Városligeti Csónakázótó idén több meglepetést is tartogat. Nem csak az öreg, zöld csónakokat cserélték le szebbre, dizájnosabbra, hanem Pán Márta ötlete nyomán rendhagyó tárlat nyílt szobrokból a tavon. A Szépművészeti Múzeum szervezésében megvalósuló Art on Lake – Művészet a Tavon című nyári kiállításon 25 neves, kortárs alkotó, nagyrészt erre az alkalomra készült, szobra látható.
Magyarországon a köztéri szobor általában emlékmű, pedig ezen túl is van élet. Ez a tavon látszik, bár olykor nem egyértelmű, mert a Vajdahunyadvárából kilógó köteleket először felújítási segédeszköznek néztem és csak a kiállításra készült térkép alapján jöttem rá, hogy nem a munkások voltak hanyagok, hanem egy művész tudatos. Mimmo Roselli installációi – vastagabb vagy vékonyabb kifeszített huzalok és kötelek – újrafogalmazzák a valós teret. Ő a vonalak szobrásza, és az egész világ neki “statisztál”. Most éppen a Vajdahunyadvárát “horgonyozta le”.
Ez azonban csak egy a 35 ezer  négyzetméteres vízfelületen elterülő tárlat szobrai közül. 14 ország 25 művészet közül nem egy alkotó éppen azokra a problémákra keresi a választ, amelyek napjainkban talán a legégetőbbek: El-Hassan Róza roma kosárfonókkal együtt készített Felkiáltójele, Tea Makipaa Atlantisza, Daniel Knorr beton hóembere, Jíři David hatalmas vakvezető botja mind az új évezred első éveinek súlyos, megoldatlan problémáit tárják elénk.
A kiállítás a partról ingyenesen megtekinthető, de akinek van kedve, csónakot is bérelhet és a város szívében, egy fal nélküli, különleges kiállítótérben barangolhat.
 


Daniel Knorr Bonhomme című szobrának építése:

Art on Lake – Művészet a tavon
Kortárs víziszobrok a Városligetben – a Szépművészeti Múzeum rendhagyó kiállítása
2011. május 24. – szeptember 4.
Nyitva: 10:00-tól sötétedésig
A kiállítás megtekinthető a partról (ingyenes) és csónakból (a csónakok bérelhetőek).
Web: www.artonlake.hu

Negyvenhárom ország csavargója

Negyvenhárom ország csavargója

Homer Simpson és Einstein már fogta a kezében, Shrek a fülére akasztotta. Bruce Willisnél nagy volt a nyüzsgés.
Legutóbb Madame Tussaudsnál és a London Film Museumban járt a világjáró moksha-táska. De teljesen véletlenül, egy másik utazóval a Stourheadben kirándul, ahol a Keira Knigthley főszereplésével készült Büszkeség és balítéletet forgatták, és a hely arról nevezetes, hogy  Elizabeth B-nek itt mondja el Mr. Darcy, hogy szereti.

Világjáró moksha-táska, 2011.04.04


500-nál is több kép készült már a moksha-táskáról és 43 ország (Svájc, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Kína, Fiji, Nagy-Britannia, Thaiföld, Magyarország, Olaszország, Spanyolország, USA, Kanada, Lengyelország, Ausztria, Argentína, Szlovákia, Csehország, Horvátország, Szenegál, Írország, Marokkó, Hollandia, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Ecuador, Dánia, India, Ciprus, Oroszország, Algéria, Görögország, India, Portugália, Macedónia, Monaco, Németország, Svédország, Japán) területén pirosodnak “gombostűk” jelölve a fotó helyét.
A világjáró moksha-táska eljutott a középkori világ végére, azaz Cabo da Rocaba, Európa legnyugatibb pontjára. Többek között járt Keith Haring utolsó freskójánál, a Tuttomondonál Pisaban, a kilchbergi Lindt & Sprüngli Csokoládégyárban és a Galápagos szigeteken. Felmászott az Eiffel torony tetejére, megnézte a Taj Mahalt, időzött havas hegycsúcsokon és sütkérezett tengeren. Szentpéterváron volt legészakabbra és Dél-Afrikában volt legdélebbre. Hét kontinensből haton már járt a táska, az  Antarktisz hiányzik “már csak”. Szerencsére egyre több kép érkezik Magyarországról is, de képből sohasem lehet elég.

Világjáró moksha-táska, Európa, 2011.04.04


Világjáró moksha-táska, Magyarország, 2011.04.04


Neked már van világjáró moksha-táskád? A moksha-táska elsődleges célja a környezetvédelem, a világjárás csak játékos hobbi. A moksha-táska azért született, mert a környezettudatos élet egyik legelső lépése, ha gyenge minőségű reklámszatyrok helyett tartós táskákat használunk. A moksha-táska vászonból készült, háromféle nyomattal (lila, kék és zöld) és olyan kicsire összehajtható, hogy egy retikülben is elfér. Jól jön vásárláskor, piacozásnál, de cseresznyeszedéskor is.

Moksha-táska>>

Kaland Tenerifén – 3718 m magasan az óceán közepén

Kaland Tenerifén – 3718 m magasan az óceán közepén

Egészen rövid az út a fekete, homokos tengerparttól, a nyárból, a felhők lábához, a télbe, a Teide csúcsára. Útközben pedig ott a marsbéli táj.
A Kanári-szigetek – nem a kanári madárról, hanem egy nagytestű, már kihalt kutyáról (latinul cane-ról) kapta a nevét – 7 nagy és 6 kisebb szigetből álló csoport az Atlanti-óceánban. Legnagyobb szigete Tenerife. A szigetcsoport közigazgatásilag Spanyolországhoz, földrajzilag viszont Afrikához tartozik. Valamennyi sziget vulkanikus eredetű, ezért a tengerpartokat fekete homok borítja. Kivéve ott, ahol a turistacsalogatónak a Szaharából hoztak homokot.
Tenerifén egész évben kellemes, nyárias az idő, a part zsizseg, a sziget belseje azonban kihaltabb, kopárabb, bár még a gaz is egzotikus. A kellemes klíma mellett a sziget második jellegzetessége a Pico del Teide, a Kanári-szigetek és egész Spanyolország legmagasabb pontja. 3 718 méter (egészen pontosan 3 717,98 m) magas, csúcsát a téli hónapokban hó borítja és szinte a sziget minden pontjáról látható.
A parttól a felvonóig igen színes az út: zöld kertek, kaktuszligetek és elképesztő pozsgások között, majd fenyvesen át vezet a kanyargós út – ez már a Parque Nacional del Teide (Teide Nemzeti Park), amely a világörökség része -, majd marsbéli táj következik. Óriási és különleges alakú lávamezők sziklái a vöröstől a bézsen át a barnáig mindenféle színt mutatnak. Nem a mátrixban van a hiba, ha ismerősnek tűnik, anno igen sok westernt forgattak itt…
A felvonó 2200 méterre visz fel, onnan pedig három útvonalon lehet bejárni a hegyet. 3 555 m-ig bárki felmehet, azonban a csúcsra tartó út bejárása engedélyhez kötött, amit szigorúan ellenőriznek. Az engedélyt Santa Cruz-ba a Calle Emilio Calzadilla 5-ös számú ház 4. emeletén lehet kiváltani, 2004-ben elég volt egy másolat az útlevélről és megvolt az engedély a Teide meghódítására, azóta online is be lehet jelentkezni.
A csúcs meghódításához nem szükséges speciális ismeret, kialakított gyalogúton, lépcsőkön lehet felmenni, sőt a havas zónát is járhatóra tisztítják. Ilyen magasan jóval hidegebb van, mint a parton – azaz kell egy pulóver – és a levegő is ritkább. A hegy tetején a kénes, sárgás füst szúrja az orrot, de a látvány elképesztő: a felhők felett járunk, és nehéz eldönteni, az óceánban vagy a felhők között úsznak a szomszédos szigetek, El Hierro és La Gomera.
Tenerifén a legnagyobb élményt a Teide jelentette, de minden napra akadt program: Santa Cruz-ban kevés a régi ház, viszont azok gyönyörűek és a kalózok régi gazdagságát idézi. A parkok a fikuszokkal és pálmákkal egészen különlegesek. La Orotava hangulatos kisváros és a sziget hányattatásait, valamint csatározásait itt élte túl egy 1590-ben épített ház, illetve a homlokzaton található fa erkély. A város különböző pontjairól gyönyörű a Puerto de la Cruz-i kikötő látképe. Barraneo del Infierno (Pokol Kanyon) az útikönyv szerint kopár sziklaszurdok. A kanyon bejárata Adeje-ben van és érdemes korán érkezni, mert csak korlátozott számú látogatót engednek be egy nap. Minden híreszteléssel ellentétben a növényzet nem hogy kopárabb, hanem a kanyon belseje felé egyre bujább. Elképesztő formájú sziklaóriások között vezet az ösvény, kanyarog a folyó, és a kanyon végén két hatalmas vízesésnél lehet erőt gyűjteni a visszaútra.
La Gomera szomszédos sziget, amely a gyakori esők miatt hihetetlen zöld. Igazi kuriózum az Erika-erdő. A teraszos megművelésű földeken egymást érik a banánültetvények. Mivel a sziget felszínét hegyek és mély völgyek szabdalják a helyi pásztorok a kommunikációra a silbót, a füttynyelvet használják. A helyiek állítása szerint mindenki érti, és a lakosság negyede “beszéli”, azaz fütyüli is.

Café Panini – Vendégségben egy régi barátnál

Café Panini – Vendégségben egy régi barátnál


A Café Panini a legjobb dolog, ami az elmúlt 10 évben az Újpesti rakparttal történt.
Vannak emberek, akikkel az első beszélgetés olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást, és vannak helyek, amelyeket nem kell megszokni, mert olyanok, mintha gyerekkorom óta ott tölteném a vasárnapokat. A Café Panini éppen ilyen.
Az Újpesti rakpart az én “Párizsom”. Itt szeretem a legjobban a Dunát, a széles járdát és délutánonként a naplementét. Kihalt  csendessége egyszerre csábító és érthetetlen. Vízióimban egymást érik itt a kávéházak, de nem a turistákat csábító korzói asztalok, hanem újlipótiak törzshelye, ahol munka után élénkül meg az élet, miközben a budai helyek mögött lebukik a nap. Tenger nem is kell, itt a Duna…
A Café Panini hiánypótló. Bár a hivatalos cím: Budapest, XIII. kerület, Radnóti Miklós u. 45, a bejárat az Újpesti rakpartról nyílik és az üvegablakok is a Dunára néznek. Pár lépés innen a Szent István Park. A berendezés, a nekem olyan nagyon tetsző, skandináv puritán, az étlap viszont olaszos, franciás kellemes. Lehet reggelizni, ebédelni, uzsonnázni, sütizni és este borozni. Bár gyermek és kutyabarát kávézó, én legszívesebben gyerek nélkül megyek. Lopott csendért, lopott magányért, kellemes beszélgetésért, nyugalomért.
Régen, a 30-as években kávéház működött ugyanitt, a Kolibri és – a bejáratnál látható fotó alapján – hatalmas napernyői éppen azt az ideát testesítették meg, amit én mindig képzeltem. Remélem, a napernyők is újra kikerülnek majd…

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra