KONYHA

Óda a fetával töltött palacsintához

Állandó bennem a vágy, hogy olyan “hülyeségeket” egyek, mint a köles, az árpa meg a csíra. A csicseriborsóval egyszer csúnyán megjártam, azóta tartjuk egymással a két lépés távolságot. A kíváncsiság hajtott be a közeli bioboltba is, ami teljes nevén életmódcentrum, és első benyomásra éppen egy arasszal csísebb, mint az én ízlésem. Talán nem is mentem volna többet, ha nincs a fetával töltött palacsinta. A titkos palacsinta tésztésztán kívül nincs benne semmi extra – fetával megtöltik a palacsinátát, felgöngyölik, bepanírozzák és kirántják -, mégis isteni.

A Cadbury gyárból a kedvencünk a rumos-mazsolás tejcsoki és a Flake. Ez utóbbi legnagyobb sajnálatunkra itthon nem kapható, talán ez a szerencsénk, mert akkor végleg függővé válnánk. A Flakenek nem az íze a különleges, hanem formája: összegyűrt vékony csokoládélemez.

Anyáink és nagyanyáink gyakran sütötték, felelőtlenül könnyen száműzhetnénk a bonyolult régi receptek közé, pedig csak neki kell állni.

A recept tényleg Svájcból érkezett és a sütiből nem marad másnapra egy falat sem. 15 dkg cukrot, 12 dkg margarint, 3 egész tojást, egy citrom levét, 15 dkg lisztet, egy kiskanál sütőport és egy csipet sót összekeverek ráteszem a 1-1,5 kg kockára vágott almát (ahogy sikerül), a tetejére szórok 10 dkg lisztet, 10 dkg kristálycukrot, 1 zacskó vaníliás cukrot és egy marék durvára vágott diót, mogyorót vagy mandulát összekavarva (ez utóbbival a legjobb) és jó lassan vagy 45 – 50 percig sütöm.

Szeretek csokoládét ajándékozni. Nem vagyok olyan profi, mint Vianne, aki megérezte, ki mit szeret, én inkább kifigyelem kinek mi ízlik, de nagyot ugrottam a csokoládékészítők ranglétráján, amikor megkaptam a szilikonos csokoládéformát.

"Cup" és gramm

Az elméletet tudom. Sütni csak szépen, pontosan, ahogy csillag megy az égen. De a süteményeket, amelyek a kezemben vannak szemmértékre készítem. Aztán nagy bajban vagyok, amikor receptet kérnek tőlem vagy még egyszer ugyanúgy kell megcsinálni valamit.
Újdonságoknál azonban szigorúan mérlegelek, csak a receptet nem tartom be szigorúan. Könnyebb lenne beszerezni egy cup-ot, de addig is az Allrecipes-ről linkelem az átváltásokat.

Minden gasztroblogon medvehagymás receptet olvasni, kedvenc bioboltomban én is vettem egy csokorral és előkerestem a tuti quiche receptet.

Hamis harcsapaprikás a sütőből

Már megint az a remek sütőtál. És már megint egy recpet kép nélkül.
Nem magyarázom túl, íme a receptet 2 személyre.
Hozzávalók: 1 filézett, nyúzott afrikai harcsa, 2 nagy vöröshagyma, 8 gerezd fokhagyma, 1 tk pirospaprika, 1 pohár tejföl, só, bors, olíva olaj.

A Titkos Köret

– Olvastad valahol ezt a köret receptet vagy te találtad ki? – szegezte nekem az uram a kérdést. Mielőtt válaszoltam volna, érdeklődtem, hogy talán nem ízlik neki, de megnyugtatott. – Meglehetősen jó.
Egyszerű ötlettel éltem, szerintem nincs benne semmi nagy trükk, de emberem annyira dicsérte és el is fogyott az utolsó morzsáig – ezért kép sem lett -, hogy muszáj lejegyeznem.
Zöldségért férfit én még nem láttam így lelkesedni.

Horváth Ilonka is megnyalná az összes ujját, pedig tőle tanultam, mármint a könyvéből.
Úgy, de kicsit másként.

Moules á volonté

A párizsiak azt mondják, azért olyan jó a konyha Párizsban, mert minden hozzávalót meg lehet venni, mindig, minden friss. S mivel a világ minden tájáról özönlenek az éhes emberek, ezért a tibeti jakvajas nemzeti eledeltől a marinált jégcsapretekig – tényleg mindent lehet kapni.
A franciák imádnak enni. Lassan, élvezettel, apróra részletezve nyelvbimbójukon az ízeket, s itt nemhogy nem illik asztalnál beszélni, szinte kötelező.
A tenger gyümölcsei szinte alapélelmiszernek számítanak, a fekete kagylót (Mydia achnista) egyszerű elkészíteni és igazi beszélgetős vacsorára való.

Jamie meg az ő vidéki konyhája (Jamie at Home) bogarat tett a fülembe. Pár nappal korábban kaptam házi sonkát és házi tésztát, így nem volt nehéz, és hiába a tél vége, cukkini és pecorino is volt itthon.