Házi (papardelle) tészta tésztakészítő gép nélkül

A friss tészta ízletesebb, illatosabb, mint a bolti száraztészta, és elkészíteni se ördöngösség. Darált húsból főztem hozzá pörkölttel, tejföllel és sajttal ettük.   Elhatároztam: ha a nagymamám tudott tésztát gyúrni mindenféle gépesítés nélkül, akkor nekem is menni fog. Anyutól megkérdeztem a hozzávalók arányát, majd előhívtam a gyerekkori emlékeimet. A tészta gyúrása és nyújtása sohasem hozott lázba, de azt nagyon szerettem, amikor a nyújtófára feltekert tésztát kettévágták, sőt, azokra a kínokra is élénken emlékszem, amikor a nagy  késsel kellett volna finom metéltet vágnom. Természetesen most is a könnyebbik végén fogtam meg a munkát, papardellét, azaz igen széles széles metéltet csináltam. Nem szépítem. Tésztát gyúrni melós és igencsak megdolgoztatja a kéz és a kar izmait, de megéri minden fáradtságos percét, mert a frissen gyúrt és kifőzött tészta fényévekkel jobb, mint a bolti száraztészta. Nem csak férjem értékelte a munkámat, hanem fiam is, aki rögtön azt kérte, hogy most már mindig ilyen tésztát együnk és dupla adagot tüntetett el a pörköltes papardelléből. Igazán széles széles metélt, azaz divatosabb nevén papardelle vagy tagliatelle. Hozzávalók 3-4 személyre: 30 dkg liszt 1 tojás 1 dl víz Egy keverőtálba kimérem a lisztet, lyukat csinálok a közepébe és oda öntöm a felvert tojást és a víz 90 %-át. Azért nem öntöm hozzá azonnal az összes vizet, mert a tojás nagyságától is függ, mennyi vizet kell mellé tenni, hogy ruganyos, de kemény tésztát tudjak belőle gyúrni. Először villával dolgozom össze a hozzávalókat. Ilyenkor már látszik, hogy a tojás és a víz hogyan veszi fel a lisztet. Ha kell, öntök még hozzá egy kevés vizet. 1 evőkanálnyinál sohasem többet és elkezdem kézzel gyúrni. Ha a tálban van még liszt és ilyenkor még gyúrhatatlanul kemény a tészta, akkor kell még hozzá víz. Ha a tészta hozzávalói összeálltak, lisztezett deszkára (asztalra) teszem és meggyúrom. Jól meg kell dolgozni a tésztát, ami akkor jó, ha már egyáltalán nem ragad a kézre és az állaga selymes, ruganyos, de kemény.

A gyúrás után a nyújtás/sodrás a következő fárasztó és izommunkát igényelő feladat. Újra és újra be kell lisztezni a tészta tetejét és alját, és 1 mm vastagra kell nyújtani. Ebből az adagból egy 50 x 100 centis – nem, nem elírás, tényleg nagyon nagy – (nagyjából) téglalapot kell nyújtani. Olyan vékony legyen a tészta, hogy átlátszódjon. Tippek: – Nem gyűrődik a tészta, ha a közepétől kifelé nyújtjuk. – Könnyebb egyenletes vastagra nyújtani, ha néhány sodrás után újra és újra 90 fokkal elforgatjuk a tésztát. Ráadásul forgatásnál azt is lehet ellenőrizni, hogy mennyi a liszt a tészta alatt. – Ha már nagy a tészta, akkor a legegyszerűbb úgy alálisztezni, hogy felhajtjuk a tészta egyik részét, beszórjuk a deszkát, majd visszahajtjuk a tésztát. A kinyújtott tésztát feltekerem a sodrófára… … majd a sodrófa tetején végigvágom a tésztát… …végül pedig 1 cm széles csíkokra vágom. (A felvágást a kerekes pizzavágó megkönnyíti.) Szétszedem a tésztaszalagokat és lisztezett felületre pakolom. (A lisztezés azért fontos, hogy ne ragadjon össze.) Vizet forralok és alaposan megsózom. A víz lobog, amikor a tésztacsíkokat beleteszem, de a forrás gyorsan abbamarad. (Ezt a tésztamennyiséget kb. 6-7 liter vízben főztem ki.) A tészta vastagságától függ, hogy meddig kell főzni, de a friss tésztának 2-3 perc elég. A megfőtt tészta feljön a víz tetejére és megdagad, de nincs mese, meg kell kóstolni. A kifőtt tésztát leszűröm és szószba vagy zsírba/olajba forgatom, hogy ne ragadjon össze. Az egyik kedvenc ételem a pörköltes tészta, tejföllel és trappista sajttal. A pörkölt úgy készül darált húsból, ahogyan kockázott húsból készülne, viszont az fontos, hogy mire a tésztát elkezdjük kifőzni a pörkölt már készen legyen. Hozzávalók: 50 dkg darált sertéshús 1 nagy fej vöröshagyma 3 gerezd fokhagyma 2 teáskanál pirospaprika só bors nagy pohár tejföl 5-10 dkg (trappista) sajt A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd kevés olajon megdinsztelem. Ráteszem a darált húst és fehéredésig kevergetem. Sózom, kicsit borsozom és megszórom pirospaprikával. Ha kell, öntök rá vizet és fedő alatt puhára főzöm. Ha a hús ereszt vizet (és azt szokott), akkor nem teszek hozzá vizet, csak fedő alatt főzöm. Addig kell főzni, amíg “zsírjára” sül. A “piros zsírból” 2-3 evőkanálnyit leveszek és abban forgatom össze a kifőtt tésztát, majd ráteszem a húst is és óvatosan összeforgatom. A tányéron mindenki kedve szerint tejfölözi és sajtozza. Kövesd a moksha.hu-t a Facebookon is!>>>