Ősszel, amikor friss, ropogós és lédús az alma, nálunk nagy mennyiségben fogy. Szeretjük nyersen, de borús, esős napokon a sült alma a kedvenc.
Szombaton kóstoltam, ma meg itthon is megfőztem. Persze, szerencsém volt, mert az évekkel ezelőtt virágládába szórt fűszermagok közül megbokrosodott a petrezselyem. Kell még 3-4 cukkini, tisztítva, magtalanítva, 1 nagyobb krumpli és egy fél hagyma. A cukkinit, krumplit és a hagymát feldarabolom, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi és puhára főzöm. Ennyi a munka nagyja. Leveszem a tűzhelyről, beledobom a nagy csokor petrezselymet meg némi sót, és mixelem. Mivel akadt itthon, tettem még bele egy kis reszelt parmezánt, de flancolás nélkül is tökéletes volt. (Igen, ennyi a recept, nincs tovább.)
– Olvastad valahol ezt a köret receptet vagy te találtad ki? – szegezte nekem az uram a kérdést. Mielőtt válaszoltam volna, érdeklődtem, hogy talán nem ízlik neki, de megnyugtatott. – Meglehetősen jó.
Egyszerű ötlettel éltem, szerintem nincs benne semmi nagy trükk, de emberem annyira dicsérte és el is fogyott az utolsó morzsáig – ezért kép sem lett -, hogy muszáj lejegyeznem.
Zöldségért férfit én még nem láttam így lelkesedni.