KONYHA

Hétfői rizottó

Több éve megvan a Nigella falatozója, de ez az első recept, amit megfőzök belőle. Csalódás volt a könyv. A főzőműsorok láttán mindig összeszaladt a számban a nyál, de a receptek között alig akadt olyan, amit ki szerettem volna próbálni. Amit meg igen, ahhoz olyan alapanyag kellett (bárány, halványító zeller, halva), ami éppen nem volt itthon. A citromos rizottó már régóta rajta volt az “egyszer kipróbálom” listán, de most álltak úgy a csillagok, hogy volt itthon zeller és éppen vendégek jöttek, tehát emberem nem reklamált a citrom miatt.

Már jó ideje saját magam készítem a krémtúrót, de hogy pontosan idézni tudjam, milyen E-ket tartalmaz a bolti, vettem egyet. A gyermekkort idéző szögletes krémtúródobozon ez áll: “Milli vaníliás krémtúró. Utóhőkezelt, félzsíros desszert jellegű túrókészítmény. Összetevők: sovány túró 62,5 %, cukor, vaj, savópor, módosított keményítő, stabilizátorok: E 466, E410, E406 és E412, természetes és természetazonos vanília aroma. Nyomokban mandulát tartalmazhat.”
Szerintem, a vaníliás krémtúróhoz nem kell más, mint túró, ha lehet, házi, tejföl, nádcukor és egy darab vaníliarúd kikapart magja vagy házi készítésű vaníliás cukor.

A szilva magját vedd ki, csavard be húsosabb szalonnába vagy zsírosabb sonkába, addig süsd, amíg a szilvalé egészen besűrűsödik.

A Daring Bakers felhívása nyomán a külföldi gasztrobloggerek augusztusban egy hungarikummal próbálkoztak.

Nem szerettem a római köményt, egészen addig amíg ki nem próbáltam almával és hússal. Azóta ez a triumvirátus megdönthetetlen. A cseh köményes borjútokány után – iszonyúan felemelték a borjú árát -, előálltam az almás-köményes fasírtgolyókkal.

A pasi Giorgio Locatelli és a minap belefutottam egy főzőműsorába.

Bár nem tartják sokra, én szeretem az angol konyhát, főleg a réteges dolgokat. Trifle és a Gordon Ramsey féle Shepherd’s Pie bármikor jöhet. Persze, amikor én főzöm, csalok.

Megkóstolni a helyi specialitásokat, általában ez az útitervek második pontja. Párizs illata képekben.

Évek óta a nyár igazi slágere az apró paradicsom, amely doboznyi mennyiségekben érkezik hozzánk anyu kertjéből és a világon a legfinomabb paradicsom.

Amikor azt főzök, amit akarok, és abból, amit itthon találok. Nem minimál konyha.

Cukkinileves

Szombaton kóstoltam, ma meg itthon is megfőztem. Persze, szerencsém volt, mert az évekkel ezelőtt virágládába szórt fűszermagok közül megbokrosodott a petrezselyem. Kell még 3-4 cukkini, tisztítva, magtalanítva, 1 nagyobb krumpli és egy fél hagyma. A cukkinit, krumplit és a hagymát feldarabolom, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi és puhára főzöm. Ennyi a munka nagyja. Leveszem a tűzhelyről, beledobom a nagy csokor petrezselymet meg némi sót, és mixelem. Mivel akadt itthon, tettem még bele egy kis reszelt parmezánt, de flancolás nélkül is tökéletes volt. (Igen, ennyi a recept, nincs tovább.)

Ratatouille az nem lecsó

A lecsó. Mindig annyira jóízűen eszem, hogy lelki szemeim előtt Latinovits jelenik meg, ahogy a Szindbádban a húslevest kanalazza, majd a velős csontból kihalászott velőt, a pirítóssal szájához emeli. Biztosan nem vagyok ennyire teátrális látvány, de azért nagyon szeretem. Mármint a lecsót. Csak kaliforniai paprikából áll módomban lecsót készíteni – állítólag lehet Párizsban magyar paprikát venni, de én még sehol nem találtam – és jó az, finom is, mégsem olyan mint az otthoni lecsó. Úgy készül mint otthon, de mégsem az. Olyan mintha…* Szóval a lecsó az lecsó, magyar paprikával, a ratatouille pedig ratatui (fonetikusan) a zöldfűszereivel.