Gyerekkoromban nem szerettem a hatlapost. Néhány éve viszont hozzáöregedtem és megtanultam sütni is. Csokis és isteni. A mostani adag hatlapos barátnőm esküvőjére készült, a selejtes szélek pedig reggelire elfogytak. De emlékszem, az első hatlaposomra is. Először egy sodrófát kellett beszereznem, mert az nélkülözhetetlen a hatlaposhoz, ám anno, friss házasként ez a vásárlás derültséget okozott barátaink körében. Hiába magyaráztam, csak a süteményhez kell… Nyújtódeszkám azóta sincs, viszont a munkapultra terített sütőpapír azóta is működőképes. Hat lap 40 dkg rétes liszt 20 dkg finomliszt 10 dkg vaj 10 dkg cukor 1 csomag vaníliás cukor 1 csomag szalalkáli 1 dl tej 2 tojás A hozzávalókból tésztát kell gyúrni, majd hat egyenlő adagra osztani. (Majd nagyra kell tárni az ablakot, mert a szalakálinak nagyon szúrós a szaga.)  Nagyon vékonyra kell nyújtani egy-egy adag tésztát. Olyan nagyra, hogy egy nagy tepsi alját befedje. A tésztát szó szerint a tepsi fenekén szokás sütni. Minden lap előtt célszerű levajazni. A lapokat nem kellett sokat sütni, mert hóka lapokat kellett gyártani, és amint a széle barnulni kezdett, már jó is volt. Krém 1,3 l tej 3 csomag csokoládé pudingpor 2 evőkanál kakaó 14 evőkanál cukor 15 dkg vaj A pudingport, a cukorral, a kakaóval össze kell keverni, majd hozzá kell a tejet és fel kell főzni. Amikor már bugyborékol (forr), le kell venni a tűzről és hozzá kell keverni a vajat. Amikor a krém langyosra hűlt, össze lehet állítani a süteményt.  A kihűlt lapok kemények, könnyen törnek, azonban egy éjszaka pihenés után visszapuhulnak. A végeredmény pedig egy isteni, csokis, ám nem nagyon édes sütemény.