A kapor és az aromás juhtúró jól illik a cukkini semleges ízéhez. Mivel kenyérmorzsa is van benne, újragondolt szendvics is lehet.
Könnyű nyári vacsora: kapros juhtúróval tölött cukkini
Szombaton kóstoltam, ma meg itthon is megfőztem. Persze, szerencsém volt, mert az évekkel ezelőtt virágládába szórt fűszermagok közül megbokrosodott a petrezselyem. Kell még 3-4 cukkini, tisztítva, magtalanítva, 1 nagyobb krumpli és egy fél hagyma. A cukkinit, krumplit és a hagymát feldarabolom, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi és puhára főzöm. Ennyi a munka nagyja. Leveszem a tűzhelyről, beledobom a nagy csokor petrezselymet meg némi sót, és mixelem. Mivel akadt itthon, tettem még bele egy kis reszelt parmezánt, de flancolás nélkül is tökéletes volt. (Igen, ennyi a recept, nincs tovább.)
A lecsó. Mindig annyira jóízűen eszem, hogy lelki szemeim előtt Latinovits jelenik meg, ahogy a Szindbádban a húslevest kanalazza, majd a velős csontból kihalászott velőt, a pirítóssal szájához emeli. Biztosan nem vagyok ennyire teátrális látvány, de azért nagyon szeretem. Mármint a lecsót. Csak kaliforniai paprikából áll módomban lecsót készíteni – állítólag lehet Párizsban magyar paprikát venni, de én még sehol nem találtam – és jó az, finom is, mégsem olyan mint az otthoni lecsó. Úgy készül mint otthon, de mégsem az. Olyan mintha…* Szóval a lecsó az lecsó, magyar paprikával, a ratatouille pedig ratatui (fonetikusan) a zöldfűszereivel.
