Mint a legtöbb nő, eszeveszetten gyűjtöm az ígéretes recepteket és szeretem a jó főzőműsorokat. A Csak frissen! kiesett a címe miatt, mert valami bio-reform-szimattatyós agymenésnek gondoltam. Mekkorát tévedtem!
A szőke szakács
Eredetileg ide indultam. Art deco és Avantgard ékszerek kiállításra. Jean Despréstől a modern ékszerekig. A meglepetés akkor ért, amikor nem engedtek fotózni. Újságíró igazolvánnyal sem. Futottam egy kört – nem nyújtom hosszúra a történetet – információs asszisztens, publikációs munkatárs ebédelt (jó sokáig), külön engedély akkor sem. Az ok: minden kiállítási tárgyat, tervrajzot, fotóalbumot levédettek a tervezők, de az albumok megvásárolhatók (méregdrágán) a múzeum ajándékboltjában. Lerajzolni sem lehet a tárgyakat, de azt nem tiltják meg, hogy leskicceljem. ???
Ez az a cucc, amibe az ember csak azért tesz egy kevés lisztet, hogy sütinek hívhassa a tömény csokoládét. Nem vagyok édességfüggő, de mostanában egymás után csupa olyan könyveket olvastam, amikben a főhősnőknél a válságkezelés két alappillére a brownie és doughnut volt, és egyszerűen megkívántam a dolgot. Vagy mondhatnám oly szépen is, ahogy Esterházy szokta: csokoládézhatnám.
Filmajánló és játék.
Egyetlen viccesebb dolog létezik az űrbe küldött üzenetnél, az időkapszulába zárt jövőkép. 1959-ben megkérnek egy osztálynyi diákot, rajzolják le, milyennek képzelik a jövőt 50 év múlva. Egy furcsa kislány rajz helyett számokkal írja tele a papírját. Sittysutty eltelik ötven év és az időkapszula kibontása után egy asztrofizikus fiához került a múltbéli üzenet.
