Azt hiszem, a hivatalos neve zöldbab, de gyerekkorom óta próbálom rendesen definiálni, hiszen ez sárga-vágott bab. (Van zöld-vágott bab is.) És akkor a legfinomabb, ha reggel szedték és délben már a lábosban fő. Szeretem belőle a főzeléket és a rakott babot is, az utóbbi viszont túl macerás, lerövidítettem, és a magyar konyhát mexikóival variáltam. Amatőr fúziós konyha, többszörös bűnökkel, de a végeredmény kedvemre való.
Remous citromkrémjéről jutott eszembe, hogy egész biztosan jól illik a kedvenc csokis korongunkhoz is, úgyhogy megcsináltam a krémet, aztán sütöttem egy adag sütit is. Tényleg jól passzolnak egymáshoz.
A receptet valami véletlenül elkapott főzős műsorban lőttem pár éve, de ennél pontosabban meg nem tudnám mondani. Csak arra emlékszem, hogy ott valami krémes, tejszínes gyümölcsleves mellé tálalták. Különben semmi extra, de finom.
A tökéletes háziasszony tökéletes vendégvárója. Gyors, olcsó és isteni finom. A Lemon curd után megváltozott a véleményem a citromkrémről. Egyszerű Sable – tipusú keksszel (de a számban még megjelent az otthoni Albert keksszel. Jut eszembe: van még otthon Albert keksz?) és ribizlivel kínált vendéglátóm, s a krémet, mint a tapenádot kenegettem. A jó erős kávé rögtön színesebb, a beszélgetés nőiesebb lett.
Nemcsak Myreillet ihleti a csokoládé. A lányomat is. Azt keresi és szereti, amiben töményen, töméntelenül, keserédesen, dúl a csokoládé. Benne meg evés után a kilókkal folytatott harc.
Ez volt az első sütemény, amelyet egyes-egyedül ő készített. A sütő bekapcsolásától a mosogatásig. Ő is gyűjti az életemben előszöröket és a receptet megfejelte azzal, hogy francia receptkönyvből kereste ki és egyes – egyedül fordította le. Ez is életében először fordult elő.
Tehát a:
Csokoládéval töltött csokoládétorta
Ez az a cucc, amibe az ember csak azért tesz egy kevés lisztet, hogy sütinek hívhassa a tömény csokoládét. Nem vagyok édességfüggő, de mostanában egymás után csupa olyan könyveket olvastam, amikben a főhősnőknél a válságkezelés két alappillére a brownie és doughnut volt, és egyszerűen megkívántam a dolgot. Vagy mondhatnám oly szépen is, ahogy Esterházy szokta: csokoládézhatnám.
