Hosszú ideig úgy gondoltam a kemény-keserű-mandulás csókra, mint puccos desszert alapanyagra, majd megkóstoltam és a rabja lettem.
Amarettini
Nem, nem sütöttem Amarettinit. Egész pontosan MÉG nem sütöttem Amarettinit. A gondolat viszont már érlelődik, mert egyszerűen a rabja lettem. Komoly önuralom kell, hogy a kávém mellét csak három apró keserű mandulás “csókot” tegyek a tányérra. Annyira megszerettem, hogy desszertekbe még sohase használtam, mert addigra mindig elfogyott. És tulajdonképpen az Amarettini nagy talány: kemény – szó szerint kő kemény, na jó, jobban hangzik, hogy igen ropogós -, és kicsit keserű is, de mégis a kedvencem.
Amarettini (Fotó: Myreille)
Amarettini (Fotó: Myreille)
Mivel még nem ettem házit, így a boltit imádom és rendszeresen tartok itthon, de ha valakinek van bevált Amarettini receptje és megosztaná velem, nagyon boldoggá tenne.
