Galériával

“…mert Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik; tertium non datur” avagy Banská Štiavnica képekben.
“Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.
Bocsássa meg az ottani érdemes magisztrátus ezt a becsmérlést, nem akar lenni sem sértés, sem gúny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre építkeztek. Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez.
Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus érzelmekkel, s elérzékenyülten sóhajtasz föl: “Hát még itt is emberek laknak?”
A vidék kietlen, rút, az időjárás mostoha.
A zimankós “Szitnya”, a “felhők szeretője” erővel aszott keblére húzza le szeretőit, akármerre tartanak.
Ha felhője nincs, mint a mellőzött vénleány, duzzog, fölfújja magát. Ha tehát eső nem esik, szél sivít végig a zegzugos utcákon, a sikátorokon. Szomorú város ez! A levegője méreg a bányák kipárolgásától, vizétől “golyva” nő a halvány arcú leányok és idétlen férfinép nyakán. A harmadévi újoncozásnál hatszáz katonakötelezett ifjú közül négy vált be “császár emberinek”. (Szinte szégyenlem megírni.)
Egy idősb nőt láttam egyszer a “Kamara utcán”, amint lihegve és a fáradságtól kimerülten egy mennydörgős nagy kosárral a hátán mászott a hegynek, mert Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik; tertium non datur.”
[…]
“S valóban, a Csemezék lakásától a Mirkovszkiékig jó másfél órányi út volt, mert le kellett ereszkedni egész a lutheránus templomig, onnan megkerülni a várost Szélakna felé, s ott a katolikus anyaszentegyház melletti kőlépcsőzeten fölkapaszkodni a “Klopácskára”, melytől már aztán tűrhető út visz a Mirkovszki házig.”
(Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak)
Azt hiszem, ennyit éppen elég tudni Banská Štiavnica-ról, azaz Selmecbányáról, illetve a többiről a képek mesélnek. (Nekem Banská Štiavnica Szlovákia Český Krumlovja, ahol ráadásul még Maflasarok is van.)

Furcsa jószág a tengerparton heverő kagylóhéj. Láncba rendeződve szegélyezik a vizet, szinte mindenkiből kiváltják a gyűjtögetési hajlamot. És mesélnek.
A kagyló sokfelé fontos szimbólum, egyszerre több dolgot is jelent.
Alapvetően a nőiség jelképe a kitárulásra, megnyílásra való hajlamával. Nem egy istennő (pl. Aphrodité és Galatea) a mitológia szerint kagylóból született. A tengerben rejtőző kagylóban lévő, igen ritka igazgyöngy az ezoterikus bölcsesség jelképe, de a kagylóval együtt a termékenységet, a nemzést és a születést is jelképezi.
A keresztény kultúrkörben a zarándokok szimbóluma is, akik úgy sodródnak istenük vezetése által, mint a kagyló a tenger áramlataival.
Nekem egész másról mesélnek a kagylóhéjak, és azt hiszem, mindenkinek megvan a saját kagylóba zárt, nehezen elmondható érzése a kagylókról. Ha tudod, mondd el. Ha nem, akkor csak nézd.

A kapunál Gombóc Artúr jutott eszembe, s most egyszerűen idézhetnék Pom – Pom meséiből, mégsem teszem. A párizsi Csokoládé Kiállítás egyszerűen lenyűgöző; nem tudom vicces jelzőkkel illetni.
A Salon du chocolat-on több mint 180 kézműves, kreátor és gyáros mutatta be termékeit, természetesen az ízorgiát kiváltó titkot mélyen elhallgatva.
A csokoládé alkotók – Madagascartól Írországig -, Párizsba jöttek, hogy a “bűnöstől” – a natúr kakaótól – a nyálcsorgató látványig megmutassák költeményeiket. Álcázták szobornak, ruhának, vagy diszkrét csomagocskába rejtve a boldogsághormont felszabadító kémiai vegyületet: mindannyiszor sikerrel, mert csak mosolygó emberrel találkoztam.
A 100% kakaót tartalmazó csoki szerintem már kissé savanyú, szinte unalmas ízű.
Ami az ízesítést illeti : a tradicionális vaníliától a virágszirmok, – vagy éppen a só (!) felé fordulnak az alkotók, de a fűszerek között gyakori még a rózsabors és a kardamom is.
Nekem idén is a két évvel ezelőtti díjnyertes: Jacques Bockel 70%-os mandulás, sós feketecsokija ízlett a legjobban, valamint Sadaharu AOKI zöld teás trüffel bon-bonja.
A “divat fővárosában” csakis divatbemutató-show lehetett a fénypont, döbbenetes sikerrel. Kreátor és modell ugyanúgy vonult színpadra mint a hagyományos divatbemutatón, a különbség csupán a viselet volt; hordható helyett, hordható és ehető.

Český Krumlov a Moldva széles kanyarulataiban fekvő mesebeli város. Összes utcáját be lehet járni egy nap alatt.

Český Krumlov érkezéskor csalódást okoz. A képekről ismert “apró ékszerdoboz” helyett panelházak bukkannak elő az erdőből. De nem érdemes visszafordulni, mert az óváros valóban a hegyek mélyén a Moldva lusta kanyarulataiban terül el. Valódi mesebirodalom, amely 1992 óta szerepel UNESCO kulturális világörökségeinek listáján.
A város alapítását a várnak köszönheti, amelynek első épületeit az 1200-as években építette a Witkowitz család, majd 1302-től a Rosenberg-dinasztia folytatta az építkezést és kiszolgáló településként életre hívták a várost. Nem mellesleg a környék ezüstkészleteit is kiaknázták. Élelmesen pénzt is verettek belőle.
Az óváros legfiatalabb házai barokk stílusban épültek, de jócskán akadnak gótikus és reneszánsz épületek is és ahogy annak lennie kell a keskeny, kacskaringós utcákat macskakő borítja. A régi város két része a Moldva (Vlatava) két óriási hurkában épült. Mindkettő külön templommal és piaccal. Az északi városrészen áll a vár, amelyet úgy építették meg – amely Csehország második legnagyobb vára -, hogy néhány helyen a hegyből faragták ki. Mindössze négy híd köti össze a két városrészt. A Radniční utca elején álló fahídon autók is járnak és ahogy a fadeszkákon átgördül az autó, pont olyan hangja van, mintha vihar előtt az ég dörögne. Az óvárosba azonban nem érdemes autóval menni. Túl kicsi és gyalog is kényelmesen bejárható egy nap alatt.
A vár főkapujához három alsó kapu valamelyikén lehet eljutni. A sáncárokban a felvonóhídnál igazi medvék élnek, de egészen szomorú látványt nyújtanak. Az alsó várudvarról nyílik a saroksziklára épített vártorony meg a várkönyvtár, amelyben nem csak könyveket őriznek, hanem többek között Mozart, Haydn, Händel eredeti kéziratait is. A várnak négy udvara van és több mint 300 szobája. A vár egyik traktusából a másikba régi római vízvezetékre emlékeztető, boltozatos híd vezet. Szintén érdekes építmény a vár padlásterét összekötő, pilléreken álló, kertbe vezető fedett átjáró.

Minden évben egy kortárs alkotó kap lehetőséget Versaillesben, hogy bemutatkozhasson. Idén Xavier Veilhan alkotásai láthatók.

Meglepődtem. Mert klasszikus is, kortárs is. Emberi és érzelmeket keltő, miközben a technika mai eszközeit használták a szobrászok. Annyira jól, hogy bevallom leragadtam szinte mind a tizenegynél. Veilhan 11 neves kortárs építész szobrát helyzete el a parkban. Claude Parent, Richard Rogers, Sir Norman Foster, Renzo Piano, Tadao Ando, Jean Nouvel és Kazuyo Sejima önállóan, míg Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal, valamint Philippe Bona és Elisabeth Lemercier közösen láthatóak egy-egy talapzaton. A kiállítás jelképévé vált Le Carrosse egy lila, sematikus hatfogatú hintó, amely dinamizmusa elképesztő.

Tudom, hogy aki először látogat a Versailles-i Kastélyba, azt elkápráztatja a pompa, a luxus és a Napkirály pazar világa, de Veilhan bronzszobrait nem érdemes kihagyni. A La Luna című kompozíció csak a lépcsősor tetejéről élvezhető, a mobil gömbök pedig lilaságuk ellenére káprázatosak.

A többi pedig mélyen emberi. Érzelmeket sugallnak és gondolkodásra késztetnek.

Veilhan Versailles, 2009 (Fotó: Remous)

Veilhan Versailles web: http://www.veilhan-versailles.com
Versailles web: http://www.chateauversailles.fr
Xavier Veilhan web: http://www.veilhan.net
Xavier Veilhan wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Xavier_Veilhan
A kiállítás 2009. december 13-ig látogatható.

A holdsüti (mooncake) jellegzetes kínai édesség, amelyet a Holdünnep idején ajándékoznak egymásnak barátok, rokonok. A hagyományos mooncake-en kívül “kreatív” változatokat is készítenek.

Kínában az ősz közepén, a nyolcadik holdhónap 15. napján (2009-ben október 3-án) tartják a Holdünnepet (a Mid-Autumn Festival-t). Állítólag ilyenkor a legnagyobb a Hold.
A mooncake egy úgy 10 cm átmérőjű 4-5 cm magas sütemény. A vékony tésztakéreg alatt, tömény töltelék és “mag” lapul. Hagyományosan a “mag” kacsatojás, amely a teliholdat szimbolizálja, töltelék pedig lótuszmag massza. Napjainkban azonban mindenféle alapanyagból csokoládétól a mogyorón át a levenduláig, mindenből készítenek mooncake-et. A mooncake készítéséhez szükséges még a forma, amely megadja a sütemény jellegzetes, igen díszes tetejét és formáját. Szingapúrban minden nagyobb hotel készít saját mooncake-et, de a nagy világmárkák (Starbucks, Haagen-Dazs) is előrukkolnak saját holdsütivel.

Így készül a Mooncake

via sgdessert and sparklette.net

A Fal 28 éven át határozta meg Berlin városképét és életét.
Manapság a kettéosztottság végképp a múlté, csak néhány hely – például a Checkpoint Charlie és az East Side Gallery – illetve néhány faldarab a mementó.
Aki nem látta, nehezen képzeli el a Falat, ugyanis nem egy fal volt, hanem egy falakkal lezárt senki földje. Átjutni a falon nem olyan volt, mint átmászni a szomszéd kerítésén. A 2-3 méter magas betonfalig még csak-csak könnyű volt eljutni, bár figyelmeztető jelek (virágládák és kordonok) már a fal előtt megpróbálták letörni a vállalkozókedvűeket. Ha valaki, valamilyen bravúr folytán, átmászott a magas és sima betonkerítésen, akkor a következő falig – aminek túloldalán már a “másik Berlin” volt – egy 3-10 méteres szakaszt kellett megtennie. Ez a pár lépés szinte lehetetlen messzeség volt akkor, hiszen az akadályokon kívül (drótkerítés) az őrbódékból állandó megfigyelés alatt tartották a területet és a kutyafuttató sáv sem csak névleg került kialakításra.
Berlinben csak néhány faldarab maradt meg emlékeztetőül, azonban a Fal nyomvonala végigjárható, akár vezetett túrával is. Az “art: Berlin” és a “Stadtverführung Kulturbüro” például két- és háromórás sétát tart a Fal mentén. Ingyenes a New Berlin Tours három és fél órás gyalogos vezetése a brandenburgi kaputól a Checkpoint Charlie-n és a Múzeum-szigeten át az egykori SS-főhadiszállásig, de buszos túrát is lehet tenni.
Berlin egykori keresztjéből előnye született. Nincs még egy nagyváros, amelynek belső kerületeiben annyi szabad tér és zöld terület lenne, mint Berlinben a Fal helyén, ráadásul a berliniek nem lazsáltak az elmúlt húsz évben, fejlesztik, szépítik a várost. A Potsdamer Platzon 2009 januárja óta infobox mutatja a változásokat, amelyek a városban a Fal leomlása óta történtek.
A Fal lebontásának évfordulójára nagy ünnepségsorozattal készül a város. Az NDK utolsó helyi választásai elleni tiltakozás emlékére május 7-én nyílt a „Békés forradalom 1989–1990“ címet viselő szabadtéri kiállítás és multimédiás esemény, amely a nap 24 órájában ingyenesen tekinthető meg az Alexanderplatzon. A Fal lebontásának jubileumát ősszel soha nem látott pompával tervezik megünneplni a berliniek. A francia Royal de Luxe színházi csoport 14 méteres marionettfigurái több napon át várják a nézőket az Alexanderplatzon és a vöröstéglás városháza előtt.
A központi esemény azonban a november 9-i hatalmas népünnepély lesz a brandenburgi kapunál. Körülötte, az egykori határon iskolások állítanak fel 1,3 méter magas dominókat, a Falat jelképező építőköveket. A dominósor hossza eléri majd a két kilométert. Az ünnepség egyik csúcspontjaként egyetlen mozdulattal ledől majd ez a dominósor és vele a Fal is. Természetesen lesz tűzijáték és német együttesek koncertje is.
A Fal lebontásának 20. évfordulójának ünnepségei: http://www.mauerfall09.de/
Berlin info: http://www.visitberlin.de/
A Fal helye (Fotó: Myreille, 2007)

Tudtad?
A Berlin WelcomeCard 48 órára érvényes bérlet 16,5 euróba a 72 órás pedig 22 euróba kerül, amellyel minden tömegközlekedési eszközön ingyen lehet utazni a városban, emellett szabad belépést vagy akár 50 százalékos kedvezményt biztosít mintegy 130 helyszínen, illetve szolgáltatónál, s egy kezelhető méretű útikönyv is jár hozzá. A közeli Potsdamra is kiterjesztett érvényű Berlin/Potsdam kártya két, illetve három euróval kerül többe, s egy felnőtt mellett még három 14 éven aluli gyerekre is érvényes. Létezik ezenkívül a „SchauLust Berlin“ kártya, amely felnőtteknek 19 euróba, gyerekeknek és diákoknak 9,5 euróba kerül, és három egymást követő nyitvatartási napon ingyenes belépést biztosít hetven állami múzeumba.
További információ: www.berlin-welcomecard.de

Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenergó, Albánia, Horvátország. Zsóka utazott a Balkánon és vitte magával a Moksha-táskát.

Világjáró Moksha-táska

Megkóstolni a helyi specialitásokat, általában ez az útitervek második pontja. Párizs illata képekben.

no images were found

A nagy rhododendron- és akácvirágzásról lemaradtam, de az árnyékosabb területeken még mindig ontják bódító illatukat a Monet háza körüli kertben. A mintegy 1 hektárnyi területen ezernyi virág és buja növényzet kínálja magát a látogatóknak; hogy megörökítsék saját impressziójukat; fotón, videón, festővásznon.
Claude Monet 1883-tól 1926-ig élt a Vernonhoz közeli Giverny-ben. A Párizstól alig több, mint 80 kilométerre található házat, kertet, és ajándéküzletet, a festő munkásságát ápoló alapítvány (www.fondation-monet.com) működteti. Remekül.
Gyakorlatilag az egész település az impresszionizmus jegyében működik. Olyasféle produkciókkal tarkítva mint otthon a Művészetek Völgye Fesztivál Kapolcson, de még ezer apróságot vettem észre, ami a Monet-kultuszt táplálja.
Aztán elképzeltem, hogy Békéscsabán hasonlóan rentábilis a Munkácsy-kúria és Múzeum. Szinyeújfalun vagy Eperjesen a Szinyei Ház. Vagy Kézsmárkon a Thököly-vár, Szklabonyán a Mikszáth Emlékház. Bízom benne, hogy a pécsi fejlesztések elérik a Csontváry Múzeumot is (vagy Kisszebent, ha már szóba hoztam a felvidékieket). Az igazsághoz tartozik, hogy Gyulát a sikeresebb települések közé sorolom, mert az Erkel házhoz közeli Ladics ház, a gyógyfürdő és a vár adottságait látványosabban “értékesítik” a gyulaiak.
Úgy értem, és most azt láttam, hogy nem elég pusztán a tárlattal és egy átfogó életrajzzal bemutatni (és eladni) valamit.
A múzeumhoz kapcsolódó butikban az ékszerektől a művirágig, az illatgyertyától a virágmagokig tényleg mindent eladnak, természetesen Monet nevével fémjelezve. Csakúgy mint a a májustól szeptemberig tartó zenei- képzőművészeti programsorozaton, amelyhez már a helybéliek is hozzájárulnak az infrastruktúrával. Apró ötletekkel teszik teljessé a turista kirándulását, és soványabbá a pénztárcájukat. A tájba illő éttermekben egyszerűen gyönyörű az étlap, (az impresszionista zeneszerzők muzsikáját hallva drámai a hangulat), képzőművészeti műhelyekben kicsik és nagyok csiszolhatják tehetségüket, kertépítők csatlakozhatnak a model-táj elkészítéséhez, amely egyben pihenőhely a kényelmesebbek számára. Nem sorolom mindet, de bámulatosan kihasználják a lehetőséget a turisták jobb kiszolgálása érdekében.
Az Amerikai Múzumban többnyire Casat, Robinson és Sargent munkái láthatók. Ők szintén Giverny-ben kerestek és találtak ihletet, majd az I. Világháború után hazatérve megteremtették a modern amerikai festészet alapjait.
A sok látnivaló után, vágytam a magányra. Visszaindulás (értsd: Párizsba) előtt, Vernonban, a Szajna- parton üldögéltem pár órát. Majdnem olyan szép folyó mint a Tisza. És most nem kezdem újra, hogy mennyivel jobban kihasználják a lehetőségeiket, mint mi otthon.

Gatyarohasztó-, tepedt-, dög. Vagy tikkasztó-, rekkenő-, trópusi. Szleng vagy irodalmi, 35 fok felett majdnem mindegy. (Az emberi szervezet számára) Hőség van, riadóval együtt.
Párizsban (is) járt a nyár, s vele együtt egy hónapon át a Paris Plage.

A szolidaritás jegyében nyílt meg a szórakozóhely, a Szajna (rak)part több mint 2 kilométeres belvárosi szakaszán. A Cité és a Louvre között elterülő területen az aprószentektől a nyugdíjasokig, mindenki talál értelmes időtöltést a plázson. A fáradt turistáknak pedig igazi pihenőhely: látványos, mozgalmas, mégis üdítően lazító.

A Szajnában ugyan nem lehet (értsd: tilos) fürdeni, de van zuhanyutca, ideiglenesen felállított tusoló, 200 méterenként pedig ivókút. Van homokos és füves terület a szokásos napernyőkkel, nyugágyakkal, és ez – eddig – tényleg olyan, mint Pesten, azonban az itteni ötletekből meríthetnének a hazai pálya szervezői! Az aktív kikapcsolódáshoz számtalan sportolási lehetőséget biztosít a francia főváros önkormányzata, ugyanis a a vívástól a thai- chiig, a fogyókúrás tornától a falmászásig, a kondicionáló gépektől a labdajátékokig, a tánctól a gumiasztalon ugrálásig, számtalan érdekességet lehet művelni. Felfújható labdát ingyenesen osztogató önkéntesek, egyben információs szolgáltatók, udvariasak és… nyári munkát vállaló diákok.

A szolidaritás pedig nem csupán azt jelenti, hogy díjtalanul nyaralhatnak a rászorulók, hanem azt, hogy a társadalmi létformához szükséges – de valójában elengedhető elfoglaltságot is találnak a partra látogatók. A szokásos véradáson kívül , gyorstalpaló tanfolyamot tartanak életmentésből, újraélesztésből, fertőzés-megelőzésből (influenza, H1Na, hepatitis, AIDS, stb) a katasztrófavédelmi szakemberek, természetesen laikusok számára; dokumentumfilmeken elevenítik fel a világ szerencsétlenebb felén élőket és egyáltalán nem a pénzkunyerálásról van szó, hanem a társadalmi felelősségvállalás erősítéséről!

A mindezek iránt érzéketlenek számára marad a szellemi kapacitás bővítése: mozgó könyvtár-, sakk-, képzőművészeti-, csillagászati, -és fotóműhelyben .

Nincs vége a felsorolásnak, de tényleg nem akarok untatni senkit.

Egyszerűen csak minden idekészülő turista szíves figyelmébe ajánlom. Pénzbe nem kerül,mégis jó móka.

1789. július 14-én a Bastille elfoglalásával és lerombolásával valamint az asztalosok, Saint – Antoine-ban (Párizs külváros) kezdeményezett felkelésével vette kezdetét a Nagy Francia Forradalom. 1793-94-ben a Párizsi Kommün irányította Franciaországot, meglehetősen radikális eszközökkel, hiszen mindennapossá váltak a kivégzések. – Ennyit röviden, mert a történelemkönyvek úgyis pontosan, részletesen taglalják a legfontosabb tudnivalókat.
Megkérdőjelezhetetlen a forradalom jelentősége és Európára tett hatása. Ennek ellenére az egyik kékvérű ismerősöm, – akinek felmenői között az egykori arisztokrácia nagyjait tartják számon – egy vacsoraasztalnál foghegyről megjegyezte, amikor a történelem ezen korszakáról beszéltünk: “Mi történt? Hát a “racailles” (a társadalom peremén élők, hajléktalanok, csőcselék; pejoratív szóhasználatban) elfoglalta az országot. Egyszerűen helyett cserélt a hatalomban a burzsoázia és a legalja nép.”
Július 14-e a franciák legfontosabb nemzeti ünnepe; a köztársaság és a nép nevében elkövetett kivégzések feledésbe merültek. Ma a katonai ceremóniát, a pompát és az útlezárásokat jelenti. Antimilitáris, megrögzött pacifistaként néztem a felvonulást és elgondolkodtam: Mit jelképez? Mi ez? Erődemonstráció? Turistalátványosság? Mindenesetre szórakoztató. Békeidőben.
Lehunytam a szemem, és egy szempillantás alatt 3000 kilométert utaztam. Megjelent a Vörös tér, háttérben a Kreml-t is láttam a Champs – Elysee-n, a tribünön vastagszemöldökkel Brezsnyev integetett valamelyik november 7-én. Békeidőben.
Kinyitottam a szemem és egy tankszerűség tetejéről frissen vasalt, roppant elegáns díszegyenruhában a fényképezőgép lencséjébe mosolygott egy tiszt. Egy vonzó férfi, akiből tetőtől – talpig áradt a nyugalom. Békeidőben.
Katonai parádé 2009. július 14-én Párizsban meg két meglepetés. (Fotó: Remous)