Fokhagymás cékla és mustáros fasírt

Myreille

A leghálásabb téli zöldség a cékla, de nem főzni kell, hanem sütni, és igen jól passzol mellé a fasírt. Jó ebédhez szól a nóta!

A tisztességhez hozzátartozik, ha tisztességtelenül elárulom, hogy a férjem még megkóstolni se hajlandó a céklát, én azonban imádom, a fiam meg kettőnk között van valahol félúton, mert nincs nagy kedve céklát enni, de ki se köpi, ha úgy alakul.

Gyerekkoromban mi nagyon sok céklát ettünk, de a nagyanyám vízben főzte, majd ecetes lében savanyúságként került az asztalra. A régi idők emlékére, néha még most is megkívánom így, de sokkal jobban szeretem sülve.

Fokhagymás cékla:
3-5 cékla (legyenek egyformák és kemények, feszesek)
1 evőkanál extra szűz olíva olaj
2 gerezd fokhagyma
10 dkg feta sajt (elhagyható)

Az egyforma céklákat megmosom, majd tűzálló tálba teszem és nagyjából 2 órára sütőbe teszem. (Kb. 180-200 fokra.) A megsült céklákat meghámozom, ezt forrón a legkönnyebb, majd felszeletelem és 1 evőkanál olíva olajjal elkevert zúzott fokhagymával meglocsolom. Rámorzsolom a fetát és kész. A sült céklához jól illik a fasírozott.

Mustáros fasírt:
70 dkg darált sertéshús
2 tojás
1 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 teáskanál majoránna
1 teáskanál pirospaprika
3 szelet rozskenyér
2 evőkanál mustár

A kenyeret vízbe áztatom. A hagymát apróra vágom, a fokhagymát összezúzom. A húst összekeverem a hagymával, a fokhagymával, a tojással, a majoránnával, a pirospaprikával, a mustárral, a sóval és a kicsavart kenyérrel. Addig gyúrom, amíg egynemű massza lesz.

Nem túl nagy pogácsákat készítek a masszából és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Sütőben (kb. 180-200 fokon) sütöm, de nem tudom, hogy pontosan meddig, nem szoktam mérni. Arra szoktam figyelni, hogy amikor a fasírtok alja piros, átforgatom, hogy a másik oldala is pirosra süljön. (Nagyjából 20-30 perc után szoktam forgatni, de erre nem esküdnék meg.)

Kapcsolódó cikk:
Őszi vacsora: humusz és sült cékla

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra

Visszaugrás a navigációra