Gyerekkorom óta az egyik kedvenc mesém “A só”, a gyerekeimnek is sokszor mesélem, és most nagy öröm, hogy papírszínházas kiadásban is megjelent.
A só Benedek Elek nyomán
Ha valaha vágytam királyfira, akkor az olyan volt, mint A só-ban a “szomszéd király”, aki különbséget tud tenni igazi és álságos szeretet között. Megért. Nem ragad le a felszínen, hanem képes alámerülni és valóban megismerni a dolgokat, a dolgok legmélyét. Kiáll mellettem, megment a magánytól, mert az azonos értékrend miatt társak lehetünk.
Most csap mellbe a felismerés, hogy tulajdonképpen a férjemről beszélek.
Korábban sohasem próbáltam meg a bennem élő férfiképet összekapcsolni egy királyfival, hiszen engem nem kell életre lehelnie egy férfinak, nem kell kiemelnie a szegénységből és amúgy se vagyok egy szépséges királylány, akinek a kegyeiért férfiak versengenek. A só című mese viszont megérintett, nem véletlenül lett a legkedvesebb mesém. A legkisebb királylány okos, őszinte, ám nem értik meg. Nem érti meg az apja, nem érti meg a világ. Kedveltem őt, szorítottam neki. A konfliktus feloldására viszont mesei elemként tekintettem, a tévedés felismerése maga a csoda.
Minél tovább boncolgatom A só című mesét, annál tökéletesebbnek látom. Tömör és pontos. Minden részlet, minden áthallás, minden tanulság a helyén van. Nem lehet megunni.
A Csimota gondozásában Rofusz Kinga csodálatos illusztrációival papírszínházas kiadásban is megjelent A só. Tehát a kedvenc mesém a kedvenc formátumomban is megjelent, olyan köntöst kapott, amelyet ez az okos, szép mese megérdemel. Olvassátok!
