élni, lenni, szeretni, enni, horgolni | moksha.hu

term ID:
parent cat ID:211
parent cat ID 1:3
post ID:3432
category_3 #e62e2e

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Szelíd vadasmártás

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Szelíd vadasmártás

Remous - Publikálva:

szelidvadas A szelíd vadasmártás úgy készült, hogy nem volt kéznél sem vadhús, sem marhahús. Csak csirkemell. Amikor csirkemellet készítek, mindig eszembe jut az egyik közismert főzőműsorban szereplő, közismert mesterszakács megjegyzése: “csirkemellet csak a fantázia nélküli, – magukat gourmandnak tituláló – háziasszonyok használnak”. (Nem titulálom magam semmilyennek, de szeretem a fantáziámat, és krónikus időhiányban szenvedek szinte mindig, a gyerekeim pedig imádják a csirkemellet.) Tehát apróra vágott hagymát kevés olívaolajon megszelídítettem, akarom mondani megdinszteltem, rádobtam sok zöldséget (burgonyát, sárgarépát, zellert, karalábé helyett radist – karalábéízű retket – és fokhagymát. Zöldségzabáló franciák nem eszik a petrezselyemgyökeret és karalábé is ritka a piacokon, mint a fehér holló). Felöntöttem vízzel, sóval, borssal, szegfűszeggel, babérlevéllel és borókabogyóval ízesítettem, majd beletettem a csirkemell szeleteket. Gyorsan készre főztem, és kihalásztam a húsokat. Amíg kicsit lehűlt, megfőztem a zsemlegombócokat. Na ezzel volt a legtöbb macera. Némi szárazkenyeret kockára vágtam, aranyszínűre pirítottam egy forró teflonban, majd a nokedlitésztához kevertem, sok – sok apróra vágott petrezselyemmel együtt. Főzés közben jöttem rá, hogy kissé keményebbre kell keverni a nokedlitésztát, akkor nem esik szét a főzővízben. Ezután leturmixoltam a zöldségeket, egy kockacukornyi karamellt, sok Dijon-i mustárt (néha még elképzelem a nyelvemen a jó kis Globus mustár édeskés otthoni ízét), kevéske tejfölt kevertem hozzá; visszapakoltam a csirkemell darabokat, majd buggyanásig forraltam. A lányom szerint a szósz: “drámaian jó!”

Visszaugrás a navigációhoz

Visszaugrás a navigációra