Édes függőségem neve: Amarettini

Myreille

Hosszú ideig úgy gondoltam a kemény-keserű-mandulás csókra, mint puccos desszert alapanyagra, majd megkóstoltam és a rabja lettem.

amarettini01

Amarettini

Nem, nem sütöttem Amarettinit. Egész pontosan MÉG nem sütöttem Amarettinit. A gondolat viszont már érlelődik, mert egyszerűen a rabja lettem. Komoly önuralom kell, hogy a kávém mellét csak három apró keserű mandulás “csókot” tegyek a tányérra. Annyira megszerettem, hogy desszertekbe még sohase használtam, mert addigra mindig elfogyott. És tulajdonképpen az Amarettini nagy talány: kemény – szó szerint kő kemény, na jó, jobban hangzik, hogy igen ropogós -, és kicsit keserű is, de mégis a kedvencem.

amarettini02

Amarettini (Fotó: Myreille)

amarettini03

Amarettini (Fotó: Myreille)

Mivel még nem ettem házit, így a boltit imádom és rendszeresen tartok itthon, de ha valakinek van bevált Amarettini receptje és megosztaná velem, nagyon boldoggá tenne.

Kapcsolódó cikkek:

Nyomtatás

Cikkeket csak regisztrált felhasználok tudnak elmenteni! Regisztrálj most!

Visszaugrás a navigációra

Szólj hozzá!

2 hozzászólás a “Édes függőségem neve: Amarettini” című cikkhez.

  1. Zizu szerint:

    Kedves Myreille!

    A minap olvastam ezt a cikked, és kérésednek megfelelően küldök egy receptet!
    http://aprosef.hu/amaretti_recept
    Én még nem próbáltam de a Varga Gábor receptje nem lehet rossz!

    VálaszVálasz
  2. Myreille szerint:

    Köszi a tippet, megnézem!

    VálaszVálasz

Szólj hozzá

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra