Évek óta a nyár igazi slágere az apró paradicsom, amely doboznyi mennyiségekben érkezik hozzánk anyu kertjéből és a világon a legfinomabb paradicsom.
Tejszínben sült paradicsom
Szombaton kóstoltam, ma meg itthon is megfőztem. Persze, szerencsém volt, mert az évekkel ezelőtt virágládába szórt fűszermagok közül megbokrosodott a petrezselyem. Kell még 3-4 cukkini, tisztítva, magtalanítva, 1 nagyobb krumpli és egy fél hagyma. A cukkinit, krumplit és a hagymát feldarabolom, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi és puhára főzöm. Ennyi a munka nagyja. Leveszem a tűzhelyről, beledobom a nagy csokor petrezselymet meg némi sót, és mixelem. Mivel akadt itthon, tettem még bele egy kis reszelt parmezánt, de flancolás nélkül is tökéletes volt. (Igen, ennyi a recept, nincs tovább.)
A lecsó. Mindig annyira jóízűen eszem, hogy lelki szemeim előtt Latinovits jelenik meg, ahogy a Szindbádban a húslevest kanalazza, majd a velős csontból kihalászott velőt, a pirítóssal szájához emeli. Biztosan nem vagyok ennyire teátrális látvány, de azért nagyon szeretem. Mármint a lecsót. Csak kaliforniai paprikából áll módomban lecsót készíteni – állítólag lehet Párizsban magyar paprikát venni, de én még sehol nem találtam – és jó az, finom is, mégsem olyan mint az otthoni lecsó. Úgy készül mint otthon, de mégsem az. Olyan mintha…* Szóval a lecsó az lecsó, magyar paprikával, a ratatouille pedig ratatui (fonetikusan) a zöldfűszereivel.
Azt hiszem, a hivatalos neve zöldbab, de gyerekkorom óta próbálom rendesen definiálni, hiszen ez sárga-vágott bab. (Van zöld-vágott bab is.) És akkor a legfinomabb, ha reggel szedték és délben már a lábosban fő. Szeretem belőle a főzeléket és a rakott babot is, az utóbbi viszont túl macerás, lerövidítettem, és a magyar konyhát mexikóival variáltam. Amatőr fúziós konyha, többszörös bűnökkel, de a végeredmény kedvemre való.
Remous citromkrémjéről jutott eszembe, hogy egész biztosan jól illik a kedvenc csokis korongunkhoz is, úgyhogy megcsináltam a krémet, aztán sütöttem egy adag sütit is. Tényleg jól passzolnak egymáshoz.
A receptet valami véletlenül elkapott főzős műsorban lőttem pár éve, de ennél pontosabban meg nem tudnám mondani. Csak arra emlékszem, hogy ott valami krémes, tejszínes gyümölcsleves mellé tálalták. Különben semmi extra, de finom.
A tökéletes háziasszony tökéletes vendégvárója. Gyors, olcsó és isteni finom. A Lemon curd után megváltozott a véleményem a citromkrémről. Egyszerű Sable – tipusú keksszel (de a számban még megjelent az otthoni Albert keksszel. Jut eszembe: van még otthon Albert keksz?) és ribizlivel kínált vendéglátóm, s a krémet, mint a tapenádot kenegettem. A jó erős kávé rögtön színesebb, a beszélgetés nőiesebb lett.
Nemcsak Myreillet ihleti a csokoládé. A lányomat is. Azt keresi és szereti, amiben töményen, töméntelenül, keserédesen, dúl a csokoládé. Benne meg evés után a kilókkal folytatott harc.
Ez volt az első sütemény, amelyet egyes-egyedül ő készített. A sütő bekapcsolásától a mosogatásig. Ő is gyűjti az életemben előszöröket és a receptet megfejelte azzal, hogy francia receptkönyvből kereste ki és egyes – egyedül fordította le. Ez is életében először fordult elő.
Tehát a:
Csokoládéval töltött csokoládétorta
