Gyerekkoromban nem szerettem a hatlapost. Néhány éve viszont hozzáöregedtem és megtanultam sütni is. Csokis és isteni.
A mostani adag hatlapos barátnőm esküvőjére készült, a selejtes szélek pedig reggelire elfogytak. De emlékszem, az első hatlaposomra is. Először egy sodrófát kellett beszereznem, mert az nélkülözhetetlen a hatlaposhoz, ám anno, friss házasként ez a vásárlás derültséget okozott barátaink körében. Hiába magyaráztam, csak a süteményhez kell… Nyújtódeszkám azóta sincs, viszont a munkapultra terített sütőpapír azóta is működőképes.
Hat lap
40 dkg rétes liszt
20 dkg finomliszt
10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag szalalkáli
1 dl tej
2 tojás
A hozzávalókból tésztát kell gyúrni, majd hat egyenlő adagra osztani. (Majd nagyra kell tárni az ablakot, mert a szalakálinak nagyon szúrós a szaga.) Nagyon vékonyra kell nyújtani egy-egy adag tésztát. Olyan nagyra, hogy egy nagy tepsi alját befedje. A tésztát szó szerint a tepsi fenekén szokás sütni. Minden lap előtt célszerű levajazni. A lapokat nem kellett sokat sütni, mert hóka lapokat kellett gyártani, és amint a széle barnulni kezdett, már jó is volt.
Krém
1,3 l tej
3 csomag csokoládé pudingpor
2 evőkanál kakaó
14 evőkanál cukor
15 dkg vaj
A pudingport, a cukorral, a kakaóval össze kell keverni, majd hozzá kell a tejet és fel kell főzni. Amikor már bugyborékol (forr), le kell venni a tűzről és hozzá kell keverni a vajat.
Amikor a krém langyosra hűlt, össze lehet állítani a süteményt. A kihűlt lapok kemények, könnyen törnek, azonban egy éjszaka pihenés után visszapuhulnak. A végeredmény pedig egy isteni, csokis, ám nem nagyon édes sütemény.
